Túráztunk. Szabad szemmel sokkal jobban volt látható a távolban a hóval borított kis hegylánc... Sajnos ennél közelebb már évek óta nem jutok a lelkemnek kedves hegyekhez. Remélem, pártunk és kormányunk - újabban a szlovákokkal karöltve - úgy megvéd ezekkel a majdnem értelmes tiltásaival, hogy megÉLem, hogy egyszer majd ismét visszafelé tekintsek valamelyik csúcsról a Bükk felé. Akkor hátha meccsre is ismét eljutok. "Mert az szabadtér."
Legalább harmadszor. Mindig elfelejtem, hogy nem is olyan egyszerű feljutni a csúcsára.
A Poprádi-tavi vonatmegállótól felsétáltunk a Poprádi-tóhoz, ott a cikk-cakkon fel a Magistralra (rögtön az elején az 1966 méteres Ostrva nyeregre) és haza Ótatrafuredre. Vízszintesnek látszó út, azt gondolná az ember, hogy szinten megy a hegyek oldalán, de azért "hullámzik" is eleget. Félúton egy jó kis tóval (Batizovské Pleso) 1884 méteren.
A Téry-ház (2015 m) fölött, 2352 méteren található az utolsó szakaszon a láncok segítségét nagyban igénybe véve mászható nyereg. Mint közben kiderült, már jártam itt, ez esetben kifejezetten szerencsés volt, hogy gyenge a memóriám, ugyanis nagyon meredek és meglehetősen megterhelő a láncos szakasz, de nem emlékeztem rá, hogy először rendesen kijött a tériszony rajtam, mikor átkeltem rajta. Most egyedül mentem, így okosan, erőt beosztva, lefelé ritkán nézve (pedig a 4. képen lévő látvány tárult elém mászás közben), szépen, kényelmesen keltem át rajta. Testileg, lelkileg hatott a kör - az 1010 méteren lévő Ótátrafüredről indultam, és oda is érkeztem egy nagy kört megtéve. Megjelöltem a hágón mászó embereket, hogy érezhető legyen a meredekség, hosszúság.
