'Dark Night Of My Soul'

     Már legalább kétszer beszóltam itt a művésznőre, holott régen nagyon szerettem a zenéjét, lemezeit. Aztán ez valahogy megtört. Nem hinném, hogy én változtam. Az ok az lehet, hogy nem tud megújulni, abban a szűk keretben, amelybe tette magát, amelyben létrehozza zenéjét pedig már mindent "feltalált", feltálalt.
Ugyanezt érzem a hét év elteltével megjelent lemezét hallgatva is.
      Elsőre csak el szerettem volna aludni rajta, ehhez képest untatott és kissé bosszantott is. A nyolcadik, Sancta Marianal aztán abba is hagytam az album hallgatását, mondván, ha a Neoton jobb dalt írt ennél ugyanezzel a refrénnel, akkor jobb valami mást keresni.
Azt még saját újkori rögeszmémnek tudtam be :-), hogy itt is találtam egy a-ha (koppintás) számot (Even In The Shadows), de az I Could Never Say Goodbye egy akkora Elvis ének lopással (Can't Help Falling In Love) indul, hogy belepirultam.
Az ilyesmire sajnos egyre háklisabb vagyok.
     Összességében nem rossz a zene, a dalok között sincs kifejezetten gyenge (igaz, kiemelkedő sem - legjobbnak az Echoes In Rain-t tartom). Aki esetleg nem hallott még Enya lemezt (dalt biztosan mindenki hallott, aki hallgat zenét, rádiót vagy néz tv-t), az sem kizárt, hogy kedvelni fogja, hiszen itt van az összes védjegy, hangszín, dallam, ami 30 éve (!!) azonnal felismerhetővé teszi a zenéjét. És persze a hangja, éneklési stílusa sem változott.
Számomra azonban már unalmas mindez, semmi pluszt nem ad.
Pedig - ismétlem és nagyon remélem, hogy - nem változtam azóta, hogy először elvarázsolt.

enya: Dark Sky Island (2015.)

A legjobb rész (egyben a "daja-vu" zenei definíciója:
https://www.youtube.com/watch?v=OWFc5mkABNo

És a "hogyan forgassuk meg Elvist a sírjában" énekdallam:
https://www.youtube.com/watch?v=nOdU5iL5BV4

5,6/10 pont

Három dolog történt ma:

1. A bátyám azt mondta, gyűlöli a legutóbbi Fear Factory albumot.

2. A bátyámat elütötte egy busz.

3. Bevonták a buszvezetői jogsimat.

(egy youtubeos hozzászólást fordítottam/írtam át :)

És a dal is nagyon tetszik (még mindig):

"I was the prettiest little shitty in the whole New York City"

:) Ez a rím, könnyed játék a szavak hangzásával megmaradt a fejemben, pedig nagyon régen hallgattam az együttest.
Ezen kívül is vannak frappáns dolgok a szerzeményben, melyből idéztem:

I used to be cool
Used to be a fool
Too cool for rules, man
Too cool for school

Vagy:

"Let everybody else be everybody else and really enjoy yourself"

Hagyd, hogy mindenki más (mindenki) más legyen, és élvezd, hogy Te Te vagy. (szabad fordítás)

A hétfői videón látszik, hogy amikor a God Save The Queen első lett a brit kislemez eladási listán (a Hotel Californiát megelőzve!), nem gyenge politikai nyomásra egyszerűen üresen hagyták az újságokban azt a részt.
Efelé halad kis országunk is. Csak mára a zene gyakorlatilag halott.
Soha nem lesz még egy Sex Pistols. Nálunk aztán pláne nem. No future.?

