Első kislemez, B oldal. Február 20-án lesz 40 (!) éve, hogy megjelent. Amennyire gyermeki (a későbbi dolgaikhoz képest), annyira nagyszerű:
/Depeche Mode: Ice Machine/
Első kislemez, B oldal. Február 20-án lesz 40 (!) éve, hogy megjelent. Amennyire gyermeki (a későbbi dolgaikhoz képest), annyira nagyszerű:
/Depeche Mode: Ice Machine/
Ezer éve nem hallottam. Mostani füllel az első benyomásom az volt, hogy ez (hangzásra) tiszta Bonanza. Aztán ahogy' haladt a dal, úgy lett Napnál világosabb, hogy minden értelemben SOKKAL jobb zene, mint amit Ákosék 3-7 évvel később (értsd: valaha) összehoztak.
Okos eladó, jogi egyezkedések - nem az én világom. Teljesen lemerített. Alakul. Egyszer a végére érek.
Soha nem hallottam a zenekarról, vagy erről arről a dalról, de elsőre megfogott. Rendesen bekkatant nálam.
The The: This Is The Day
Well you didn't wake up this morning 'cause you didn't go to bed
You were watching the whites of your eyes turn red
The calendar on your wall is ticking the days off
You've been reading some old letters
You smile and think how much you've changed
All the money in the world couldn't buy back those days
You pull back the curtains, and the sun burns into your eyes
You watch a plane flying across a clear blue sky
This is the day your life will surely change This is the day when things fall into place
You could've done anything, if you'd wanted
And all your friends and family think that you're lucky
But the side of you they'll never see
Is when you're left alone with the memories
That hold your life together like glue
You pull back the curtains, and the sun burns into your eyes
You watch a plane flying across a clear blue sky
This is the day your life will surely change
This is the day when things fall into place
This is the day your life will surely change
This is the day your life will surely change
This is the day your life will surely change
Persze annak is megvan a szépsége, ha nincs sztár-kultusz. 6:10 környékén már eléggé érdekes a színpadkép.
/Sick Of It All: Step Down, Built To Last/
Nyilván üzlet és munka, de azért az sem semmi, amikor ennyien szeretnek, szeretik, amit csinálsz.
Tegnapi magyar bajnoki: Kisvárda-Fehérvár (2-1). A 22 kezdő közül négy játékos volt magyar. (És öt brazil.)
Kollégám nem gyengén gyűjti a pénzeket. Olykor igen csak érdekeseket is mutat.
/"Persze", hogy elfordult./
Lehet, hogy nem először tettem ki. Az is lehet, hogy nem is utoljára.
/Aurora: Nincs térerő/
Ugyanúgy tetszik, mint az első hallgatáskor 1989-ben. Az sajnálatos, hogy a szövege a mai napig aktuális, az viszont örömteli, hogy a zenekar azóta is folyamatosan alkot.
"Álmomban tanulom az új mesét: a diktatúra már véget ért."
Mi ez, valami óriáspatkány?
/Ford Fairlane a koalára/
Olykor eszembe jutnak ezer éves poénok. És ismét röhögök rajtuk.
Már meséltem a hangjáról, kisugárzásáról. De hogy azt is bekajálom, hogy egy nappaliban táncikál...!
/Anneke Van Giersbergen: Hurricane/
"Isten áldja az Internetet!"
Jugoszláv (!), persze, de számomra akkor is műkincs. Dupla album.
A deluxolás miatt az eredeti CD-t külföldön, bagóért leárazva vettem meg (vagy 10-20 éve?). Most belefutottam lemezen. Hogy örülök neki, az nem kifejezés.
Maradt a földön, ugyanúgy beszél, ugyanúgy nevet, ugyanúgy szeret énekelni, mint a font-milliók előtt. Bírom.
Nem tudom, miért, de soha nem az ének határozta meg, hogy tetszik-e egy zene. Valahogy' az alakult ki bennem, hogy "10-ből legalább 4 nőnek jó hangja van, akkor miért lenne nagy szám, ha olyat hallok; egy éneklő férfi pedig, hömmm"... OLYKOR azért elgondolkodom, hogy már maga a hang is teljes zene, minden nélkül.
A tegnapi egy Tears For Fears dal eredetileg, az első albumukról. Meglepett, hogy mennyire "britebb", alterabb (egyébként tiszta New Order), mint azok a Tears F.F. dalok, melyeket én ismertem. Kiderült: én abból a szakaszból ismertem dalokat, amikor már oszlott a duó és egyikük vitte tovább a nevet.
Egyik reggel az első dal volt, amit hallottam. Éppen ilyen hangulatom volt:
Aztán kiderült, hogy 14 éves volt, amikor elénekelte.