'Dark Night Of My Soul'

Május elsején (ekkor tekertünk el Kisgyőrbe) hazafelé kis kitérőt tettünk a bükkszentlászlói krimóba. Nagyon kedvelem azt a helyet. Egyetlen hátránya, hogy az épület előtti padra folyton tűz a nap, de erről nem a kocsma tehet. Mivel évente 2-3-szor beülünk (plusz pár éve az első csapolt sörömmel elvittem a főnyereményt a Borsodi játékán), az alapból is közvetlen helyiek arcról ismernek minket. Mindig jókat lehet velük szürcsölni beszélgetni, mindenki kellemes társaság. Most kb. délután kettőkor (!) már egy tag aludt a - fotómon a pohár által takart - bejárati ajtóval szemben lévő buszmegállóban a picivel árnyékosabb padon, majd az indokoltnál sokkal jobban bedőlve sétált hazafelé, kisebb kitérőkkel.

Miskolctapolca - Kisgyőr. Vadonatúj az egész, nagyon széles, friss aszfalttal, kellemes tájon. Már a kezdőpont előtt is van egy kemény emelkedő a 'Tapolcán belüli utcán, de az egész út is egy merő hullámvasút. Nagyon kevés sík szakasz van benne, a nagy része emelkedők és lejtők váltakozása az enyhétől a meglehetősen durváig, szinte folyamatosan a kb. 15 km-es távon. Idén először tekertem, nem az országútival, hanem egy mazsolásabb bicajjal, így odafelé bőven elég volt a mókából. Visszafelé az első pár kilométert követően rákanyarodtunk a Bükkszentlászló felé vezető földútra, amely egy sokkal kellemesebb (!!!), végig egyenletesen emelkedő, sokkal rövidebb (!!!) út. Diósgyőrben élő, nem országútival tekerőknek egyértelműen ezt az útvonalat ajánlom, mert az említett hullámvasutazáson kívül a városon átkerekezést is kiveszi a történetből. Értem, hogy 'Tapolca turisztikai célpont, de én első körben ezt a 'László (Miskolc, Fő utca - komolyan!) - Kisgyőr utat aszfaltoztam volna le. Sokkal kevesebb földmunkával, fa irtással járt volna. Igaz, nem tudom, kinek a tulajdona ez a rész.
Összefoglalva: jó út, pozitív, hogy van, de teljesen amatőrök, koca bicajosok (alföldiek!! :) készüljenek fel rá, hogy oda-vissza már rendesen megterhelő. Azt pedig szinte biztosra veszem, hogy ha elér majd Egerig, akkor kikészíti azt, aki vissza is szeretne térni az adott napon a kiindulási városba. Igaz, a Répáshuta melletti "országút" is izmos, de ott legalább tudja az ember, hogy a fele emelkedő, a második fele lejtő az útnak. Szigorúan ebben a sorrendben. 

A hölgy a kép elkészülte után levágta a fagyizó/bolt/krimó kerítéséről a táblát, mondván, az nem nekünk szólt, hanem a nem kívánt elemeknek.

Vannak egyedi táblák:

Nem csak a biztonságiak, a klub is "profi". Részlet a kazincbarcikai klub sajtóközleményéből (kbsc.hu):

"Ugyanakkor szeretnénk hangsúlyozni, hogy klubunk elítél mindenfajta rasszista megnyilatkozást, s a vendégszurkolók egy csoportjának rasszista és erőszakos cselekedeteit; továbbá azt is, hogy a rendbontás helyreállítása során a biztonsági személyzet – a klub szerződéses partnere – vélhetően aránytalanul lépett fel."

"Ezért elnézést kérünk azoktól a szurkolóktól, akiket az incidens során vétlenként ért kellemetlenség, mert rasszista és erőszakos cselekményeknek eddig sem volt, és nem is lesz helye sportlétesítményeinkben."

Akit tehát nem vétlenként (beszólt, ezért nekiestek) ütöttek, rúgtak, azoktól nem kér elnézést a klub. Kedves. 

Hétvégén a kazincbarcikai biztonsági szolgálat emberei bementek tuskóskodni a kispestiek szektorába a meccsen. Elhelyeztek pár ütést, "bátor" rúgást. A kezdeti visszavonulás után a kispestiek hamar felmérték az erőviszonyokat, és a pályán keresztül (!!!) átkergették az illegális eszközökkel is felfegyverkezett, futva menekülő biztonságiakat egy másik szektorba. Onnan nem mertek kijönni, így megúszták komolyabb verés nélkül. Élmény volt nézni. "Régi szép idők", gondoltam. Mondjuk, rendőrökkel az igazi az ilyesmi, de azok az idők elmúltak.

