'Dark Night Of My Soul'

Kis ízelítő, hogy miért őt választotta a Rush.

... csak a vetítés. Férfi EB, tizedik hely - cél: a nyolc közé kerülés. Utána a szövetségi kapitány:

"Izland ellen majdnem nyertünk, akárcsak Horvátország ellen, márpedig ezek a csapatok papíron erősebbek nálunk, és ott vannak az elődöntőben. Svédországgal ikszeltünk és Svájc ellen, ha egy kicsit több időnk van, nyertünk volna. Ma már egy kis szerencsére is szükség van ahhoz, hogy több pontot szerezzünk, de ilyen erős mezőnyben éppen ez a lényeg."

Majdnem, ha, volna...

Korál: A túlsó part (1982.)

     Ez is 90 Ft-ba került annak idején, itt is egy Előhang és egy Utóhang foglalja keretbe a történetet, és a négy zenész is megegyezik az első albumon szereplőkkel. Pozitív változás, hogy az ének a helyére került a hangképben, és az egész hangzás is fejlődött kicsit. Nem mondom, hogy modernül, de mai füllel is hallgathatóan, jól szól a lemez.
Változás az is, hogy a dobos, Dorozsmai Péter dalszerzőként is bemutatkozik – rögtön három dallal is (melyek közül a Hídverés egy gyengécske dobszóló), miközben Fischer Lászlónak csak két tétel jut.
A borítók (első és hátsó) egészen jók ahhoz képest, hogy mikor készültek.
     A keménység, a nyersesség, a rock gyakorlatilag eltűnt, helyettük limonádé/semmilyen dalok sorjáznak Fecó (milyen? negédes?, nyálas?, ártatlan?, kedveskedő? jófiús?) hangjával megtámogatva. A Kaland és harc kivétel a maga prog-rockjával, de csak stílusában – minőségben ez sem kiemelkedő. És ez a legnagyobb bajom a lemezzel; hogy semmi emlékezetes vagy igazán színvonalas nincs rajta.
     Az egyszerű, emberi Tékozló fiú talán a legjobb szerzemény a tizenegyből, a lírai Kevés voltam neked is működik, de összességében visszalépés az első lemezükhöz képest.

5,3/10 pont

Pepita, Made in Hungary, 1982.

Vladimir Radenkovic (DVTK edző), akit a jelek szerint másodszor (!!!) nem olyan könnyű elküldeni Miskolcról a zsinórban elszenvedett harmadik vereséget követően: – Ezen a meccsen a lélektan volt a legfontosabb. Nagyon jól kezdtünk, az első 50 percben remekül játszottunk, de aztán ismét a rosszabb arcunkat mutattuk. Ne felejtsük azt sem, hogy az első félidőben mi vezettünk 2-0-ra és megvolt a lehetőségünk arra is, nem is egyszer, hogy lezárjuk a találkozót, persze mondhatjuk, hogy a foci ilyen. Tudnunk kellett volna, hogyan játszunk, amikor az ellenfél feljavul. Az volt a problémánk, hogy a második félidőben nem tudtunk jó minőségű játékot nyújtani. A mentalitásról, a magabiztosságról szeretnék beszélni, amire szükségünk lenne, szükségünk van. Hiszen a focit tudjuk milyen, ha elkövetünk egy hibát, akkor is folytatnunk kell, nem szabad leragadni abban a helyzetben. Ez nagyon fontos tényezője a játéknak. Nagyon sokszor elmondtam már, hogy a Diósgyőr meze nehéz, különösen ebben a helyzetben, de most nekünk éppen ezért arra kell koncentrálnunk, hogy hogyan kezeljük ezt a szituációt és hogyan tudunk átlépni ezen a helyzeten.

Meccs előtt ugyancsak ő: "Tisztelem a szurkolók véleményét, ha ez a véleményük, akkor tisztelem. Viszont az a célunk, hogy a felkészülés után sokkal erősebben térjünk vissza, és nagyon bízom benne, hogy meg tudjuk mutatni azt, hogy érdemes megváltoztatni a véleményüket és a történet legvégén pedig büszkék lesznek ránk.", "Biztos vagyok benne, a téli szünet után erősebben térünk vissza." "...a téli edzőtáborban sokkal erősebb ellenfelekkel is találkoztunk, így felkészülve várjuk a találkozót. Egy győzelemmel pedig elindulhatunk felfelé a tabellán."

Éreztem, hogy mókás téma lesz ez a flexibilis két számmal (az üzembe helyezés várható dátuma és a költség). Ráakadtam egy nyolc hónappal ezelőtti kiadványra, ami máris mást tartalmaz, mint az első bejegyzésben foglaltak:

„A Bükk Városa Program kapacsán Lázár János bejelentette, hogy 4,5 milliárd forint érkezik a városba – ebből legkésőbb 2027-re elkészülhet a Szent István teret az avasi autóbusz végállomással összekötő zártkabinos felvonó.” /A helyi (párt)hetilap tájékoztatója a Lázárinfó nevű utcai fórumról, 2025. május/

Csak a feltételes mód a biztos.

Az ismerős csapat (Holly, Jerome, Barbara, Izzy) ismét egy sorozatgyilkos nyomában, hálójában ténykedik, olykor vergődik. Több szálon fut a történet – az említetten kívül egy híres énekesnő visszatérése, egy liberális nőjogi harcos, egy softball meccs, vallási szélsőségesek –, melyek végül összefutnak. Az persze nem újdonság, hogy King tud írni. A könyv erénye egyben a bajom is vele: kellemes, nyugis olvasmány volt. Nem volt benne semmi különösebb izgalom vagy igazán váratlan fordulat, hosszú ideig csak csordogált szépen, majd a végén gyorsan tetőpontra ért. A másik problémám a sorozatgyilkos indítéka, szándéka. Ezt nem igazán sikerült elfogadnom, megértenem, noha a végére kapott egy jó kis csavart, és az illető elmeállapota is egyre világosabb (sötétebb) lett az olvasó számára. 
Nem vagyok nagy krimikedvelő, de összességében tetszett. Az a kérdés viszont egyre erősebben motoszkál a fejemben a Holly sztorikat olvasva, hogy akkor is bekajálnám-e ezeket a történeteket, ha nem King írta volna őket.
Összességében nem rossz, tetszett is, de nem volt kiemelkedő olvasási élmény.