Idén többet olvasok. Nem véletlenül a világirodalom egyik klasszikusa és talán a
legtöbbször megfilmesített regény, Jean Valjean karakterét, történetét, átalakulását,
gondolkodását tökéletesen és helyenként megindítóan ábrázolja ugyanis.
Maga a történet is jó, de a lényeg a mű mondanivalója. Nem fogok mesterkélten
műelemzni (hiába voltam 5-ös irodalomból, ki nem állhattam az okoskodó
belemagyarázásokat). Szerintem arról szól, hogy a főhőst hogyan érinti meg az önzetlen
jóság, ez milyen változásokat okoz benne és hogyan válik önzetlenül és tisztán jóvá
a legnehezebb körülmények között is és hogyan éli ezt meg belül.
Az érdekes volt, hogy Hugo többször kiszól az olvasóhoz, a saját nevében beszél,
elkanyarodik a történet mesélésétől. Olyan blogos. :)
Sok a mellékszál, a filozofálgatás. Túl sok. Ezek az amúgy is hosszú regényt túl
terjedelmessé teszik. A waterlooi csata leírása hosszú tíz oldalakon keresztül például
nagyon olvasmányos és szemléletes, de teljesen fölösleges.
Sok hasonló - érdekes, de sokkal kisebb terjedelemben megfogalmazható - eszmefuttatás,
kitérő (a párizsi csatornarendszer története, az argo kialakulása és jellemzői,
a forradalomhoz vezető népi elégedetlenség lelkivilága stb.) akad.
Ezek szerintem fölöslegesek, hiszen a regényben is sok (tartalmas)
mellékszál van, melyek összeállnak egy kerek, logikus egésszé.
       Az egyenesség, a becsület, a megjavulás regénye. Nagyon tetszett. A Depardieu-s
film változatot is csak ajánlani tudom.
Részlet a könyvből :
"Ez a könyv, melyet az olvasó most maga előtt lát, bárminők is benne a
megszakítások, a kitérések és fogyatkozások, egészében és részleteiben,
elejétől végéig haladás a rossztól a jóhoz, az igazságtalantól az igazságoshoz
a hamistól az igazhoz, az éjszakától a nappalhoz, az étvágytól az öntudathoz,
a rotthadástól az élethez, az állatiasságtól a kötelességhez, a pokoltól a
mennyországhoz, a semmitől Istenhez. Kiindulás: az anyag, cél: a lélek.
Elején a hidra, végén az angyal."