mindenki siet, mindenki megy
mindenki senkije mindenkinek
robog a metró, a penetra nem retró
a néma tömeg falhideg
nekilódul a semminek
van az úgy, hogy mindenki elfogy
fekete lyukba húz a vonat
a föld alatt metróhuzatban végigmérnek
szemsugár fények
elkapok egyet, pont a tiédet, visszanézek
úgy érzem, itt ér véget
az eddigi élet
tesz-vesz a kezem, üres a fej
naponta így megy valamivel
telik az idő, szakad a konfetti eső
köhög a koszos utca még
erre járok gyakran én
poros a földgömb, lassacskán szétjön
https://www.youtube.com/watch?v=5X3iPYVbPik
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Susan1 2011.02.21. 13:23:42