Megígértem, hogy szólok erről a lemezről, ha megjelenik.
Kár volt.
Nem szeretem ugyanis leszólni más munkáját, pláne nem egy olyan fiatal hölgyét, aki nem egyszer elbűvölt hangjával, kisugárzásával, megjelenésével az X-Faktorban.
Hogy "munka", az is sokat elárul erről a zenének csak kis jóindulattal nevezhető jellegtelen, buta tucatpop "alkotásről".
"Zenei" és szövegbeli klisé hegyek, kaptafa, mely úgy vesz el 48 percet az ember életéből, hogy semmire nem emlékszik belőle utóbb.
Enikő hangja remek, belekötni most sem tudok, de ezen a lemezen minden egyéniséget nélkülöz, olykor/leginkább talán Kozma Orsiéra hasonlít, aki(é) viszont bármilyen stílusban felismerhető CD-n is.
A dalok? A nyomokban gitárokat tartalmazó Célba értem vagy az egy fél jó dallamot felmutatni képes Őrültség hallgatható, akár jónak is nevezhető, a többi "saját", "vadonatúj sláger" nem érdemel említést.
Hogy hősnőnk mit tud, azt az Udvaros Dorottya hangjával megismert (Dés-Bereményi, naná!) Botladozva a szó jó értelmében borzongatóan megmutatja. Érzés, tartalom, tisztaság, HANG, mind ott van benne.
Ha a 2012-es The Killers lemezről azt írtam, hogy csalódás, akkor most nincsenek szavaim.
Muri Enikő: Enciklopédia
Amit mindenképpen hallani kell:
https://www.youtube.com/watch?v=2oOBoektkXI
És az elrettentés:
https://www.youtube.com/watch?v=fLJRqY5qThE
3,5/10 pont
