A Magyar Dal Napjával négynapossá vált esemény bemutása során többször lesz
deja vu-tök, ugyanis sok zenekar kapcsán csak ismételni tudom a korábbi
fellépéseik alkalmával leírtakat. Azért néhány új előadó is feltűnt a színen.
Első nap: Kaukázus: az Egyetemi Napokhoz hasonlóan most is ők kezdtek a Nagyszín-
padon. Nagyon együtt vannak, nagyon jók. Még a(z ezúttal Szlovákiával kapcsolatos)
politikai színezetű gondolatok is rendben voltak.
Edda: Jajj. Jajj-jajj. Nem véletlen, hogy ős-miskolciként csak most láttam őket
először élőben. Most sem kellett volna! A régi dalok BORZALMASAK mai elővezetésben..
A kb. húsz hölgy színpadra szólítása jó ötlet volt "Attis"-tól, Alapi István is
az ország egyik legjobb gitárosa (némelyik szólója 2-3 perces volt), élmény
hallani a játékát, de az összkép???? Nem ragozom.
Kispál és a Borz: (át)alakulnak, kezdenek kijönni az alkotói válságból. Élőben
nem tudnak hibázni. Ez is egy jó koncert volt, de semmi különös, vagy az
eddigiektől nagyban eltérő dolog nem jellemezte.
Fish!: nagy királyság! (Bár a basszer csak kb. 165cm-es:) Ismét hangulatos, remek
koncertet adtak. A Faith No More-tól a Diggin' The Grave-et (a legkeményebb FNM
dal, melyből sláger lett) úgy zúzták le, mint a nagyok. Az énekes körbesétálta
a publikumot, sőt, a szolid pogó közepébe is bement énekelni. Hatott. Nagy zenekar
nagy dalokkal!
Vad Fruttik: érdekes, jó dobos (nem csak rock stílusban üt, így egészen
változatos), és az összkép is rendben van.
Harmadik nap: Kowalsky Meg a Vega: nem akarom bántani őket, így csak annyit
írok, hogy az előző miskolci fellépésükhöz képest eggyel több lett a DVSC mez a
színpadon. Nem értem, miért kell ennyi, felvételről szóló alap, támasz egy
olyan zenekarnak, ahol alapvetően rendben vannak a zenészek. Számomra ez így
már majdnem hakni. Jobbak, mint a Hooligans, de nem hiszem, hogy lefelé kellene
tartaniuk. Érthető tehát, hogy koncertjük jelentős része alatt a
Subscribe - már megszokott - brutális(an jó) zúzását néztem, hallgattam.
Ami csütörtökön nem jött össze - jó EDDA dalt hallani -, az, hála a Subscribe-nak,
szombaton sikerült. A szokásos műsor mellett eljátszották ugyanis a Kölyköd
voltam egy nagyon dinamikus (na-ná!), király verzióját.
A 30Y kezd tetszeni - nem szabad tehát több koncertjüket megtekintenem. :)
A Heaven Street Seven lett nálam a fesztivál egyik legjobbja. Feelingből, lazán,
egyénien játszó gitáros (a többiek is jók), REMEK dalok és szuper hangulat
jellemezte fellépésüket.
Testi Egyenleg: jó kis ska zene. Nem igazán szeretem a stílust, de hogy
hangulatos, megmozagtó, amit művelnek, az tény.
Mystery Gang: ledületes, gyors rockabily (hogy' írják?), rocky zene nagybőgővel,
remekül gitározó frontemberrel. Nem túl egyediek - nem is arról szól a
stílus -, de nagy hangulatot tudnak csinálni. Szível-lélekkel játszanak.
A második napról majd holnap mesélek, mert aznap fotóztam is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.