'Dark Night Of My Soul'

Kicsit kezdtem itt elmenni kommerszbe zeneileg - szerintem a Metallica lemezek végighallgatása miatt lehetett :) -, úgyhogy itt a helye annak a dalnak, melyre a minap kaptam fel a fejem (nem először). Mimózáknak és vokálcentrikusan zenét hallgatóknak nem ajánlom (csak az első percet) - írhatnám, de nem teszem, mert a látó(halló)kör bővítés senkinek nem árt. (Oh, azok a cinek!!)

Nem is tudom, miért nem voltam az első lemezek idején Republic koncerten. Pedig nagyon új volt, amit csináltak, és nagyon tetszett is. Akkoriban Beatricében, Aurorában és metalban utaztam, talán azért. (A Pál Utcai Fiúk és a The Cure/Depeche Mode kettős is később ütött be az életembe.)
Mintha az egyik abádszalóki lazulásunk alkalmával belefutottunk volna 2000. környékén egy bulijuk végébe... Hogy néhány éve láttam őket az Operafesztiválon ("szakmailag"), spéci koncerten, annak nagyon örülök. Rossz lenne, ha semmilyen emlékem nem maradt volna Róla...

Ha a franciák azt írják egy dijoni mustárra, hogy "erős", azt el kell hinni.
Mar, mint a wasabi. :) De tényleg.

Bár a játékvezető hazavágta az egész csapat ezévi BL szereplését, mindenképpen említést érdemel, hogy Ryan Giggs ezredik Manchester Unitedban lejátszott tétmeccse (!!!) volt a keddi. Érdemes belegondolni!

"Mint kiderült egy kicsit svédül is fog énekelni majd a Túrórudi Man. :)"

Eljátszotta basszusgitáron a Smoke On The Water-t, hogy "ezt tegnap este írtam", aztán azt hitte, ugratjuk az igazsággal. :)
Amikor majdnem elküldtétek ápr. elsején Nyíregyre (Debrecenbe?) kamuból interjút készíteni a kedvenc bandájával, és engem kért szépen, hogy menjek Vele segíteni, ha véletlenül besülne az angoljával...
Mikor meglepődött, hogy Bill királynak csak egy lába van...
A legendás "ö, ő Richie" (Kotzen) interjú...
Mintha ma lett volna.
Rohan az idő, nőnek a gyerekek.
Ki gondolta, hogy ha így halad, egyszer (sok-sok év múlva majd) büszkék leszünk rá, hogy mi indítottuk el az életbe.?! :) Ha nem a mi humorunkon nevelkedik, soha nem mer visszaszólni Csiszár Jenőnek...
És hányszor mondta, hogy én vagyok a példaképe!!!?? :)))
Ha tudná, hogy az első komolyabb külföldi utam nekem is Svédországba vezetett...!
Csak nehogy úgy jöjjön vissza Malmöből, hogy "ettem egy sz@r gyrost abban a trágya városban", mert akkor Martonyi mehet mosolyogni.

A csatos, domború címerrel, felirattal ellátott üveg alapján lehet sejteni, hogy nem kispályázik a gyártó. Tartalomhoz a forma - mondhatnám az ismert szlogennel.
Barna. Mit barna? Fekete. Irgalmatlanul finom. Csak a Guinnesshez tudom hasonlítani. Hasonló. :)
Hibátlan. Telt, sűrű, nem túl harapós, de karakteres. Szűretlen, pasztőrizálatlan? (Nefiltrovany, nepasterovano.)
Cseh. (Köszi, Á.! Sok ilyet! :)
Alk. 5,1%.
10/10 pont

A döntő előtt írtam/mondtam Alexnak, hogy ha nyer a dalával, írok Neki angol nyelvű szöveget hozzá. Ma láttam/hallottam "a médiában", hogy magyarul fogja énekelni Svédországban (is).
Mákom van. Nem kis meló lett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=65q4sUq6XOk

You are not your job. You're not how much money you have in the bank.
You're not the car you drive. You're not the contents of your wallet.
You're not your fucking khakis.
/Fight Club/

Nem a munkád vagy, nem a bankban lévő pénzed vagy, nem a kocsid vagy.
Nem a pénztárcád vagy. Nem a rohadt egyenruhád vagy.
/Harcosok klubja/

... ez egy (párkapcsolati) zenés hét lesz/lett itt.