A tegnapi videóban Johnny lekussoltat először egy nőt ("Fogja be! Fogja be! Fogja be! Fogja be! Figyeljen, amikor egy férfi beszél, akkor ne szakítsa félbe!"
"Csendesedjen el! A hangja túl hangos nekem. Gépelje le pár sorban!"), majd egy teljes ausztrál tv stúdiót élő adásban. "Poénosan", szexistán, öntelten, csúnya szavakat használva.
Nem Kovács Ákos, nem egy ahogy'-akarom-úgy-értelmezem mondattal egy no-name csatornán.
Nyilván a tegnapi videóhoz is úgy áll mindenki, ahogyan akar, számos olvasata lehetséges. Az én véleményem az, hogy aki annyira ostoba/szenzáció- és/vagy balhéhajhász, hogy ÉLŐ adást vállal "John"-nal, az simán számolhat ezzel vagy még ilyenebb megnyilvánulásokkal.
Nekem tetszik, hogy van valaki, aki nem tesz lakatot a szájára - sőt, abból is él, hogy túljátssza a szabad-szájúságát.  A csajszi is "győzött" a végén, hiszen elmondta (jellemzően Johnny háta mögött), hogy ez nem vicces és nagyon faragatlan.
Hogy akkor miért kacagtak (!! :) a kollégái hangosan, és ő miért nevetett az ominózus részeknél, azt már biztosan nehezebben magyarázná ki.
Sokkal jobban szeretem a Rotten-féle alakokat, helyzeteket, mint a túlzott "politikai korrektséget", amely áthatja újabban a médiát, és kezd beszivárogni a mindennapokba is.
Az sokadik hallgatásra tűnt fel, hogy az elsőre poénból és talán indokolatlanul megszüntetett beszélgetés éppen olyan részhez ért (a véleménye Margaret Thatcher (haláláról) -ről), ahol Johnny mindenképpen veszített volna, bármit mond. (Bár ott van, hogy "az öreg tyúk (nagy kutya) halott, na és?".) Összességében tehát nagyon ügyesen viselkedett.
Megteheti. Ő nem Kovács Ákos.

Nem akartam írni a szánalmas műbalhéról (Kovács Ákos, Telekom, FIDESZ), de aztán eszembe ötlött egy interjú (részlet) Johnny Rotten-nel, amely rendesen beindította a gondolatokat. Ez:

Tudom, hogy nem illik szomorúan zárni az évet, de napok óta bennem van, hogy meghalt Lemmy. Talán Ő volt az utolsó rock legenda. Itt is írtam a könyvéről, a legutóbbi lemezükről.... Szegényebb lett a világ.

     Dicsérni fogok. Ezt leírom előre, mert nem biztos, hogy egyértelmű lesz. :)
     Rockdisco. És a hangsúly a discon/popon van - nem úgy, mint az előző lemezek esetén. Már a nyitó dalok a-hábbak az új a-ha albumnál (bizony! adtak ki lemezt idén). A másodikban egy még éppen nem szemtelen lopás is van a norvégoktól. Aztán jön szépen, sorban a többi, utánérzéssel enyhén fűszerezett kellemes szerzemény. Konkrét hatásokat azért nem sorolok, mert nem merültem mélyre a '80-as évek pop zenéjében, és a memóriám is, ugye... (Azért aki az egyetlen (?) The Cure hatást észreveszi, azt meghívom valamire! :)
     Ez eddig nem túl biztató? Pedig a zene nem csak kellemes, de jó is, ugyanis a fentiekhez a csapat nagy adag egyéniséget adott hozzá, az eredmény pedig egy kellően változatos, dallamos, gitárral enyhén megtámogatott - itt-ott hangyányit bekeményedik, de semmi súlyos -, kellemes női énekes muzsika.
Azon ritka albumok egyike, melyet (bizonyos kor fölött) gyakorlatilag mindenkinek tudok ajánlani, aki a (könnyű)zenét szereti; legyen depeches, metalos, discos, dark vagy bármi. :) A South Park is tévedhet, jöhet jó dolog, még zene is Kanadából.
Talán nem is kellett volna semmit írnom, csak azt, hogy a borító tökéletesen kifejezi a tartalmat.

The Birthday Massacre: Superstition (2014.)

Itt egy kattintásra hallható is:

 u.i.: hogyan lehet hangyányit bekeményedni???

8/10 pont - nálam működik, tetszik a hangulata

A Lunde tesók után néhány évvel ismét van egy ikerpár a norvég kézilabda válogatottban. Solbergék esetén is az egyik kapus. Ennek mennyi az esélye?

