'Dark Night Of My Soul'

Sokat dumálok itt újabban. Az egyik legjobb riffet tartalmazó dal, amit valaha hallottam.

Selejtezett egy ismerősöm, és ki akart dobni egy jó adag képregényt. Elkértem tőle, és eszembe jutott, hogy ezek/azok nekem is megvannak valahol.
A nagy részüket meg is találtam, csak éppen a legműkincsebbeket nem, a Csillagok háborúja két füzetét és A Birodalom visszavágot.
A Rejtő sorozatom viszont teljes, és sok meglepetésre (A bolygó neve: halál, Terminátor 2 stb.) is bukkantam, melyekre már nem is emlékeztem.
Jó újraolvasni őket. Rácsodálkoztam a bőven a számítógépes korszak előtt készült rajzok minőségére, kidolgozottságára.
Azóta mástól is kaptam képregényeket, még angol nyelvűeket is.
Az Asterix történetek a kedvenceim. A magyar fordítások is viccesek (ahány fordítás, annyi féle nevek), Messesaglix a halárus a csúcs (és a párbeszédei a kováccsal), de a kiskutya angol Dogmatix neve, vagy Hangianix a bárd mint Cacofonix is legalább ilyen szellemes.
A humora is nagyon közel áll hozzám. A különböző népek jellegzetes vonásait, szokásait bemutató árnyalt humor (pl. a padon üldögélő nagyon idős korzikaiak), és a geg, hogy rengeteg mai szokás, építmény a gallok miatt lett (ilyen). :)

Ugyanitt Rejtő füzeteket adok Star Wars képregényekért!

Az elmúlt néhány hétben elhunyt (a balesetét követő négy év kóma után!!!) Chi Cheng, a Deftones basszusgitárosa - addig is volt valami emelkedett a Deftones zenéjében, de azóta pláne érezni, hogy átgondoltak ezt-azt -, Jeff Hanneman, aki megalakulásától kezdve a Slayer gitárosa volt, és - ez döbbentett meg leginkább - Clive Burr is.
Clive az első három Iron Maiden lemezen dobolt, melyek közül a The Number Of The Beast nem kis kedvencem. Kb. 27 éve, az első hallgatástól benne van a személyes top 3-5-ömben (sokáig a csúcson volt), nem kis részben Clive erőteljes, mégis ötletes dobolásának köszönhetően.
Sok éve sclerosis multiplex-et diagnosztizáltak nála, ez okozta halálát is.
Egy dobosnak azzal szembesülni, hogy kiesnek a dobverők a kezéből...
Amilyen gusztustalanul rúgta ki a zenekar (az apja temetésére hazautazott a turnéról, majd visszatértekor már nem kellett), annyira kiálltak mellette betegségét követően (is). Most olvastam, és teljesen meghatott, hogy a segélykoncerteken, gyűjtéseken kívül is, a háta mögött Bruce szólt Clive feleségének, hogy bármikor, de tényleg, bármi kell, csak egy telefonjába kerül, és hogy a londoni koncertekre a legjobb helyet mindig felajánlották Neki a lelátón.
56 éves volt.
Nyugodjanak békében! (vagy égjen (Jeff?) örökké(???) - melyikőjük hogyan szeretné)

- A Barátok köztnek mikor lesz vége?
- Szerintem soha.

Sakk-vereségeket követően:
- Kezdem látni a gyengéidet.

Jó (néha) kocsmába járni. Hallani érdekes dolgokat.

Nem tudok olyan nagy hülyeséget mondani, írni, mely ne válna valóra.
Cikiztem a nem saját tulajdonban lévő stadionokat, és éppen a Depeche Mode-ot hoztam szóba. Erre mi történik?
A szombati FTC-MTK meccset nem a stadionja (át)építése miatti ideiglenes otthonában (Puskás Ferenc Stadion) játssza az FTC, mert ott három nappal azt követően (!!) Depeche Mode koncert lesz.
Hogy egy másik budapesti stadion logikusan adódó bérlése helyett miért Győrt (!!!) választották a mérkőzés színhelyéül, arról fogalmam sincs. Gondolom, így egyszerűbb lesz indokolni az alacsony nézőszámot.

Nem régen jött itt szóba. És az is, hogy szeretem az állandóságot. Erre...
Sir Alex Ferguson az idény végén befejezi "vezető edzői" ténykedését a Manchester Unitednál. 26 és fél év után.
72 meccse volt - csak a Chelsea ellen (!!!), ha jól értettem a közvetítésben.