Betettem annak idején a CD-t, és csak lestem a megszólaló zene hallatán, hogy "hú, ez aztán nyomasztó". Nem is tetszett elsőre.
Talán másodikra sem. Csak a zavart disszonanciát hallottam benne és még a can't' "a:"-val ejtése is bántotta a fülemet, mely egyébként tetszeni szokott.
Aztán egyszer átéreztem/emlékeztem, hogy milyen is a reménytelen kilátástalanság (na, ja, hogy nővel kapcsolatban), és azóta nagyon szeretem ezt a dalt. "I can't find myself in the head/SOUL of this stranger in love". Építkezik, kifejez, fájdalmasan tökéletes. (Ex-gitáredzőm: művészileg említést érdemel a Te világodban?)

Így indul a The Cure 2004-es albuma. Utána jön a Labyrinth a "Say it's the same sun spinning in the same sky" sorral.
Érdekes lemez. Egyszer lehet, hogy írok róla.

A hozzászólások is jók a Youtubeon:
- Nem találom magam.
- Talán nem keresed magad eléggé erősen.
- Vagy talán nincs mit találnod.
- Vagy TÚL erősen keresi magát.

Írtam, hogy (évek alatt, szépen, lassan) végighallgatom az összes CD-met. Nagyon jó, már-már elfeledett dalokra bukkanok így. Legutóbb erre:

Tökéletesen kifejez egy hangulatot, a szerelmet, amikor nézed a párodat alvás közben (és hallgatod a halk horkolását (de jó, hogy nem ért magyarul :)), amikor boldog vagy, ha megmosolyogtatod, megnevetteted, amikor örülsz hogy van neked, vagytok egymásnak.
A klip nem tetszik, de a poén jó, hogy a 3:03-nál hallható néhány hangra építették az egész sztorit. (A csőharangokat alig észlelni így - ezért is szeretek "nagyban" zenét hallgatni.)

... an entire generation pumping gas, waiting tables, slaves with white collars.
Advertising has us chasing cars and clothes, working jobs we hate so we can buy shit we don't need.
We're the middle children of history. No purpose or place.
/Fight Club/

...egy egész generáció benzint tölt, kiszolgál vagy irodai rabszolgának áll.
Reklámok parancsára egész életünkben kocsira és ruhára gyűjtünk, utálatos melókat végzünk, hogy megvegyük mindazt, amire nincs szükségünk. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs célunk, nincs helyünk.
/Harcosok klubja/

Szeretem, ha kizökkentenek dolgok a megszokott mederből. A filmek például ilyesmire (is) jók. Van azonban néhány film, amely kimondottan arra megy rá, hogy a néző azt érezze a végén, hogy "AZTA! Mit néztem eddig?? Hogyan is van ez? Döbbenet, hogy erre nem is gondoltam", és szinte azonnal menne vissza a moziba, hogy ismét megnézze, immár teljesen más szemmel.
Nagyon tetszenek az ilyen filmek.
Háromba futottam bele eddig: Harcosok klubja, Hatodik érzék, Más világ. Mindhármat csak ajánlani tudom, ha nem láttátok még.
A Hatodik érzék esetén cseppet sem túlzó a szlogen: "A real 'must see twice' film.".
Tényleg szinte garantált, hogy másodszor is megnézi, aki látta. Így tettem én is annak idején.
A Harcosok klubja kapcsán jutott mindez eszembe, ugyanis vetítik (sugározzák) a hétvégén az egyik csatornán.
Van humora, és gyakorlatilag lassan áll össze, fokozatosan sejlik fel a végkifejlet, szemben a másik két említett filmmel, ahol egy pillanat alatt fordul minden.

