'Dark Night Of My Soul'

Azt szeretem az Anthrax-ben, hogy nem veszik magukat komolyan. A zenét viszont nagyon:

Itt az eredeti is :) : https://www.youtube.com/watch?v=tqC3BjIyq_0

Könnyed - már amennyire a téma engedi -, sztorizós, mesélős könyv Szabó Győzőről, Szabó Győzőtől a fiatalon drogossá lett színész drogos korszakáról, aki állítása szerint leszokott a heroinról.
Gördülékeny. Olvastatja magát. Úgy szövi egyik történetet, egyik gondolatmenetet a másikba, hogy mégis megmarad a vezér szál, a valahonnan valahová eljutás érzése.
Amit hiányolok, az a tanulság, a mélység (bár a szemléletes belövés leírás(ok) nagyon ott van(nak)!). Az egész így csak egy "jó sztori", egy olvasmányos történet, melyből a jól tudott tények köszönnek ránk: ma (is) Magyarországon (is) bármilyen drogot be lehet szerezni, és csak az nem él velük, aki nem akar.
Hogy a rendőrség mit (nem) csinál a tárgykörben, az is elgondolkodtató.
"A drog rossz, értem?", de erről alig szól a könyv, ezt úgy kell kikövetkeztetni, belelátni az írásba.
Dr. Csernus Imre be( és meg)jegyzései tesznek hozzá a tartalomhoz. Számomra Győző felesége a legnagyobb talány az egészben.
Nikki Sixx könyve nálam verhetetlen a témában, de két délutánt Győző alkotása is megért.

"I called home and checked my answering machine. I had two calls. One was a wrong number and one was some girl (don't know who) saying, Hey Nikki, fuck off.

That pretty much sums up my life back home."
/Nikki Sixx/

... a tegnapi zúzdáért (mimózáknak -:-).
Legalább ennyire szép hétvégét kívánok mindenkinek:

Hinnétek, hogy ez ugyanaz a banda (ének!, gitár!), mint a tegnapi, ÉS UGYANAZ A DOBOS?!!!

"Why must we cry to feel alive?"

Eszméletlen!!

Az egyik kedvenc dobosom. Főleg a lábmunkáját és a ritmusképleteit csodálom (bár túl sokszor követi a gitárt (védjegye?) mint itt is), de amit ebben a dalban kézzel leművel...
Már az első 8 másodpercben is azt üti kézzel, amit általában lábbal szokott :) (és fordítva), de 2:27-től 20 másodpercen keresztül...
Talán még ebben a minőségben is átjön, mit tud.
Szégyen, hogy ki kellett lépnie (belső(?) kényszer) a Fear Factory-ből. (Mellesleg: a felvételen az a Christian Olde Wolbers gitározik (egyedül), aki a Fear F-ban sokáig basszusozott, majd az utolsó két ottani lemezére átváltott "rendes" gitárra. Az sem kis zenei mutatvány ezen a szinten.)
Annak idején megkaptam ezt a lemezt, csalódtam benne, írtam róla, aztán el is felejtettem. Most elővettem, és úgy kaptam fel a fejem az említett dobolásra, hogy majdnem meghúztam a nyakam. :)

u.i.: Idén Fear Factory pólóban voltam a Dobos Gálán, hogy hangsúlyozzam a sok jazzes pirickálónak, hogy a lábmunka nagyon fontos. :)

"Olyannyira egyéni lett a Kreator zenéje, hogy már magukra sem hasonlítanak!"