A nem gyengén esztétikus Norvég Női Kézilabda Válogatott nyerte a VB-t. A döntőben fél óra alatt lerendezték a hollandokat. Így ők a regnáló Olimpiai, Európa- és Világbajnokok.

Mi a 11. helyen végeztünk. Ismét csak szomorkodunk, csalódunk, szövetségi kapitányt váltunk, és még mindig Görbicz Anitát csodáljuk, holott ha öt lenne belőle, az is kevés lenne, mert a sportág csúnyán elrohant a játékstílusunk mellett.

És tartalmast is!

Ügyes és hangulatos kis feldolgozás.

A hazánkba, városunkba más országból idetelepült (pártja szóhasználata szerint: migráns) polgármesterünk ismét megszólalt:

Említést érdemel, hogy 15 fordulót követően (is) a Leicester City vezeti a Premier Legue-et.

#     Team                        Pl W D L F A GD  Pts
 1 Leicester City               15 9 5 1 32 21 11  32
 2 Arsenal                        15 9 3 3 27 13 14  30
 3 Manchester City           15 9 2 4 30 16 14  29
 4 Manchester United        15 8 5 2 20 10 10  29
 5 Tottenham Hotspur        15 6 8 1 25 12 13  26
 6 West Ham United          15 6 5 4 25 21  4  23
 7 Liverpool                      15 6 5 4 18 17  1   23
 8 Crystal Palace              14 7 1 6 19 14  5   22
 9 Watford                       15 6 4 5 17 16   1  22
10 Stoke City                   15 6 4 5 13 14  -1  22
11 Everton                       14 5 6 3 27 19   8  21
12 Southampton               15 5 6 4 21 18   3  21
13 West Bromwich Albion  15 5 4 6 14 19   -5 19
14 Chelsea                       15 4 3 8 17 24   -7 15
15 Swansea City               15 3 5 7 14 22 -8   14
16 Norwich City                 15 3 4 8 17 27 -10 13
17 Bournemouth                15 3 4 8 18 30 -12 13
18 Newcastle United          15 3 4 8 16 30 -14 13
19 Sunderland                   15 3 3 9 17 29 -12 12
20 Aston Villa                    15 1 3 11 13 28 -15 6

Az Everton-Crystal Palace (1-1) előttről szedtem a tabellát.

    Balázs kellemetlen helyzetben van.
    Mivel a Kecskeméttel rendesen beletaposott a hazai futball pocsolyába, azt hittem annak idején, jó választás volt a kókler vetítőgép Sivic után a diósgyőri csapathoz kinevezni.
Várható volt, hogy elvegetál a pénzmosodában, sőt talán az is, hogy Sivic álmát megvalósítja és kijut a nemzetközi porondra. A csapatok negyede indulhat ott, úgyhogy a matek mellette volt.
    Ez az idő elmúlt. Mostanra kiderült, hogy Ő is csak egy a sok hazai szakember közül. Szerinte a csapata (újabban) mindig remekül, dicséretet érdemlően (!!!) játszik, csak azok a fránya gólok és (pláne!) az eredmények...
A vezetőség türelme végtelennek látszott, de azért jelezték, hogy esetleg 8-9 pontot jó lenne összeszedni (nem három, hanem) öt forduló alatt.
Négy meccs azóta lement. Most nagyon izgul az ország Bekő rajongó hányada, hogy a jelenleg utolsó Békéscsaba ellen sikerül-e a hiányzó 6-7 pontot megszerezni egyetlen mérkőzés alatt.
     Tuti, hogy összejön, hiszen minden rendben van, a mutatott játék pedig ugyebár zseniális (kivéve, amikor pl. az Újpest megalázóan lefocizza a csapatot a pályáról, de ezt az Edző nem látja).
     Ha nem? Balázs menni fog.