"...we decided to record 'Anarchy In The UK.' The coolest thing about the entire experience was getting Steve Jones from the Pistols to play guitar on the track. We didn't know how he would respond to the invitation, but he was quick to accept. He was living in Southern California at the time, and he just rode in one day on his Triumph motorcycle and strolled into the studio with a smile on his face and... a cast on his arm!
"What the fuck happened to you?" I asked him.
He laughed.
"Ah, I was riding my bike in Brentwood and some woman turned in front of me. I went flying right over the handlebars."
Proud man and resilient punk that he was, Jones wasn't about to let a little thing like a broken arm prevent him from playing. We sat around for a little bit and talked about music. I was totally enamored, of coure, because I'd been such a fan of the Pistols, and it was a real treat to have him in the studio with us."
/Dave Mustaine/

"... elhatároztuk, hogy feldolgozzuk az Anarchy In The UK-t. A legkirályabb az volt az egészben, hogy rávettük Steve Jonest a Pistolsból, hogy gitározzon a felvételen. Nem tudtuk, hogyan fog reagálni a meghívásunkra, de hamar elfogadta. Dél-Kaliforniában élt akkoriban, és a Tiumph- jára pattant, majd mosollyal az arcán besétált a stúdióba... begipszelt karral!
- Mi a f.sz történt Veled? - kérdeztem.
- Brentwoodban motoroztam, amikor egy nő elém kanyarodott. Átrepültem a kormányon.
Nagyszerű fickó és igazi punk volt, nem hagyta, hogy olyan apróság, mint egy törött kar megakadályozza abban, hogy játsszon.
Ültünk egy ideig és a zenéről beszélgettünk. Nagy Pistols rajongó lévén természetesen teljesen fel voltam dobva, hiszen nem mindennapi élmény volt, hogy ott volt velünk a stúdióban."
/Dave Mustaine/

>>I have been busy on vacation and studying for my final exam to become a real estate broker. My test is tomorrow morning...

> So until now you were unreal and you broke estates illegally :)....

Nice joke about the broker's exam.

Írtam, hogy egyik barát házaspár "amerikás" rokona itt volt a nyáron, és én is kísérgettem őket. Azóta is mailezünk. Angolul legalább annyira csavart a humorom, mint magyarul. :)

"Ahelyett, hogy kidobnám, dobd ki Te", kaptam egy válogatás CD-t egy haveromtól. Finoman szólva sem az én ízlésemnek megfelelő zenék voltak rajta (gyanús, hogy nőtől kaphatta annak idején), de egy szám kilógott róla.
Egyből megfogott az egyszerű, őszinte dallamával a nyitó verzében, de az akusztikus gitár és (főleg) az élőnek és akusztikusnak hangzó basszusgitár is hatottak. Az átlagos, alt(os) női hang is tetszett, és az I got you under my skin sor ismételgetése is éppen jókor jön.
Első hallásra (ott, portörlés közben) eldöntöttem, hogy blog téma lesz.
Aztán rákerestem és meglepődtem.
Az mondjuk "szakmailag" eléggé ciki, hogy nem ismertem rá az előadóra. Ez esetben a vak-tesz süketség-teszt is volt. :( Ez a lemeze kimaradt eddig.

Megesik az olyasmi, hogy valaki a Hitlerjugend tagja, az is, hogy a náci Németország seregében (Wehrmacht) harcol a háborúban. Hogy dezertál hazája hadseregéből - még ilyesmi is történik.
Na, de hogy (ugyanaz a) valaki lemond a pápai tisztségről???

"Bejelentatte lemondását" szólt a hír, bennem pedig egyből jött a kérdés "KINEK jelentette be???".

Ha a leendő utóda nem volt mondjuk a Ku-Klux-Klan vezetője (logikailag kb. ez illene a sorba), akkor azon kívül, hogy "szégyen", nincs is véleményem a helyzetről.
Azért - valljuk be - fenemód kellemetlen lett volna azt az őszinte választ adni a "Járt a Pápa nálatok?" kérdésre, hogy "Igen, tankcsapdákat állított a nácik oldalán a világháborúban.".!

