Az eredeti megjelenés 2014-es, én a 2021-es, második magyar kiadást kaptam meg Karácsonyra, és faltam be az éppen akkor zajló VB alatt.
A Visszatérésem a csúcsra alcím beszédes, ez ugyanis nem egy teljes önéletrajz, hanem a 2013. júliusától kezdődő egy évre fókuszál. A sportágat nem ismerők kedvéért: Phil a darts legsikeresebb versenyzője, egy legenda, aki 14-szer nyert világbajnokságot (plusz előtte kétszer egy másik szervezetnél), hogy csak a legnagyobb eredményét említsem. Bár nekem az tetszik legjobban a pályájában, hogy az egyik meccse előtt az utolsó kilenc bemelegítő nyilával (is) kilencnyilast dobott a táblánál, csak úgy, tét nélkül. 2019. januárjában vonult vissza. Rohan az idő.
A könyv a karrierjének egy hullámvölgyében kapcsolódik Phil életébe és ír le egy teljes évet, amikor szokatlanul sokszor kapott ki, elvált, nyilat cserélt, sőt, csalással is megvádolták. Zárójelben: én is azt mondom, hogy bármilyenek a körülmények, az ember tudja, hogy megdobta-e a dupla 12-t vagy sem, függetlenül attól, mit mond be a játékvezető. A magyar kiadásban csak a köszönetnyilvánításban és az eredeti címnél van megemlítve, hogy nem egyedül írta, hanem Mike Walters-zal. Írói stílusról nyilván így sincs értelme beszélni, de kritika sem érheti. Kicsit talán sok a - viccesnek szánt - hasonlat, de kb. ennyi gyerekbetegségre emlékszem. Ráadásul az egyiken felnevettem: "Annyira egyszerű, mint lefogni egy kengurut a trambulinon."
Sok kulisszatitkot elárul, de nyilván rengeteg dolog nem fért bele a könyvbe, ami nagyon érdekel. A felemelkedése például biztosan legalább olyan érdekes volt, mint visszakapaszkodása a csúcsra.
Nem fényezi túl magát, de ha jól emlékszem, egyetlen meccse kapcsán sem említette, hogy nem mindig sikerült sportemberhez méltóan elviselnie a vereséget, pedig láttam olyat.
A darts egy nagyon jó sport, ez pedig egy olyan könyv, amely minden dartsot kedvelőnek nagy eséllyel elnyeri tetszését.