Megadta magát a régi (még talán Walkman-es!!) fülhallgatóm. Vettem hát egy újat. Előtte teszteltem vagy nyolcat. Mint a régi szép időkben, amikor Hi-Fi komponenseket füleltünk, véleményeztünk, pakoltunk össze-vissza, segítettünk egymásnak választani.
Túl sokat nem akartam a fejhallgatóra költeni, de megalkudni sem akartam. Fogtam hát okoskát (meglepett, hogy a FLAC is haverja) és néhány egymástól nagyban eltérő zenét (Fear Factory, Dave Gahan, New Model Army, A-HA) és adtam a tesztnek.
Fura dolog a márkahűség. Végül két gyártó két típusa maradt. Az egyik a rászánt pénz felső határán, a másik kevesebb mint a feléért. A drágább érezhetően erősebb volt mélyben, de talán az én ízlésemnek már túl erős is (jobban domináltak a mélyek, mint én szeretem - valami miatt a kerek, lágy, brummogva simogató hangzás nem jön be nálam), mégis hezitáltam. Aztán olyat tettem, mint még soha (mert Hi-Fi-ben szentségtörés): elkezdtem az equalizerrel játszani, kiemelgetni freki sávokat, hogy halljam, hogy a "gyengébb" füles egyáltalán képes-e arra, amire a társa. És simán ott volt benne ugyanaz. Aztán arra jöttem rá, hogy a külső zajokat nem zárja ki annyira, mint a másik (zene szólt az áruházban), azért sem indult egyforma feltételekkel. Mivel itthonra kell, nem pedig utcára, ez el is döntötte a kérdést, és azóta is nagy haverok vagyunk. (A Soulsavers lábdobjain úgy hallani, hogy bőr rezgeti a levegőt, hogy csak na!) Olyan márkájú, mint gyakorlatilag minden, ami (valaha) zenehallgatással kapcsolatos (volt) az életemben.

     Na, tessék! Alig, hogy felfedezek egy műkincset, el is adja magát. Történt ugyanis, hogy a már itt is bemutatott Soulsavers zenekar új lemeze már a "Nagy Feró és a Beatrice" szindróma nyomán új/kibővített név alatt jelent meg.
Persze értem, hogy ki szeretnék használni Dave ismertségét, hiszen gyakorlatilag belépett a duóhoz, de az eredeti zenekarának rajongói úgyis meghallgatják, óriási befutást pedig ilyen zenével úgysem várhatnak, hiszen ez nem "zene a tömegeknek".
     Az előző album countris, amerikás hangulatai eltűntek, maradt viszont az intimitás, a nyugalom, a gospel, a lélektől lélekig zenélés, az "élő" hangszerek pedig még dominánsabbak.
Egy klubban, bárban vagyunk, ahol 3-4 ember zenél nekünk. Kb. ennyi a történet. A DOB hangzása, a gitárok, de még az elektromos orgona is annyira valósághű, hogy élmény hallgatni.
És persze ott van hősünk hangja, a hang, melyről néhány napja írtam. A hang, melyet bármikor, bárhol, bármilyen zenei körítéssel szívesen hallgatok. Nem bravúros, nem nagy hangterjedelmű, szimplán csak olyan hangszínű, hogy egyből a lelkemet rezegteti. És még csak meg sem erőlteti magát. Csak VAN.
     Kerekebbek kiszámíthatóbbak a dalok szerkezetei, nem a "mesél a magányos hős" érzet dominál.
Az All of This and Nothing képében még egy sima pop dal is van a lemezen (Hammond orgona hangszínnel). Lehet, mert amihez ez a csapat nyúl, az tartalmas és hiteles.
Az összkép mindezekkel együtt most is erős.
A szövegek egyszerűek, olykor akár klisések, mégis telitalálatok, mert (ismétlem magam) tőlük hitelesnek hatnak. A "chance"-t akkora "a"-val ejti, hogy az helyből emel egy tizedet a pontszámon. :)
      Nem ragozom: emberi, nyugodt, szellős, lélegző zene Dave Gahan énekével.
Az előző album hatott (a semmiből), ez másabb, de tartja a szintet.
Nagy szó.

