Az ismerős csapat (Holly, Jerome, Barbara, Izzy) ismét egy sorozatgyilkos nyomában, hálójában ténykedik, olykor vergődik. Több szálon fut a történet – az említetten kívül egy híres énekesnő visszatérése, egy liberális nőjogi harcos, egy softball meccs, vallási szélsőségesek –, melyek végül összefutnak. Az persze nem újdonság, hogy King tud írni. A könyv erénye egyben a bajom is vele: kellemes, nyugis olvasmány volt. Nem volt benne semmi különösebb izgalom vagy igazán váratlan fordulat, hosszú ideig csak csordogált szépen, majd a végén gyorsan tetőpontra ért. A másik problémám a sorozatgyilkos indítéka, szándéka. Ezt nem igazán sikerült elfogadnom, megértenem, noha a végére kapott egy jó kis csavart, és az illető elmeállapota is egyre világosabb (sötétebb) lett az olvasó számára.
Nem vagyok nagy krimikedvelő, de összességében tetszett. Az a kérdés viszont egyre erősebben motoszkál a fejemben a Holly sztorikat olvasva, hogy akkor is bekajálnám-e ezeket a történeteket, ha nem King írta volna őket.
Összességében nem rossz, tetszett is, de nem volt kiemelkedő olvasási élmény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.