Béna lemezborító, nullás cím - kb. ennyit a negatívumokról.
Mindenki örménynek, örmény gyökerűnek hiszi hősünket és zenekarát is - valamilyen szinten joggal -, holott Ő, az énekes például Libanonban született.
Ez a harmadik szólólemeze, és az első kettő rendesen megosztotta a hallgatóit. Mindkettő kapott hideget, meleget. Nekem nagy bajom nem volt velük, de tény, hogy kedvenceim sem lettek.
Bezzeg ez!
Bekezd egy a Foo Fighters legjobb pillanatait idéző lendületes rock zúzással (Cornucopia), de egy (fél) percnek sem kell eltelnie, és már garantáltan nem asszociálunk más bandákra (az anyazenekart leszámítva), és így lesz ez a következő 50 (Deluxe) percben is.
A lényeggel kellett volna kezdenem: NINCS (egy rövid dallamot leszámítva) ZONGORA vagy komolyzenei hangszer a lemezen, így az is bátran próbálkozhat vele, akit a 2010-es Imperfect Harmonies hazavágott. :)
Vérbeli rock zenéről beszélhetünk, karakteres énekkel, erős (ne kerülgessük a nyilvánvalót!) System Of a Down attitűddel, átérzéssel, a legjobb fajtából.
Egyszerre laza, technikás, dallamos, ötletes, érzelemgazdag. Bár Serj neve alatt fut a produkció, (szerencsére) egyáltalán nem visel magán énekes-szólólemezi jegyeket, bármely "zenekari" lemez mellé bátran odatehető.
Dalonként és egyben is nagyon erős(en muzikális). Ha ezzel kezdett volna, mindenki padlózna, max. azon lehetne fanyalogni, hogy hasonlít a SOAD-ra, de ehelyett az előző két album miatt eleve előítélettel (és bottal :) közelítenek a kritikusok hozzá.
Ha önmagában nézzük - és ez minden lemeznek kijár - ez egy remek alkotás. Amolyan System light, új ízekkel is fűszerezve.
A metal részek helyett "csak" (kemény) rockkal operál, a SOAD védjegy "agyatlan" dallamok és hangnemek csak jelzés szinten, bőven az elsőre befogadhatóság határán belül bukkannak fel.
Az iméntiekből adódóan Serj hangja sem hoz "idegesítő" dolgokat, a jellegzetes kiejtése, hangképzése miatt pedig élményszámba megy, hogy szinte minden szavát elsőre érteni.
Az első hat szerzemény után kicsit lassul, leül ugyan, és az egyetlen matalos darab (Uneducated Democracy) sem telitalálat, de a záró Weave On visszahozza a Foo Fighters leglendületesebb pillanatainak érzését, így teljesen (keretes) pozitív összképet hagy már első hallgatásra is maga után.
A negatívumokról azért nem szóltam bővebben, mert nincsenek.
Nagyon tetszik.
Serj Tankian - Harakiri
Kb. így kell elképzelni (a nekem leginkább tetsző dalt):
https://www.youtube.com/watch?v=7hxqq2fAZKI&list=PL6ogdCG3tAWgQHLLRB6pLR5Te8AliJQbp&index=4
Akinek beesik, hogy 0:27-től 0:38-ig a kísérő riff (jobb csatorna) melyik dalra (valami nagy klasszikus metal) emlékeztet, az írja meg, kérem, mert napok óta nem jövök rá!
OOOOPS!!! Most (4-5 újrahallgatás után) beesett: Paradise Lost: As I Die, a legendás nyitódallam, ami végigvonul azon a dalon. Igaz, itt rendesen fel van turbózva.
8,2/10 pont