A magyar Metal Hammer összeszedte a Kreator lemezkritikái( jelentős részé)t, ott olvastam ezt a mondatot.
A Kreator mostanra (az elmúlt 10-15 évben) nagyon előkelő helyre emelkedett a kedvenc bandáim listáján. Már itt is mutattam be nem is egy lemezüket.
Változatos, tartalmas életművük van, ráadásul termékenyek is - ilyen névvel ez alap! :)
Kedvet kaptam az összes albumuk meghallgatásához - annál is inkább, mert a kezdeti ('90 előttiek) lemezeiket max. egyszer hallottam, és rendszeresen csak kb. nyolcat pörgetek/pörgettem a 14-ből.
Szóval, keménységre felkészülni, nyitottságot edzeni! Kíváncsi vagyok, mikorra érek a végére.

... a legjobb Wagner tétel!"
Hanem ez:

És komolyzenében nem is találtam eddig ízlésemnek jobban megfelelőt.

(u.i.: ex-edző bőszítés: nem az a kimondott Négy évszak :) Komolyabban: a "refrén" :) simán játszható gitáron. Éppen az én sebességem :), és nagy hangközöket sem ugrál.. Csak ajánlani tudom pengetésre.)

The world we live in tears apart the only thing we have.
                                              /Arkaea (Jon Howard)/

A világ, melyben élünk széttépi az egyetlen dolgot, amink van.
                       /Arkaea - Gone Tomorrow, dalszöveg részlet/

Bicajozni is jó volt, a táj sem volt csúnya, sok szocreál épületet/gyárat láttunk és a hétvége elment volna sörkóstoló túrának is, annyifélét ittam, de az egészben az a fél óra volt a legjobb, amikor egyedül ücsörögtem a pizzéria teraszán és bambultam a felhőket.
Nem kell mindig aktívkodni.
Telgárt - mennyire skandinávnak (norvég?) hangzik. Pedig csak Garamfő szlovák neve.

A hétvégén tekertünk egy keveset (szumma 170km) Szlovákiában.

Olyan ez, mint a könnyű-/pop zene. Sok (volt) a megélhetési kókler, másoló, de néhányan nem kis dolgokat alkottak.
És nem is ez (nálam) a legjobb Wagner tétel!

Where do I take this pain of mine
I run but it stays right by my side

So tear me open and pour me out
There's things inside that scream and shout
And the pain still hates me
So hold me until it sleeps

Just like the curse, just like the stray
You feed it once and now it stayes
Now it stayes

So tear me open but beware
There's things inside without a care
And the dirt still stains me
So wash me until I'm clean

It grips you so hold me
It stains you so hold me
It hates you so hold me
It holds you so hold me
Until it sleeps

So tell me why you've chosen me
Don't want your grip, don't want your greed
Don't want it

I'll tear me open make you gone
No more can you hurt anyone
And the fear still shakes me
So hold me, until it sleeps

It grips you so hold me
It stains you so hold me
It hates you so hold me
It holds you, holds you, holds you
until it sleeps

I don't want it, I don't want it, want it, want it, want it, want it, noo

So tear me open but beware
There's things inside without a care
And the dirt still stains me
So wash me 'till I'm clean

I'll tear me open make you gone
No longer will you hurt anyone
And the hate still shames me
So hold me
until it sleeps

/Metallica: Until It Sleeps/

Meghalni nem dicsőség, bárki képes rá.
                                   /Johnny Rotten/

Jogos a csalódottság, persze. Először az lepett meg (első rész), hogy egy ekkora és ennyire egyszerű filmes alapötlet eddig/addig senkinek nem jutott eszébe.
Második meglepetés az volt, hogy sikerült másodszor is (Másnaposok II.) megröhögtetniük (de rendesen) ugyanazzal az ötlettel/csapattal.
A harmadik rész csalódás.
Számomra a legnagyobb, hogy nincs Mike Tyson... :(
Esküvő sincs, (a negyedik részben lehetne, feldobták a labdát, de nem lesz negyedik rész), másnaposság sincs. És még Stu sem énekel.
A régi csapattal (+ John Goodman) egy közepes, néhány poénnal megtámogatott kalandfilmet kapunk a trilógia utolsó epizódjaként. Nem rossz, nézhető (ez nálam még mindig bók), de sok szót nem érdemel.
vegyük inkább a dumákat!