Vasárnap szőlőcukrot ebédeltem. Sokat. Sok-sok vízzel. És mézzel. És sóval.
Sikerült a Bükkben egy olyan rövidítést találnom, mellyel 60km helyett csak 57-et kellett tekernem hazáig, de szintben sokkal többet, mint a bejáratott úton. Pedig az is húzós lett volna.
Rendesen megzakkantam, kifáradtam, mire hazaértem.
Az is rátehetett, hogy előző nap az odaút volt idén az első komolyabb tekerésem.
A látvány nem volt csúnya, és olyan is volt, hogy egy őz futott velem párhuzamosan, kb. 50 méteren át, kb. 50 méterre tőlem.

A megyében március végén a munkanélküliség aránya 23,2%-os volt, kis városkámban pedig bőven 11.000-nél többen kerestek állást. 170 ezer alatti teljes lakossággal számolva minimum elgondolkodtató.
Ezek a Munkaügyi Központ adatai, tehát sejthető, mekkorák a tényleges számok!

"Nehéz megtalálni egy fekete macskát a sötét szobában, főleg, ha nincs is ott."
                                                                                         /Irigy Hónaljmirigy/

Természetesen sok dolog ébresztett gondolatokat bennem Cegléden.
     Fellépett például Radics Gigi, akinek remek (hibátlan?), nagy terjedelmű (főleg a magas tartományban) hangja van... Mégis ki nem állhatom, ha énekelni kezd. Van az a hangszín, amitől ugrom, menekülük. Az övé ilyen. Ő sem, én sem tehetek róla, mégis ez a helyzet. A zenei ízlésünk sem egyezik, és azt sem szeretem, amikor mások dalát adja elő valaki (kivétel a feldolgozások).
     A dobról, dobolásról az a véleményem, hogy nagyon AGYAS, technikás hangszer, de más hangszerek nélkül nem sokat ér. Nyilván én sem értek hozzá, azért ez a véleményem, de ha 5-10-20 percnél tovább hallgatok egy ütőst szólóban játszani, unatkozni kezdek, és hiányozni kezd a zene, a többi hangszer, amit kiemelhet, kiegészíthet a dob.
Egyszerű vagyok zeneileg, nem vitás.
(A dobszerkó Mangini aznapi felszerelése.)

Az Arsenal nem pite stadiont rittyentett London közepébe. A Wembley és a Manchester United pályája után a harmadik legnagyobbat Angliában. Az előző is a klub tulajdonában volt. (mutassatok EGY ilyet pl. Olaszországban, ahol ha üzleti alapon menne a dolog, csak ott és akkor lenne meccs, ahol/amikor éppen nem tervez a Depeche Mode vagy az Iron Maiden koncertet! :) 
(Rákerestem. A legnagyobb, magán tulajdonban lévő stadion ott a Juventusé, 41 ezer férőhellyel. Bájosan amatőr. Bár, annyi pénzt bundán összeszedni nem lehetett egyszerű :)

Még a dobos gála előtt írom ezt a bejegyzést, mert tudom, hogy ott sok minden el fogja terelni a gondolataimat erről a dalról. Egy (kettő?) hete benne van a fejemben a nyitó ének dallam. Naponta többször eszembe jut, feltölt, nyugalommal tölt el.
Négy hang az egész, mégis annyi minden van benne!! Szeretem, amikor a "derült égből", váratlanul leüt egy-egy dallam.
Filóztam már itt is a tökéletes zenekari neveken. Ez a banda is ilyet választott: Távhívás (Nagy távolságú hívás) - nagyon megy a zenéjükhöz.
Ha már a gála után vagyunk: én az ilyen dobosok játékát (is) kedvelem. Nem dominálja a dalt (arra ott van az említett dallam, a gitárok, illetve a tökéletesre kevert basszusgitár!!), felületesen hallgatva fel sem tűnik (csak középtájt a szólóba hajló résznél), de pl. a még ezen a messze nem Hi-Fi felvételen is hallható ötletes játék a láb-cinen rengeteg finomságot rejt, és úgy általában is a "csilingelések" nagyon tetszenek ebben a dalban.
Dobolni jó (lenne tudni).