Dave Gahan & Soulsavers: Angels & Ghosts (2015.)

A pop:
https://www.youtube.com/watch?v=2k11RlYp51I

És a soul/blues/gospel (három hathúros gitárral!):
https://www.youtube.com/watch?v=4FMe8Eo4HnU

8,2/10 pont

Az előző bejegyzéshez annyit, hogy nem azzal van/volt bajom, hogy megemlékeztek dolgokról (hiszen a tragédia után kevéssel rendezett Anglia-Franciaország meccs alatt "francia színekbe" öltöztetett Wembley teljesen rendben volt), hanem a mértékkel és a hogyannal.

Már az is nagyon zavart, amikor volt olyan klub, amely kitalalta és megcsinálta, hogy magyar bajnoki (!!!) foci mérkőzéseik előtt lejátszotta a Himnuszt a párszáz nézőjének és a néhány magyar játékosnak, akik a kezdőben léptek pályára.

A hét végén kiderült, hogy lehet a hülyeséget fokozni. Ott is, ahol aztán végképp nem számítana rá az ember. Néztem az egyik angol bajnokit, s csak lestem, hogy a francia Himnuszt játsszák előtte. Mint kiderült, minden meccsen ez ment.

Én elhiszem, hogy száznál többen haltak meg ezt megelőzően (nem tudom, mindegyik áldozat francia volt-e), de eddig úgy volt, hogy nincs helye a politikának, vallási vagy egyéb megkülönböztetének a fociban. Ezt az akciót viszont valaki nyilván központilag elrendelte....

Nálunk nem lehet zsidózni, cigányozni, nagy-magyarországos molinot bevinni...

Igaz, MLSZ-t sz@rházizni sem, mégis gyakorlatilag az összes tv-s meccsen az megy.

Az Elnök Úr egy hete (is) nyilatkozta, hogy nem tudja, miért csökken a nézőszám. Lassacskán gyakorlatilag a nullára.

(a legutóbbi fordulóban: Békéscsaba-Felcsút (2-1) 632 néző!!!, MTK-FTC (1-0) örökrangadó 2114 néző, Debrecen-Diósgyőr (1-0) keleti "rangadó", szép, új stadionban: 2000 néző)

Pedig ez egyben a válasz is. Mert nem gondolkodik.

   Az nem újdonság azok számára, akik akár csak olykor benéznek ide, hogy nem vokál-centrikusan hallgatok zenét, és hogy néhány alt női énekes (inkább: zenész, Suzanne Vega, Tori Amos stb.) kivételével senkinek a hangja nem hat meg, nem érdekel különösebben. Ha jó, ha nem.
Most, hogy belegondolok, egykori és jelenlegi nagy kedvenceim közül néhányban (The Cure, Megadeth, Pál Utcai Fiúk) kifejezetten nem "jó" az ""énekes"" (a PUF-ban a vokalista sem), ha szigorúan szakmailag nézzük. És ez még a jobbik eset, mert többeknél a szintén nagy kedvenceim közül (Fear Factory, Toy Dolls (!!!! :), In Flames, Kreator, Paradise Lost stb.) gyakorlatilag nem is akar énekelni a főhős.
Mondjuk, talán az egyetlen Bruce Dickinson (Iron Maiden) a kivétel, de az Ő hangját is erősen szoknom kellett annak idején. (És nem, kedves ex-gitár edzőm LaBrie hamar kiabálássá fáradó hangját kifejezetten nem kedvelem, főleg nem élő felvételen.)
     Most arra jöttem rá egy albumot hallgatva, hogy van egy kivétel...
Egyik kedvenc bandám frontembere, noha cseppet sem nagy a hangterjedelme, pusztán a hangszínével, orgánumával élményt képes nyújtani, el tud varázsolni. Gyakorlatilag bármilyen zenére énekel is.

Nem Ő :)), Róla a legjobb gitárosok/frontemberek bejegyzésben lesz majd szó, ha egyszer írok olyat (a 29:37-től bemutratott sziporkázást még nem is hallottam tőlük!! Jól mutat a Bach toccata átirat után):