'Dark Night Of My Soul'

Nem mondom, hogy meleg van a lakásban, de az imént benyitott két hobbit és bedobott egy gyűrűt...

... nincs semmi, és semmi sem szent. A Manchester United adidarse-ban játszik. Sokkolt a látvány (Rooney, mit csináltak belőled!!?). Ezt már lehetetlen lesz helyrehozni. Mostantól "csak a Mezőkövesd". Bár ott is vannak kételyeim az edzővel kapcsolatban. Manchesterben is így kezdődött.

Néhány éve még az ment, hogy ha úgy néz ki, úgy viselkedik, ráadásul úgy is hívják (és még német is), akkor ne csodálkozzon, ha az angol sajtó ledisznózza. Most pedig Manchester United mezben feszít.

     Az első másodperctől kiszámítható, mondhatni, semmi újdonság nincs.
Kezdődik néhány másodperc indusztriális zajjal, majd bejön egy egyszerű, de nagyon pozitív és szép zongora dallam (itt már érződik, hogy valami nagy dolog van készülőben), aztán ugyanaz a lassú dallam ráesik, betemeti a hallgatót mázsás gitárral, gyomrozó basszussal/lábdobbal előadva, utána váltás és a szokott gépi dobolás szétcsapja az egészet, de valami gyilok módon, megnyitva az utat a szintén kíméletlen riffelésnek - megtámogatva persze ipari/elektromos prüntyögésekkel - és Burton jellegzetes üvöltözésének. Így telnek a hosszú 10 másodpercek, amíg a bajnok, tiszta énekkel előadott, káprázatos dobtémával és dallamosba váltott riffeléssel kísért refrén ki nem ragad a zúzdából.
Ismerős? Persze. Ezt találta fel a banda annak idején.
Az újdonság és a meglepetés a dalokban, azok összeszedettségében és a refrének kivételesen jó mivoltában éri a (nyitott) hallgatót.
      Azon kevesek (?) egyike vagyok, aki a Dino nélküli, dallamosabb, lazább korszakát legalább annyira szereti a zenekarnak (sőt), mint az azt megelőzőt vagy éppen az azt követőt. Azt azonban itt vallom be, hogy kb. fél óra kellett, mire a lemez harmadik dalához elértem, ugyanis az első kettő akkora királyság, hogy már első hallgatáskor újra és újra meghallgattam őket. Az Anodized konkrétan az egyik legjobb dal, amit valaha írtak. Leírhatatlan, mennyire tetszik!!!
Életkedvvel, boldogsággal, reménnyel tölt el. Azt csak most (kb. 10. hallgatás) vettem észre, hogy a záró refrént két (három?) szólamban énekli Burton. Ezt is megéltük.
És persze - ez az egész albumra igaz - szól, mint az állat (házat bontó módon!! Nagyon bölény.) és olyan dobtémákkal van tele - ez is jellemző a teljes lemezre -, hogy reálisnak tűnik a felvetésem, hogy ha sorra rúgják ki a dobos legendákat, akkor egy album erejéig miért nem veszik be a zeneileg mindenre (?) nyitott Mike Portnoyt.
A meglepő az, hogy továbbhaladva is megmarad a szint.
     Itt-ott (Dielectric, Protomech) nincs különösebb kapocs a verze és a refrén között, a címadó és a Church Of Execution pedig üres, csupán rutin stílusgyakorlat a négyestől, de mindezekkel együtt tartalmaznak érdemi részleteket. Ráadásul utánuk még jön egy óriási dobás a zeneileg (a dobot kivéve, természetesen. Az itt is sziporkázik.) már-már teljesen leegyszerűsített punk/hardcore jellegű/beütésű energiabomba, a Regenerate képében, (ismét csak: természetesen) egy óriási refrénnel.
A zárás is a szokásos, egy kellemes, keménység nélküli csodaszép, egyszerre szomorú és reménnyel eltöltő dal (Expiration Day).
Az egyetlen és igazi meglepetés a második bonus dal képében (Enhanced Reality - katt a dalcímre, ha érdekel) hökkenti meg a hallgatót, pláne a rajongót. Ez ugyanis az igazi lezárás. Színtiszta (pop?) elektronika, Burton tiszta énekével, torzítatlan gitárral, nyugalommal. Csoda.
     Régen ültetett meg ennyire egy új album, kedvencem új albuma talán még régebben. Ez bizony derült égből a banda (egyik) legjobb lemeze. Nagy szó.

