"ha el nem is aludt, de önkéntelenül belekapaszkodott abba a köldökzsinórba,
amely az alvást az ébrenléttel összeköti. Ezen a zsinóron himbálózott ide-oda,
lassan, mint egy buborék, homályosan érzékelve a motor kitartó durozsolását,
a kerekek súrlódását az aszfalton"
22 darab Stephen King könyvem van (plusz egy elbeszélés gyűjtemény angolul),
de már legalább tíz éve semmit nem olvastam Tőle (kivéve néhány elbeszélést
angolul), azóta nem is követem a munkásságát.
A Ragyogás nálam visz mindent, talán minden más könyvet is.
Szerencsére a stílusa
(azok a közbeszúrt mondatok)
semmit nem változott az idők során. Mondjuk, ez a könyv sem új, 1995-ös.
(melyek teljesen más dimenzióba teszik a leírtakat)
A történetről nem mesélek - négy mondatban le tudnám írni -, mert ismét
(mindig)
a művészi érték, felépítettség, fogalmazási készség és a
(borzongás)
feszültség a lényeg. Ezekkel pedig King mesterien bánik.
Kerek, mesteri, jól megírt könyv. Jó volt ennyi idő után ismét
Stephen Kinget olvasni.
"Hát igen, voltaképpen ez a művészet lényege. Nemcsak a képek hatnak
időnként így az emberre, hanem bizonyos könyvek, szobrok, elbeszélések -
akár még egy homokvár is. Utánunk szólnak, és megfognak. Mintha azok,
akik alkották őket, egyszer csak megszólalnának a fejünkben."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.