Van a kattanásom a dob- és ritmusgitár témákra ugyebár, de olykor éppen az egyszerű dolgok tetszenek nagyon:

/Fear Factory: Supernova - lehet, hogy volt már, de ki emlékszik rá ennyi év elteltével? Én nem./

Jókat derülök (politikai, sport stb.) hírek kommentjein, de olykor tartalom is akad a mókában:

"tiszta a lelkiismerete, de csak mert soha nem is használja"

Még csak a harmadik dalnál tartok. Kifejezetten tetszik:

https://music.youtube.com/watch?v=lYQV36KeUwc&list=OLAK5uy_mCy9pcMUjr66YPkq4cgKFtamGk4lqJOyc 

/Barabás Lőrinc Solo: 22, 2024./

/Left Of Center, live in Montreaux, 2004./

/Suzanne Vega: Left Of Center, live 04.2024./

Arra kíváncsi lennék, hogy ha én adnék kölcsön 50% kamatra valakinek, hány évet ülnék érte. Magyarország jól teljesít, 2024., itt minden jó.

Mezőkövesd - Puskás 0-4, hazai részről kaput eltaláló lövés nélkül.  Remekül szórakoztam :(. Tavasszal már nem megyek meccsre, ami azt is jelenti, hogy ez volt a búcsú az NB I-től részemről. 

Elmarad az idei Egységnap a reformátusoknál. Kétségnapot sem tartanak helyette.

... amikor a hatalom karaktergyilkosságairól (is) szóló új Bródy dal előtt a YouTube a párt legfrissebb karaktergyilkolási kísérletét játssza le.
Magyarország, 2024.

... és a hangszeres tudás is fontos, de azért a komponálás sem kis művészet.

/Death: Crystal Mountain - zongora átirat/

Ismét megtekintettem egy NB I-esnek mondott női meccset. Simán nyert 2-0-ra az MTK a Diósgyőr ellen. Éveken át azt éreztem, hogy javul a bajnokság színvonala - ez viszont nem volt jó mérkőzés.

Megvettem az első volfrám nyílkészletemet. Karcsú, de nehéz. Olyanoknak mondom, mint én, hogy a ráírt súly (esetemben 23 gramm) szerelékek nélkül értendő, a röpképes nyíl súlya szárral, tollal több lesz (nálam 25 gramm). Szokom, mert eddig 21-22 grammos készleteim voltak, azért vettem 23-ast, hogy picivel nehezebb legyen, de a 25 az már egy érezhető váltás. Az első próba meccseimen az átlagom nem lett sokkal jobb, mint a régi nyilaimmal, de egyszer összejött egy 140, és rögtön utána egy 100-as. Most kb. ez a maximum, ahol tartok. 

A legfurább dolgokra kattanok rá zenében. Ebben a csajsziban (most már: nő) sokkal több volt/van zeneileg, mint amit eddig kihozott magából. Ez egyike a kb. három hibátlan, hangulatos dalának:

/Odett: Fehér fény/

Mivel van az USA-ban élő ismerősöm, lecsaptam a Walmart kiadású és forgalmazású relatíve olcsón adott vörös Metallica: Master Of Puppets albumára kb. két éve, mert nagyon jó véleményeket olvastam a hangzásáról. Az más kérdés, hogy mire múlt nyáron elért hozzám, a forint árfolyama esett annyit, hogy már nem volt akkora bolt, de így is műkincs. Írnom még nem sikerült róla, mert a sebességem, lustaságom... :( 
Azért említem mindezt, mert ugyanez a kiadvány (értelemszerűen: Walmart logo nélkül) most januárban megjelent Európában és hazánkban is. Ha valaki (ex-gitáredzőm!?) szeretné vinylen birtokolni ezt a remekművet és van rá kb. 15-16 ezer Ft-ja (mert ennyi lett a 15-25 dolcsiból, amennyiért kint árulták), az ne habozzon! Maga a lemez sokkal jobban, vörösbe hajlóbban néz ki, mint a képen, de eléggé nehéz fényképen visszaadni, mert függ attól, hogy mennyire tartja fény felé az ember. Hivatalosan red, battery brick a színe.

A zenekar első öt albuma megjelent egyedi, a borítókkal harmonizáló színekben. Rajongóknak érdemes keresni őket, mert valamennyi hangzásáról jót olvastam. Az eredeti, korabeli lemezek egyrészt nem minden esetben szólnak ennyire jól, másrészt arany áron cserélnek gazdát, az újabb nyomások hangminősége pedig ritkán éri el a kívánt szintet.

Azért olykor sikerült magyar zenekarnak is "világszínvonalat" alkotni. Csak hajlamosak vagyunk elfelejteni:

/FreshFabrik: Time To Become One/

... gyakran csak pompázik.