Fear Factory: Genexus (2015.)
 

 A kiadó is tudja, hogy nem kockáztat. Kitette a teljes albumot a netre:

 https://www.youtube.com/watch?v=RgVT1MjnXOg
 

 9,6/10 pont, egy úttörő csapat csúcsformában

A hirosimai bomba után három nappal az amerikaiak ledobták a második atombombát is lakott településre,  Nagaszaki-ra.

Az Amerikai Légierő felvétele.

Mára mind a 4 magyar focicsapat kiesett a nemzetközi kupából, amelyben indult. A Videoton még játszik, mert ők oda buktak, ahova a Debrecennek, az FTC-nek és az MTK-nak esélye sem volt eljutni.

Pedig a stadionok szépek, újak, üresek, és a beléptető rendszer valamint a regisztráció is működik... 

Tátra, Jahnací stít, 2230. A sík rész a háttérben Lengyelország.

Az elmúlt hét napom a Last Minute ajánlatokról szólt, teljesen a hirtelen jött utazási ajánlatok kötötték le a gondolataimat. Az első egy sima 3 napos Tátra volt. Felmentünk a 2037 méteres Velká Svistovkara, ami nem volt nagy teljesítmény, mert nem messze tőle van a lanovka állomás, ahol kiszálltunk. Aztán leereszkedtünk a Zöld tavi házhoz (1551 méterre), ahonnan a Jahnaci stít (vagy mi, nem tudom a magyar nevét) csúcs következett, a maga 2230 méterével. A csúcson készült képek majd holnap jönnek.

Auschwitztól 1-2 km-re található, és noha itt aztán szinte teljes pusztítást végeztek a nácik, könnyen el lehet képzelni, milyen is volt, amikor még működött.
Óriási terület, néhány felújított barakk és néhánynak a csonkja (a kályha és a kémények maradtak meg), a főépület, a vágányok, ahová beérkeztek a szerelvének...
Természetesebb, méltóságteljesebb, komorabb, mint a múzeum. Csak ajánlani tudom.

Nem. Ez valahogy nem jött be.
Adva van Dachau, ahol többször jártam. Az maga a történelem, megérint, sokkol, elgondolkodtat, elcsendesít. Auschwitz ezzel szemben...
Nem szeretnék senkit megsérteni, pláne nem kegyeletet, de...
Már a bejáratnál a "(égő kanócú) bombát bevinni tilos" tábla, a repülőtérihez hasonló (!!) biztonsági átvizsgálás, a két bejegyzéssel ezelőtti képen is látható kamerák a régi bejárati kapun (is), és a tudat, hogy amit látunk, annak a fele sem igaz, mert felrobbantották, lebombázták... És a teljes gáz, az ez a csoport volt. Ilyen "szerkóban" meccsre sem mennék (már), nem hogy egy ilyen helyre...

Leegyszerűsítve, néhány múzeumnak berendezett barakk az egész, egy gázkamra (utánzat?) és egy adag szögesdrót. A múzeumok között a magyar (az egyik) legigényesebb, látszik, hogy gondot és munkát fordított rá, aki megtervezte, kialakította... A börtön rész az alagsori zárkákkal is visszaad valamit az egykori dolgokból.
     Számomra nagy csalódás volt. Akit érdekel a téma, azt javaslom, olvasson, nézzen ismeretterjesztő filmeket a tárgykörben, menjen el Dachauba (!!), de Auschwitztól (nincs is ilyen település, Oswiecim német neve) ne várjon csodát!
Birkenau már egy teljesen más történet, az megmentette az utat.

Elhaladtunk a Tátra mellett

és benéztünk Zakopaneba is. Kereszt a fekvő alak állán (Giewont):

... történt a végzetes "verekedés", mely Simon Tibor halálával végződött.

"A halottkém a szemgolyóját a koponyaüreg hátsó részében találta meg, ami szinte egyértelműen vipera általi „kivégzésre” utal.

