A Rokonidők (La venue de l'avenir, Colours Of Time) címe a három nyelven három különböző dolgot jelent, de mindegyik illik a filmhez. Tökéletes nyitófilm volt. Nem kommersz, nem művészi, nem felszínes, nem súlyos, nem hosszú, nem rövid...
Az 1800-as évek végén egy fiatal nő Párizsba indul megkeresni az anyját, a jelenben pedig az örökösök közül négyen intézik a hagyaték dolgait. Utóbbiak megismerik egymást és a család történetét, előbbi pedig sokkal több dolgot talál Párizsban, mint amit akár csak gondolhatott volna.
Tetszett a (nem sodró, nem lassú) tempója, a korabeli hangulat...
Cédric Clapisch, A lakótársat keresünk rendezője jegyzi, de ahhoz csak nagyon kicsiben hasonlít. Ami nem baj, holott az (is) egy remek film.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.