A már említett életrajzi könyv tinikorom kedvenc gitárosától, gitárosáról.
Nagyon jó, de nem annyira, amennyire vártam.
Nagyon jó, mert gyakorlatilag az összes kérdésemre választ kaptam Vele kapcsolatban, amit még nem tudtam: heroinozott, de túlélte, hogyan?, elvált vagy sem?, a gyerekeit Ő neveli?, mennyire volt komoly/kamu a bal kezének idegi sérülése, ami a karrierjébe kerülhetett volna?
És kicsit csalódás, mert sok régi "balhé", sztori, beszólás, melyeket már ismertem, nincs benne.
Mustaine az egyik legjobb metal gitáros, dalszerző. Egyedi a stílusa, és azon nagyon kevesek közé tartozik, aki nem csak ritmusgitározni vagy szólózni tud, hanem mindkettőt, ráadásul énekel is mindezek mellett - olykor király, olykor komikusan gyenge hangon.
Teljesen az én stílusomban alkot, játszik, gyakorlatilag az összes lemezét (ja, és termékeny is) nagyon kedvelem, a zenéjén, játékán nőttem fel.
Ezeken kívül egy lázadó, öntelt, arrogáns, összeférhetetlen p.cs. Volt. Éppen olyan, mint én tiniként. :)
Soha nem érdekelte, milyen következményekkel jár, ha elmondja a véleményét, márpedig véleménye mindenről van.
Ezen kívül egy egyenes fazon, harcművész, alkoholista és drogfüggő. (Volt.) Megtért, megváltozott.
Azzal együtt adott el 40 millió lemezt a zenekara (Megadeth), hogy (ez a neve :) és hogy) a Metallicából még az első album előtt kirúgták. Utóbbit évtizedekig nem tudta feldolgozni.
Nem egy egyszerű figura tehát.
A könyv egy önéletrajz, természetesen bőven pakolva szakmai elemekkel és sok-sok őszinteséggel. 17-szer volt rehabon...
Az még számomra is új volt, hogy amikor belépett a Metallica-ba, Hetfield (még/éppen) csak énekelt, nem gitározott.
Azon felröhögtem, hogy már éppen nagy nehezen túltette magát (állítása szerint) a Metallica szakításon, és éppen kezdett józanodni, tisztulni, amikor bevette Marty Friedman-t a bandába, aki annyira jó gitáros (annyival jobb, mint Ő) volt, hogy ettől ismét maga mellé (és vissza)esett, és alig bírt megbírkózni a helyzettel. :) Tudtam róla, de vicces volt a saját tálalásában olvasni.
A könyből majd idézek még, mert sok jó/érdekes dolog van benne.
Eredetiben olvastam, és hogy összehúzzam a témában amúgy sem nagy arcomat, aláhúztam minden egyes szót, aminek nem tudtam a jelentését kapásból. Azokat is, melyekét a szövegkörnyezetből simán kitaláltam. Átlag 4-5 aláhúzott szó van oldalanként. Sok olyan, amit illene ismernem, tudtam is a jelentését, de...
Olyanok, mint (felütök egy oldalt): subsequent, pursuit, curfew, contribution, ostensibly, indictment, breed, upheaval. Durva.
Ezekkel együtt sem egy nagyon nehéz olvasmány, húzósabbra számítottam. Tudtam, hogy olvasott, választékos ember Dave, de a nyelvtana pl. egyszerűbb annál, amit vártam.
Jó kis könyv. Mint írtam, befaltam egy hét alatt. (369, rendesen teleírt oldal)
Ha valaki nem ismerné a zenéjét, itt az egyik legegyszerűbb szerkezetű, legpopulárisabb daluk (filmzene), egy tőlük egyszerűnek számító, rövid, de védjegyszerű szólóval:
https://www.youtube.com/watch?v=X5G_3W_Qsn8
Hősünk írta, énekli, ritmusgitározza, de a szólót nem valószínű, hogy Ő játssza - bár... kb. ezen a szinten van, és nem annyira agyas, rá lehet fogni, hogy belefér még az Ő zsigeri, nem díszítgető sílusába.
Pakolok egy progresszívabb tételt is, nehogy azt higgye valaki, hogy Metallica szintű popzenét :) játszik a négyes:
https://www.youtube.com/watch?v=ZjrK30diHws

Dave fehérben, tanítani való ujjrenddel és balkéz tartással (ugye, ex-edzőm!?) éppen az USAban akkor nagyon befolyásos cenzúra bizottságot osztja.