A Simont bántalmazó biztonságiak között volt egy szabadnapos készenléti rendőr törzsőrmester is..."
/Forrás: magyar Wikipédia/

Olykor találok ezt-azt a lakásban...

Az USA szondát küldött a Plutohoz (nem gyenge távolságra!), amely képeket készített és küldött a Földre a bolygóról és holdjairól, a japánok pedig egy 900 méter széles, 300 millió km-re lévő aszteroidán készülnek landolni és visszatérni egy szondával.
Nálunk pedig a pontosság és a 20 évvel ezelőtti menetidő is csak álomnak tűnik a Budapest-Miskolc vasútvonalon (is).

A kép forrása: www.nasa.gov

Labdarúgó NB I. első játéknap:

Újpest - Paks                2637 néző
Diósgyőr - Vasas           4351 néző
MTK - Puskás Akadémia 621 néző
Bp. Honvéd - Videoton   1500 néző

Gratulálunk, MLSZ! Reméljük, mielőbb elkészül az MTK új stadionja is az 500 nézőjüknek.

Távolról, kicsiben egy átlagos(nál is gyengébb) CD borító. Közelről, nagyban...Bal oldalon hajó, jobb oldalon hajóroncsok... Tetszik.

Néhány alap-banda jelentkezik új albummal a közeljövőben:

Fear Factory: Genexus - augusztus 7.
Iron Maiden: The Book Of Souls - szeptember 4.
Amorphis: Under The Red Cloud - szeptember 4.
Slayer: Repentless - szeptember 11. (mennyire "eredeti" dátum!)

Egyébként nagy hülyeségnek tartom, hogy csak péntekenként jelenhetnek meg albumok. Ha zenekarom lenne, biztos, hogy véletlenül sem pénteki napra tenném ezek után a megjelenést.

... nem volt hőség.

Egy ismerős járt az egyik kedvenc városomban. Fotózott. Például az egyetlen ház alkotta szigetet is.

Poénos így leszállni a kerékpárról (a Tour-on (még) nem láttam ilyesmit :),

de a pedál cipőtalphoz kapcsolódó részét tartó két csavar közül az egyik kilazult és kiesett menet közben, így nem tudtam kipattintani, csak kézzel, miután kifűztem és kiléptem a cipőből. Útközben azon agyaltam, hogy (ne essek :) hol lehet ilyen imbuszos csavart kapni. Aztán otthon megoldottam parasztban:

Ez mekkora album!
Kilóg, őslény, teljesen más mint a korszellem.
Visszavisz egy olyan időbe, amikor még az embereknek volt idejük zenét hallgatni, amikor egy zenekar törekedett az egyéniségre - és (csodák csodája!) a többség el is érte - és a dalok hangulata, mondanivalója legalább olyan fontos volt mint a dallamok vagy (bizony!) a szöveg.
Brit. Annyira, hogy az első Lonesome Street-ben már-már zavaró az énekes "akcentusa". Később ez már nem (annyira) észrevehető.
Alter. Mer "unalmas", nyugodt, minden hatásvadászattól mentes lenni. Nagyon tetszett már elsőre is (a második New World Towers nyitó dallamával maguk mellé állítottak, de nagyon, és onnan kezdve az egész album HATott), annyira más... Remek a szellemiség, a mentalitás, amely süt a lemezből. Nem csak a hozzáállás régimódi, a hangzás is olyan, mintha még számítana a sok finomság és az élő jelleg.
És a dalok is jók.
Még az sem ront rajta, hogy az Ong Ong-ban a Beatles legdorkóbb időszakát nyúlják.
Biztos, hogy hallottam már Blur-t, de eddig a Radiohead valahogy sokkal jobban bejött az ilyesmi zenék közül. Ez az album viszont helyből az elitben landol.

Blur: The Magic Whip (2015.)

A talán legjellemzőbb (kedvcsináló/elrettentő): https://www.youtube.com/watch?v=Sp1ks7PTzng

A legmainstreamebb: https://www.youtube.com/watch?v=UQQObIQ63T0

És a nekem leginkább tetsző: https://www.youtube.com/watch?v=K437uAYBbCk

8,7/10 pont