...akkor összeültünk ex-gitáredzőmmel beszélni, zenét hallgatni. Persze, hogy nem
kellett sokat várnom, míg kijött a szakma belőle!
- Hallod ezt a szűk akkordot?
- Ahhoz én nem értek.
- Hallasz itt valamit?
- Drámai fokozást hallottam.
- Az volt a hétszűk szeptim..., de nem vagyok benne biztos.
"Ahogy súrlódnak a szekundok, azt sem hallod? Megy ez, aztán az ismétlésnél ugyanott
már egy másik akkord van. Ahogy egy szekundot fellép az..." (nem talál szavakat a
gyönyörre :)
Két sör után ilyet szól, mikor azt a Dream Theater nyitányt prüntyögöm Neki, amit
már ezer éve tudok (mást sem) : "Te azért nagyon tudsz, azt el kell ismerni."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2010.05.20. 12:38:21
:)
Üdv!
Krap 2010.05.20. 14:26:35
2. ha nem az volt, akkor MI?? Ne hagyj engem és olvasóimat kételyek között gyötrődni! :)
B.Biga 2010.05.20. 21:38:19