'Dark Night Of My Soul'

Egy sci-fi 1956-ból. Ennek ellenére semmi régimódi vagy olyasmi nincs benne, amit jelenünkből megmosolyognánk. Ez már önmagában szép.
A történet is jó. Semmi különös nincs benne - megjelenik a Földünkön (fölötte) egy nálunk fejlettebb faj. Kb. ennyi a lényeg, ami anélkül elmondható, hogy lelőnék dolgokat. Az lepett meg, hogy a könyvben ezt követően a Föld, az emberiség (külső hatásra) egy olyan irányban indul el, amelyről éppen a hetekben, jóval a könyv olvasása előtt elmélkedtem valakivel. Az illető - az ember (rossz) természetéből adódóan - kizártnak tartotta, hogy valaha elindulunk-e az általam logikusnak tartott úton (azon, ahová a könyvben a másik faj hatására szinte azonnal eljutottak, és ahol szerintem tarthatnánk mára).
A vége érdekes, nekem nem igazán tetszik, de ez nem változtat azon a véleményemen, hogy ez egyértelműen egy nagyon jó mű. Csak ajánlani tudom.
A borító ne vegye el senki kedvét! (1990-es kiadás)

Avagy: Billy és a dobgép.
    Nem lehetett egyszerű összehozni. A dupla Mellon Collie and the Infinite Sadness (az a cím!!!) óriási siker lett; Jimmy Chamberlin csoda-dobos kilépett (a drogok miatt kirúgták?) és nem vettek be helyette senkit a lemezhez.
El is tűnt a rock, a dög a zenéből.
    Ehhez nagyon szerencsés a témaválasztás: a szerelem/párkapcsolat.
Nem minden dal telitalálat, de bőven vannak kiemelkedő tételei és egyben hallgatva (itt megtehető: www.youtube.com/watch?v=XUekVmpT70k) azt kell mondanom, hogy hibátlan.
Teljes az összhang a zene és a szöveg között, de utóbbiak ismerete nélkül is átélhető, érezhető a sok különböző hangulat, melyet végig összetart a nagy közös téma.

You make me real
Strong as I feel
You make me real

So far I still know who you are
but now I wonder who I was

What if what is isn't true

We must never be apart

...de szinte bármely dal bármely sorát idézhetném. Főleg, hogy nem mindenhol ennyire egyértelmű a téma kifejtése. Egyik kedvencem erre példa:

Lovely girl you're the murder in my world
dressing coffins for the souls I've left to die

Ez már Alex szövegét is veri. :)
    Billy egy zseni, rendkívül sokoldalú dalszerző.
Itt is sziporkázik. Az egész albumot szeretem, de néhány dala különösen megfog:
- a nyitány To Sheila a hajnal/alkonyat hangulatával (és a fél hanggal lehangolt gitárral, mely az első zenei   beszélgetésünket hozta ex-edzőmmel),
- a boldogan lendületes Perfect, (az Ava Adore klipjéről már volt szó itt, de ebben is van "1-2" ötlet),
- a TÖKÉLETES hangulat lefestés (zene+szöveg!!) Crestfallen,
- a legnagyobb kedvencem, a már címében is remek Appels + Oranjes (al-mák és gép futok a magyar forgítása? :),
- a gyönyörű a For Martha,
- és rögtön utána az egyszerű szépség tökéletes példája, a Blank Page.

    Személyesen is érint az album, hiszen életem első komolyabb külföldi útján, Stocholmban (MESESZÉP város) voltam, mikor megjelent. Ott, a fülesben (rádió) hallottam először az Ava Adore dalt, és le vagyok fotózva az óriási borító előtt is, mely egy lemezbolt kirakatában figyelt.
A 2013.03.29-ei itteni kép a CD borító belsejéből szedtem. Nem hétköznapi zenekari fotó!
Magyarországon hallottatok Pumpkinst rádióban??
Nyilván azt mondjátok, hogy nem túl ismert a zenekar, akkor miért lenne. Nos, ebből a lemezből több mint 4 millió példányt adtak el. Elődjéből pedig több mint 7 milliót. De az egy teljesen másik 10 pontos történet.

73 perc érzelem, művészet.
Kevés zenekart hallottam érzelmekről ennyire kifejezően zenélni, olyan sorokkal, melyek önmagukban, másoknál nyálas kliséknek hatnának.
Megjelent 1998-ban.