A heroint úgy élte túl, hogy vénásan (3-4 kivételtől eltekintve) nem használta; többször hajszál hiányzott hozzá, de nem váltak el (elismerésem a nejének!), együtt a család; a keze lebénulása, érzéketlenné válása húzós volt; a 14. Megadeth lemez pedig nyárra várható.
Óriási tisztelője vagyok a mai napig.
A könyv eredeti, amerikai kiadásának a borítója sokkal jobban tetszik, mint az én (európai) példányomé, de az enyém naprakészebb, mert a megjelenést követően írt még hozzá egy fejezetet:

... itt is a Birodalom jön?.!

St. Anger (2003.): Ismét egy éles váltás. 75 perc gyakorlatilag dallam- és gitárszólómentes értelmetlen keménykedés, olykor béna dallamokkal megszakítva.
A hangzás nem rossz. A kongó pergő szerintem (sokakkal ellentétben) egészen jó - rideg, indusztriális.
Az "ének" szinte teljesen slayeres, helyenként a zene is, utánérzés (lopás) szintjén is, de hardcore hatások is akadnak, és a System Of A Down is beköszön itt-ott.
Még most is rossz hallgatni. Legszívesebben a negyedik számnál kivágtam volna a lejátszóból, annyira tartalmatlan és öncélú az egész.
Hihetetlen, hogy kb. 40 éves emberek minimum 20 év zenéléssel a hátuk mögött ennyire egysíkú, élvezhetetlen - mondjuk ki: rossz - "zenét" akartak, tudtak akkoriban játszani.
Egyetlen szerzemény sem tetszett róla a megjelenésekor, és nincs ez másképp most sem.
A nyitó Frantic-ben van egy kis dallamos rész. A címadó egészen hallgatható. Helyenként. Az Invisible Kid eleje is megüti (alulról) a középszerűség alacsony mércéjét. A többi... Több hallgatással fel lehet benne fedezni, bele lehet magyarázni már-már zenének minősülő dolgokat, de kár az időért, még egy hallgatás is sok ebből.
Teljes ötlettelenség, korlátolt vergődés, melynek meghallgatását semmilyen korosztály számára nem ajánlom.
Ha valami ér valamit a kiadványból, az a bónusz DVD-je, mely egy film arról, ahogyan az egyes dalokat eljátssza a banda - már Robert Trujilloval a soraiban - a próbahelyén.
Lars meglepően jó, bár eléggé zakkant témákat üt.
Ez a felvétel más megszólalást kapott, a hamis énekkel viszont meg kell küzdeni, igaz, az előfordul a CD-n is.
3,5/10 pont