- Egyszer Carlosnak hívtak (téged). Ezt tudod?
- Nem.
- Pedig így volt. És őszintén: az jobban illik Hozzád.

- Nothing hurts Chow. I am invisible.
- It's invincible, and you are not. You're just out of you f@..ing mind.

Újra megnéztem a második részt:

- Stu, kelj fel! Helyzet van.
- A büdös pi...ba! Hol vagyunk?
- Alan, a fejed!
- Nem, a te fejed!
- Én is kopasz vagyok?
- Stu, ki fogsz akadni, de nem lesz semmi baj.
- Megint a fogam az?
- Nem, nem az.
- Biztos?
- Aha.
- Alul is megvannak?

Ezt nevezem (árnyalt) humornak!

Az eredeti festményben meglátni azt, hogy úgy néz ki, mint a kalózok, miután Asterixék sokadszorra szétverték/elsüllyesztették őket...! Teljesítmény!! :)

Ha Angol Válogatott, akkor UMBRO - evidencia.
Mióta az eszem tudom, gyűjtöm ezeket a mezeket. A cégnek 2018-ig volt szerződése. "Az elmúlt 60 év nagy részében" UMBROban játszott a csapat.
Erre most a Nike kilóra megvette az egész boltot. (Előbb az UMBROt (580 millió dollárért) - melytől már szabadulna -, majd a mez szerződést.)
Az írek elleni meccset inkább csak hallgattam, de most a brazilok ellen (a februári 2-1-es vereség után most 2-2-t bírtak összeszedni a dél-amerikaiak) már láttam is az új mezt.
Tiszta szégyen.
Mi lesz a következő? Rooney adidARSE-ban??? (Azt, hogy ezzel a nulla díszítéssel és kék gallérral mennyire hasonlít az egész adolfék mezére, már nem is említem.)
Lennie kellene meg nem vásárolható dolgoknak.

A fokhagyma.
Szedjük gerezdekre a fokhagymát (biztosan lehet direkt ültetni valót is venni, de én nem vesződtem ilyesmivel), majd a véknyabbik felükkel felfelé ültessük el őket egyenként, kb. 20 cm-re egymástól, éppen olyan mélyre, hogy már ne látszódjanak ki a földből.
Kb. ennyi. Hogy mikor kell kiszedni őket, azt nem tudom (majd olvasok a témában), de tény, hogy néhány hét alatt szépen szárba szökken a történet.
Nem egy nagy meló - ha már nagyon száraz a talaj, meglocsolom. Ennyit simán megér, hogy télen gyakorlatilag ez a növény tart egészségesen.
Közben a mentáim nagy bokorrá fejlődtek.

Azt hittük, nagy jelentősége lesz. Aztán...
Mivel mindent elfelejtek (és van, aki szobnak tart :), leírom, hogy az 1860 Munchen-Freiburg (1-1) és az Ehime-Giravanz Kitakyushu (2-2) meccseken voltam legutóbb. A hét végén viszont egykori padtársam kis falujának csapata az NB I-be jutást tervezte ünnepelni, vettem tehát az irányt Mezőkövesdre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy együtt ünnepeljek/örüljek matyó barátaimmal. (A tervezett hogyant lásd: "Nagyon..." című bejegyzésem két napja :)
Egész nap esett - aztán a meccs teljes időtartama alatt zuhogott -, ráadásul a bentmaradásért (az életéért) küzdő Cegléd nagyon simán (0-1-es félidő után 1-3) verte a gyakorlatilag veszélytelen hazaiakat.
Jó volt Styipovics úrral ("logopéduss") találkozni, a meccsnek, "stadionnak" is volt hangulata, de még jobb lett volna, ha elmondhatnám, egy futball-történeti esemény szemtanúja voltam.
No, majd talán az első hazai NB I-es meccs alkalmával.
Bár, első osztályú meccsen nem tudnám megmondani, mikor voltam legutóbb. (Annál két BL meccs is később volt.)