The Smashing Pumpkins: Adore

A Jégbüfé előtt
Talpig feketében
Dórácska áll
Egy fagylalttal kezében

Ki tudja mire vár
Ilyen nagy hidegben
A Jégbüfé előtt
Talpig feketében

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

Képzeld el, hogy egy olyan
Egy ugyanolyan este van
A madárjós nevet
Kinevetem önmagam

Részt veszek most éppen
Egy végzetes vakáción
Itt minden megtörténhet
Ez egy komédia tragikum

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A Párizsi udvar zárva
Mert a Párizsi udvar szép
Azért széles a folyó
Mert nagyon hosszú a híd

Nagyon csendesek most az utcák
Csendesek nagyon a léptek
Valami semleges hajón utazni
Szeretnék nélküled és érted

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány
/Republic: Madárjós vakáción /

Nem akartam leírni, hogy a "nagyon szeret, nagyon szeret, nagyon szeretném azt Veled" sor(ok) a kedvenceim Cipőtől, azt tartom a legzseniálisabbnak Tőle, mert azért mégsem illik (?) ilyen sorokkal emlékezni egy elhunytra.
Ma viszont beesett, hogy van másik is (sok-sok van!, pl. a Madárjós vakáción):

"Amikor még fiatal voltam, nagyon fiatal voltam
Nagyon sokat futballoztam, egyszer még egy gólt is rúgtam"

Ezt idézni is szoktam (néhány évente, ha beleillik egy témába). Egyszer, sok-sok évvel az után, hogy előtte találkoztunk, valamire mondtam Totyának telefonban, hogy "nagyon sokat futballoztam", mire azonnal kérdezte, hogy "egyszer még egy gólt is rúgtál?". :)
Szeretem az élet ilyen apró (össze)villanásait.

"Amióta fiatal voltam, egyfolytában fiatal vagyok"

Ha eddig nem tűnt volna fel, szeretem az állandóságot, a megszokott dolgokat.
Ehhez képest előbb a pápa (nem a wehrmachtos, hanem II. János Pál), most (hétfőn) pedig Margaret Thatcher is elhunyt. 87 évesen.
Nagy-Britannia első női miniszterelnöke volt, potom 11 éven keresztül.
Nem gyenge korban: falklandi háború, Észak-Ír fennforgás, bányász sztrájk stb., stb.. Eddien kivül szerintem Ő az egyetlen, aki két Iron Maiden (maxi) lemezborítón is feltűnt. A korai években. Jelesen a másodikon (Sanctuary) és a harmadikon (Women In Uniform).
Mi lesz a következő? Barátságos Anglia-Argentina labdarúgó mérkőzés, Maradona kezdőrúgásával??
Nem szeretem a változást, de (he megélem), előbb-utóbb semmivé lesz minden, ami gyermekkoromban állandó volt.

.. egyszer csak olyan passzba kerülök, hogy veszek egy nagy levegőt, belevágok a sűrűjébe, és könnyedén, gördülékenyen megcsinálom, amivel addig csak kínlódtam volna.

Pangok. Nem csinálok semmit. Halogatok. Akadna tennivalóm és sok mindenben dönthetnék, léphetnék, de nem teszem. Fogalmam nincs, miért. És nem is érdekel. :) :(

Ismertem, persze. A minap hallottam egy film nyitó zenéjeként. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire egyszerű eszközöket használ, mégis jó, sőt, a mai napig jobb, mint sok mainstream zene. Szinte hajlamossá tett azt hinnem, hogy ennyire könnyű zenét írni. Persze, tehetséggel valóban nem lehet egy nagy szám. Gondolom. (A filmben sokkal jobban dübörgött a mély tartomány, mint ebben a videóban.)

Vannak riffek, melyek - gyakorlatilag ok nélkül - egy életre a kedvenceim már az első hallgatástól. Például ennek a dalnak a "refrén" alatti egyszerű gitár dallama. Amennyire egyszerű, akkorát üt. Nálam. Hogy Telecasteren játsszák, az csak hab a tortán. /Ex-edzőm: tuti, hogy kényszert érzel az eltolására :)), H-ról indul (mint a "Don't worry, baby" énekelt dallam, arra nagyon hasonlít a menete és hangjai is+E), többet nem segítek, ott van Matyi, ha nem megy. :)/
Érdekes, és nagyon foglalkoztat a téma, hogy kire milyen zene (hogyan) hat. Esély sincs valami egzakt okosságra - ez (is) tetszik a témában annyira.
És akkor Shirley-ről egy szót sem szóltam!! :)

(u.i.:most, hogy alaposabban figyelek, nem H-A, hanem A-H az első két hang a riffben. Az elsőt nem hallottam, mikor a bejegyzést írtam.)

Néha nem kis hülyeségeket találok a postaládámban.