Aki megmondja, mi látható a fenti képen (anélkül, hogy a bejegyzés címéből kikövetkeztette volna), az kiérdemli "a világ legnagyobb Dream Theater rajongója" titulust.
Hopp! Sokat segítettem, így már nem is érdekes a feladvány. :)
Írok majd még a gáláról és pakolok képeket is, de a "tömegeket" gondolom, hogy Mike Mangini mester érdekli a rendezvényről.
Nálam a sok önismétlés, lírázás miatt már elmúlt az "AZTA" érzés egy-egy új Dream Theater album meghallgatásakor, és fokozottan igaz ez a másik Mike, Portnoy kiválása óta.
Az új Mike (Mangini) játékától sem dobtam hátast az eddigi egyetlen lemezen, melyet a Dream tagjaként feldobolt. Tud, ez természetes azon a szinten, de Portnoy könnyed(nek látszó), sziporkázó, ötletdús játékához nálam nem ér fel, kifejezett visszalépésnek érzem a tagcserét. Na, nem mintha bárki (?) tudná Portnoyt pótolni.
Örültem, mikor kiderült, hogy Mangini úr lesz a gála fő attrakciója, nem pedig ismét egy jazz legenda. Velük sincs bajom, de élmény volt az egész napos "csörömpölés" (amatőr hangszer kipróbálók) és sok-sok évnyi jazz után egy megdörrenően keményen ütő dobost látni, hallani, aki a lábait kb. 17-szer gyakrabban használja, mint az említett stílus képviselői.
A mini kis eszközről játszott zenei alapokra dobolás jó ötlet, mert zenébe teszi a dobot, de egyben el is veszi az élő, spontán jelleget. Szerencsére nem csak ilyen részekből állt a kb. 50 perces (inkább több, mint kevesebb) műsor.
Szereztem egy jó gépet, és mivel a színpadot kivéve bárhol lehetett mászkálni, fotózni, sikerült olyan képeket készítenem, amilyeneket szerettem volna.
Szakmailag nem tudok hozzászólni egy ilyen előadáshoz, emberileg viszont kellemes meglepetés volt Mike. Beszélt néhány mondatot, lassan, tagoltan, hogy mindenki megértse, aki kicsit is tanult angolul, és sokáig ott maradt a rajongókkal aláírni, fényképekhez mosolyogni.
Remek ötlet ez a rendezvény, csak gratulálni tudok a megálmodóinak, megvalósítóinak!

Hosszabb, kb. egy éves kihagyást követően ismét írtam "hivatalos" lemezismertetőt. Kijöttem a gyakorlatból, sokáig húztam-halasztottam, míg belevágtam, eléggé döcögősen is írtam (olyan is), nem is vagyok különösebben büszke rá, de remélem, hamarosan belejövök. Így itt kevesebb hasonló bejegyzés lesz, ott (musicring.hu) viszont több. Ez a honlap gyakorlatilag a rockszervizmusic.hu utóda. A régi helyen (is) olvasható a rengeteg lemezismertetőm, amit az elmúlt néhány évben (a Rockinformot követően) írtam. A friss szerzemény ez (a lemezt ajánlom figyelmetekbe! Szeretem a csapat zenéjét.) :

http://www.musicring.hu/tartalom/Long_Distance_Calling_The_Flood_Inside

Ha már jelkép: Székely lobogó lengedez kis városunk Városházán (Polgármesteri Hivatalán?). Hogy mi köze van a városnak a székelyekhez, azt ne tőlem kérdezzétek!

Egy alkotmánybírósági döntést követően volt egy olyan időszak, amikor azt hihettük, hogy hazánkban mától nem lesz tilos az önkényuralmi jelképek használata bármilyen céllal.
Aztán orvosolták a helyzetet, mely szerint az új (egypárti) Btk. életbelépéséig (július 1.) is kellene tiltani a témát, így hoztak gyorsan egy törvényt a tárgykörben.
(ezt a bejegyzést 2013. febr. 26-án írtam, az Ab. döntését követően, a kialakult helyzeten felháborodva, aztán egy hete javítottam) Az egykori német fizetőeszköz képét figyelemfelkeltés, nem pedig bármi más, immár ismét törvényt sértő cél vagy indittatás miatt pakolom ide.

... a United stadionja sem csúnya. (Alex rajzolt trófeáinak csak a fele fért a képre.)