(Az első és a harmadik kép forrása: boon.hu)

A múlt héten az egyik Kaptár filmet leszámítva nem tudom, mikor néztem végig a TV-ben filmet legutóbb.
Hiány(osságoma)t pótoltam viszont a címben szereplő 1969-as klasszikus megtekintésével.
Felüdülés volt ez a két óra. Egy olyan korra emlékeztetett, amikor a filmnek még nem a szemét volt a szinonímája. Nem sodró, nem izgalmas, nem hangos, nem vibrál. Megnyugtat, elcsendesít, kérdéseket vet fel, elgondolkodtat.
DÖBBENETES, hogy mennyire aktuális 2013-ban is.
Egyrészt kíméletlen pontossággal előrevetíti a "valóság-showk" világát, a média működését, másrészt bemutatja, mi mindent megtesznek a kiszolgáltatott emberek, mi mindenre rá tudja őket venni (a kényszer?) a hatalom, a kilátástalanság, a remény.
Egy maratoni táncverseny története. Kb. 1932-ben játszódik, a nagy gazdasági világválság idején.
Rendezte: Sydney Pollack.
Nem teljesen hiteles a "versenyzők" fizikai és szellemi állapotának ábrázolása, de ez semmit nem von le az értékéből.
A regény is remek lehet, melyből készült.

... régen nevettem ennyit egy videón. :))) A pogo alapjait bárki elsajátíthatja a segítségével.

Ezer éve szeretem a focit, ehhez képest kedvenc játékosom nem volt sok.
Van emlékem Kevin Keeganről, aztán a Lineker féle csapatról, de először John Barnes technikássága fogott meg, (ezt csak a napokban láttam először. idegenben, a brazilok ellen:
https://www.youtube.com/watch?v=9SCyXGiJ-jc)
szinte egyszerre az Owen-Fowler és a York-Cole csatár kettősök zsenialitásával, gólérzékenységével. Majd jött Beckham, Giggs, aztán Henry és Gera.
A legnagyobb élmény viszont PAUL SCHOLES játékát volt figyelnem az évek folyamán.
Lőtt nagy gólokat, és minden bizonnyal ez a megmozdulása ("What about that?") lesz az, melyre amíg működik az agyam, emlékezni fogok,

de a góljainál (499 angol bajnokin 107 gól, 66 válogatott meccs, 14 gól) sokkal többször ejtett ámulatba a passzaival, azzal, ahogyan lát a pályán. 50-60 méterre a legnagyobb természetességgel rúgta pontosan a labdát. Rooney kezd hasonló dolgokat csinálni újabban, ami a pályán látást, rúgótechnikát illeti (beismerten utánozza!), de rajta és Beckhamen kívül nem láttam Scholeshoz akár csak halványan hasonlítót, foghatót sem.
Soha nem volt "sztár", de a legnagyobbak közül is meglepően sokan ismerték el nyíltan a tudását. "Ha velem játszott volna, sokkal több gólt lőttem volna" /Pelé/
"Messi+Villa+Pedro+Iniesta+Xavi=SCHOLES" /ronaldo/
"A kedvenc játékosom" /Sir Bobby Charlton, Zinedine Zidane, Thierry Henry/
"Egyszerűen ő a legjobb." /George Best/
Egyszer már visszavonult, de még szükség volt rá. Most (a West Brom. elleni 5-5-tel!!!) ismét elköszönt.
Csak a Manchester United-ban (és a válogatottban) játszott pályafutása alatt.
A fenti góljánál találtak három szebbet, nagyobbat:
https://www.youtube.com/watch?v=uzvKfNOkhjI
Nem tudom, lesz-e valaha focista, akit annyira fogok csodálni, mint ezt a "kis vörös fickót".