A vágyhoz csak-csak, a villamoshoz semmi köze a darabnak.
Próbáltam nem előítélettel leülni a nézőtérre, de az első 5-10 percben azért ott motoszkált bennem, hogy idegen embereket nézek a megszokott színházban, hiba volt szétvernie hazánkba szakadt polgármesterünknek az előző társulatot.
Ez idővel elmúlt, átadta magát a darabnak.
Olyanról írok, amihez nem értek, és különösebben nem is érdekel. A színészetet ugyanis az emberi elme kínzásának, elfecsérlésének, a film korszakában teljesen feleslegesnek tartom.
Évadonként mégis beülök néhányszor, és általában (valamivel) gazdagabban állok fel a darabot követően.
Most nem így történt. Erről legkevésbé a rendezés vagy a színészek tehetnek. Egyszerűen a színművel van bajom. Lehet - sőt, biztos -, hogy 1947-ben Pulitzert kapott, de az én mércémet nem üti meg.
Persze, lehet, hogy alapból nem vagyok fogékony egy vidéki jómódú tanárnő anyagi és erkölcsi lecsúszására, melyre azok után derül fény, hogy az egyszerű körülmények és emberek között élő húgához költözik New Orleans-ba (ezzel kezdődik a darab), de ettől még hathatott volna.
Különösebb története az alaphelyzetből adódóan sincs, én mondnivalót sem fedeztem fel benne, a vége pedig...
NAGYON meggondolom, mikor megyek ismét színházba, és mit nézek meg.
http://krap.blog.hu/2010/04/19/egressy_zoltan_portugal

http://krap.blog.hu/2010/05/13/prah

444 éve, 1569. március 22-étől vezetik Miskolc város közgyűlési üléseinek jegyzőkönyveit.

    Ezerszer hallott, unalmas, elcsépelt, semmitmondó, egyszerű, giccses...
Mégis ott van benne VALAMI - főleg Dave hangjában -, ami kiemeli őket...
A lemezt megelőző kislemezük (pl. ez) mindig az album legfurább, a nagy egészre legkevésbé jellemző dala, hogy beszédtéma legyen, fokozza a várakozást.
    Hogy honnan emelkednek ki? Az Ultra album legkönnyedebb dala, a poénra vett klippes It's No Good rádióban hallgatva sokkal tartalmasabb, mélyebb, mint a többi játszott dal.
    A 2013-as album csak a megjelenés előtt néhány nappal került a netre.
Az előző nem tetszett. Az (volt) az első ilyen Depeche Mode album. Sőt, a turnén megfogadtam, hogy nem megyek több koncertjükre úgy, hogy fizetek érte, mert már túl nagy, túl intézményes, ipari, amit színpadon csinálnak.
Kíváncsi vagyok az új lemezre.

Adott egy törvény (2004. évi CXV. törvény, 11.§
http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=84606.583240 ),
mely világosan kimondja, hogy az erkély (szerkezeti elemei) nem a lakó, hanem a lakásszövetkezet közös tulajdona. Azaz, ha pl. balesetveszélyessé válik (pereg az idő vas fogának csócsálása nyomán), akkor azt közös költségen kell megjavítani, megjavíttatni, nem pedig a lakóén. Tudja ezt minden jogász, még a kis városom legnagyobb ingatlankezelője is, aki szorgalmasan újítja fel a hozzá tartozó erkélyeket.
Azonban a kis lakásszövetkezetem hozott egy határozatot, mely szerint a törvény le van sz@.va, azaz az erkély azé, aki lakásához tartozik. Megszavaztatta, elfogadta, ha valakinek nem tetszik, pereljen.
Tudva, hogy épületünk lakásai közül kevesebb mint minden harmadikhoz tartozik erkély, esély sincs a törvénynek ellentmondó határozat megváltoztatására.
Közös költség maffia, 2013. Magyarország.

"A nagy havazás második napján szeretek autózni,
 amikor a mazsolák a garázsban vannak, a profik pedig az árokban."

Első hallástól kezdve megfekszem ezen a dalon.
A maga egyszerűségében is annyi minden van benne! Káprázatos!!! Arra is tipikus példa, hogy a hely, ahol élsz mennyire megmutatkozhat a zenédben. Ilyen dalt ugyanis soha nem fog amerikai (vagy akár angol) zenekar írni - max. skandináv. És még a klip sem ront rajta. (Sőt?!)

u.i.: sokhúr: tisztán hallom, mit énekel. "Kár", hogy izlandiul van.

"Úgy tűnt, a bárpult fölött álló kitömött bagoly részegen kacsint egyet. Mr. Wither szórakozottan viszonozta a hunyorintást..."

Egy novella kezdő mondata(i).