Death Magnetic (2008.): Nem kevés év elteltével (17?, 22?) egy újabb hallgatható Metallica lemez! Nem kiemelkedő, de éppen elég jó és kemény ahhoz, hogy reményt adjon a régi rajongóknak, hogy nem kell még leírni a négyest.
 75 perc visszakanyarodás a gyökerekhez. Harap, jól is szól, a basszusgitár egyenjogú hangszer rajta, és bár a (Re)Load éra bluesos ritmusgitározását, sőt, olykor a countryt is érezni rajta, de ez egy tisztességes (thrash?) metal lemez.
A nyitó, erősen testamentes That Was Just Your Life és az őt követő The End of the Line nem sok megjegyezhető momentumot tartalmaznak, de érezni rajtuk, hogy ez alkalommal nem szerencsétlenkedés a játék neve, és nem is értelmetlen zúzda.
A Death Magnetic ereje az, hogy nem tartalmaz kínos pillanatokat. A dalok a közepesen erős és az egészen király nívó között ingadoznak.
Utóbbira példa a The Day That Never Comes, amelyben megérkezik "amerika hangja", de ezúttal jó értelemben. A countrys indítás (igen, ex-edzőm, megy! Röhögve, első hallás után. Kinek nem? :) után bekeményedik és (de jó/fura leírni) a szólói kifejezetten figyelemre, sőt kiemelésre méltóak, érdemesek.
Az All Nightmare Long kemény és szimplán jó, a Cyanide pedig egy nagyon emlékezetes, húzós riffre épít.
Az Unforgiven III csak címében röhejes. A zongora+vonósok indítás jó benne és a refrén is, a verzék sajnos már nem annyira.
Bár maga a dal átlagos, a The Judas Kiss-nek a ritmizálása érdekes, és az első szólója is ott van a szeren. Bár nem mondom, hogy a Megadeth soha nem játszott semmi hozzá hasonlót.
Nem estem hasra ettől az albumtól - az instrumentális tételben szerintem nincs annyi jó ötlet, hogy indokolja a csaknem 10 perces játékidőt és a záró My Apocalypse-ről is max. annyi jó mondható el, hogy kemény, ráadásul utóbbiban James ismét slayeresen "énekel" -, de (a lemezről lemaradt négy dalt tartalmazó, évekkel később kiadott Beyond Magnetic-kel együtt) elmondható róla, hogy a sok kitérő után visszatértek a kemény, riffcentrikus zenéhez.
7/10 pont

 A zenekar 2011-ben Lou Reed-del közösen kiadta a hallgathatatlan Lulu albumot.
Összegzés az életműről később.

"And, as always, incapable of seeing that what I had was more important than what I didn't have."
És, mint mindig, képtelen voltam látni, hogy amim van, fontosabb annál, amim nincs.

- What about playing guitar?
- Aw, I don't think you should count on that.
- Until when?
- Well... ever.

- Mi a helyzet a gitározással?
- Arra ne számítson.
- Meddig?
- Soha többé.

"I was one of the first guys I knew who had a wireless setup, and I could tell it freaked out the bikers who watched us play that night."
Az egyik első fickó voltam, aki vezeték nélküli rendeszert (gitárt) használt. Lestek a motorosok, akik láttak minket aznap este fellépni.

Amikor leültem a váróteremben, akkor jöttem rá valami fontosra: b...ottul semmim nem volt. Egy dollárom sem. Négy nap buszozás várt rám New Yorkból Kaliforniába kaja, víz és minden nélkül. Egy zsák mosatlan és a gitárom volt mindenem. Hogy miért nem adtak néhány dolcsi túlélő pénz az útra, nem tudom. Talán eszükbe sem jutott ilyesmi. Mindegy, a következő négy napot a csavargók poklában töltöttem. Aprót tarháltam, elfogadtam minden élelmet, amit a szomszédos utasok felajánlottak - egy fánkot innen, egy csomag chipszet onnan. Több ember is megszánt.
Érdekes, mennyire kedvesek az emberek ismeretlenekkel; mikor nincs okuk, hogy segítsenek, hogy bízzanak benned, mikor másnapos vagy és elvonási tüneteid vannak, mert nem engedheted meg magadnak, hogy italt vegyél, mikor bűzlesz az izzadtságtól és az alkoholtól.
De ezek az emberek ott vannak, és mikor összeakadsz velük, visszaadják az emberiségbe vetett hitedet.

Gyakorlatilag egy hét alatt befaltam Dave Mustaine könyvét angolul.

Bár a gólokat Rooney és Lampard lőtték, tegnap Walcott volt az Anglia-Brazilia (2-1) meccs hőse. Mindkét gól előtt főszereplő volt, de ezen kívül is úgy játszott, hogy a védőjét le kellett cserélni, mert nagyon megalázó dolgokat művelt vele. Már (!!) 23 éves. Nagyon értett hozzá, aki felfedezte annak idején, mert tényleg egy "csodagyerek". Nem értem, az "öreg" miért a senkiházi ronaldot akarja ismét a Manchesterben tudni, nem pedig pl. Őt.
Hátul voltak ugyan gondok, de ez most ez ellen a brazil csapat ellen belefért, elöl viszont régen nem látott bátor, kreatív támadójátékot hozott a csapat.