Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek.
Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.
Keresés
Friss topikok
tizenkéthúr:
Az előző hozzászólásom eredetileg egy sírva nevető smiley volt, nem tudom miért vonta kérdőre.
(Sz... (2024.12.13. 14:32)"Rohantam Neotont venni"
Krap:
Ugyan, hova gondolsz? Az én intellektusommal!?? --;-) (2024.11.26. 11:00)Hogy kivel???
tizenkéthúr:
Kedvenc idéztem a témában (nem szó szerint, és nem tudom kitől, de elhangzott):
Kemény munkával si... (2024.09.12. 09:04)Csak a szöveg
stx:
Megöregedtek a fiúk... A '80-as, '90-es évekbeli lelkesedés elmúlt. Az új albumon is elvétve talál... (2024.08.26. 19:35)Anagramma
tizenkéthúr:
Csoda, hogy egy ilyen "bók" után nem zavartál el. :D
Nekem is volt egyszer (max. kétszer) fekete h... (2024.08.07. 20:22)Norah Jones
Háááát. Érdekes, angolul is csak két délutános, a stílusa miatt könnyed olvasmány. A mű szerint egy tehén diktálta le történetét, kalandjait az X aktákban híressé vált szerzőnek. Vannak ugyan túlzásba vitt "jópofizások", kiszólások az olvasónak, de összességében humoros, jó stílusban megírt olvasmány. A (szó)viccek nagy százaléka működik, és az ember-állat külöbözőség/hasonlóság témaköré is jól használja ki. Úgy is, mint humorforrást és úgy is, mint elgondolkodtató nézőpontot. A felmerült globális problémákon való kérődzés (bocs'!) sem fárasztó, hanem az olvasóra bízza, hogy elmélkedik-e rajtuk, vagy félresöpri a témákat és halad a szereplőkkel sztoriban. Ez a szerző első könyve. Olyan, mint a zenéje. "Ahhoz képest" meglepően jó, kellően egyéni, de semmi forradalmi. Olvasok még tőle a jövőben is, ha megélem.
Na, az ILYEN fazonokat bírom, de nagyon. Állítólag mindössze 4 évvel a lemezt megelőzően kezdett gitározni. Írta a dalokat, vett néhány énekórát, és itt az eredmény. A Metallicara azt írtam legutóbb, hogy meglepett. Ez a muzsika legalább annyira váratlanul ért. Könnyed, nagyon hangulatos, szellősen hangszerelt, halvány country beütéssel megáldott, nem kiemelkedő énekhanggal, de remek orgánummal előadott egyszemélyes album. „Egyszemélyes” a szó azon értelmében, hogy a szerző/előadó zenei egyéniségét, gondolatait fejezi ki. Nem mainstream, de könnyen befogadható. Meglehetősen amerikai, de nem irritálóan. Mindig kétkedve fogadom, ha egy más területen ismert/sikeres ember lemezt ad ki, így nálam hátrányból indult a lemez. Ez a hozzáállásom hamar eltűnt. Az első néhány dal egyből maga mellé állított a kisugárzásával, frissességével. Később sem ül le, így annak ellenére hallgattatja magát, hogy nincsenek nagy refrének vagy hangszeres bravúrok. Van viszont remek - többnyire kissé borongós - hangulata, ami legalább annyit ér. Röviden: egyszerű, de laza, belülről jövő zene. Bármit kiadhatott volna, nyilván a pénze is megvan rá, hogy bárkivel dolgozhatott, dolgoztathatott volna. Ehhez képest másfél hét alatt felvette, „Berkleen tanult” zenészekkel. Nos, ezek a zenészek (is) tudnak keveset játszani. Éppen annyit, amennyi az adott gondolat, érzés kifejezéséhez kell. Koncz Zsuzsa rajongóknak egy fontos (NAGYON fontos) tény: ’All songs written by David Duchovny’ – az összes dalt az előadó szerezte. Pozitívum még, hogy – ellentétben azzal, ahogyan az X-aktákban beszél – érteni, mit énekel. Nem világmegváltó, nem forradalmi vagy újszerű muzsika, viszont nálam nagyon bejött. Remek kezdés. Van folytatása is.