"Krapu, mi lesz 3 ev mulva, ha Scholes es Giggs mar nyugdijba vonul?
Akkorra talan meg Ferguson is elmegy."
Egy kommentelő - Tib (ASG) - kérdése 2007.05.03. 15:39

2013 van ("HAT év múlva"). Négy fordulóval a vége előtt a Manchester United megnyerte huszadik (!!!) angol bajnoki címét. Scholes és Giggs is a csapat tagja, és Ferguson még mindig a "vezető-edző". Giggs annyira, hogy kezdő volt a bajnoki címet hozó meccsen, és 1 perc 20 másodperccel a kezdést követően (!) adott egy kihagyhatatlan passzt Van Persienek, majd a 33. percben is Ő passzolt a 3. gól előtt. Közben Rooney átadásából a holland lőtt egy olyat is, hogy "One of the greatest goals you'll see all season, and, in fact, any season."
Ez a csapat negyedik bajnoki címe Tibi kérdése óta.

Nem csak a stadionjuk király (mint szinte valamennyi a szigeten), de az edzőjüknek (manager) is van humora.
 - Már háromszor játszottak a United ellen, mindháromszor szoros meccset. Mi lehet a kulcs, hogy ma győzzenek és három pontot szerezzenek?
 - I can't tell you 'cause Alex is listening around the corner. (Nem mondhatom el Önnek, mert Alex itt fülel a kanyarban.)
                   /Samuel Allardyce, West Ham United/

Már az alaphelyzet is etikátlan: vesz az ember egy jegyet, melyre ráírja a közlekedési vállalat, hogy meddig érvényes. Miért?
 Aztán jön a kérdés. Jogilag a jegy egy szerződés, melyet azzal szentesítek, hogy megveszem. Egy szerződéshez azonban két fél kell, tehát ha én megveszem a jegyet és ott, azonnal áthúzom az érvényességet és javítom a dátumot 3013-ra, akkor elvileg addig lenne érvényes. Hogy az eladó (és az ellenőr) nem így gondolkodik? Hja, kérem, "pénztártól való távozás után...".
 A lényeg most jön! Mivel nem lyukasztom ki az egyetlen jegyemet, évente megyek érvényesre cserélni a lejáratot követően. Így tettem februárban is. A jegypénztáros pedig közölte, hogy - dacára az eredetileg rányomtatott dátumnak - "ez még érvényes. Addig, amíg díjemelés nem történik."
 Csak lestem!!! Hogy jogilag ez egy nulla, NONSZENSZ és simán megbüntethetnének egy ilyen "érvényes" jeggyel, az egy dolog, de az már nem gyengén bicska nyitogató, hogy az én 3013-ra átíró ötletemet a közlekedési vállalat egy hang nélkül meglépi, ráaadásul szóban, (nem is írásban (minden egyes jegyen (!!!), persze csak a másik szerződő fél beleegyezésével)).
Szóval, értem én, hogy 2013.02.28., de MEDDIG ÉRVÉNYES??

A menta.
Keressünk valakit, akinek van - örömmel fog adni belőle. Lehetőleg ősszel ültessük tövestől, félárnyékos helyre, majd a tél beállta előtt le is szedhetjük a növényt szárastól. Innen kezdve nincs is gondunk vele, hiszen gondozást gyakorlatilag nem igényel, csak szednünk kell róla, belőle, amikor teát szeretnénk készíteni belőle.
Évelő és terjed, de rendesen, tehát ajándékozzuk minden érdeklődőnek! :)
Frissen vagy szárítva forró vízzel leöntve kész a teája, de gondolom, ízesíteni is lehet vele olyan dolgokat, melyeket én ugyan nem sütök, főzök, de mentolos ízt kívánnak.

"Amikor ezt a dalt ítam, még Miskolc volt a második, magyarok által legsűrűbben lakott város. Mostanra ez London."
/Kardos-Horváth János/

Kis városkámban, ráadásul a belváros közepén megnyílt egy új hely, ahová végre lehet koncerteket szervezni. Szégyen, de évekig nem volt olyan, ahol egy jó klub-bulit meg lehetett volna nézni. A napokban Janó "nem koncert"ezett ott az ismert bölényfüves vodka támogatásával.
Fogott egy gitárt, kiült, és énekelt, beszélt. Sajnos csak kb. egy órán keresztül.
Jó volt ismét látni, de sokat levett az egész értékéből (a rövidsége), hogy a szavait gyakran elnyomta a közönség morajlása.
Így inkább amolyan kedvcsináló volt az ismét létező Kaukázushoz, mintsem egy szuper emlékezetes este. Pedig nem volt rossz.
Azt pedig, hogy a zenekar nem anyagi, hanem művészi megfontolásból állt ismét össze, nehéz - de nem lehetetlen - lesz számomra bizonyítaniuk.