'Dark Night Of My Soul'

András 2004-es könyve versekből, jelenetekből és kis filozófiai gondolkodásokból,
esszékből áll. A versek között sok a klasszikus (Ponyt, Víziló, a nagy kedvenc
Forróvíz-visszatérő vezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez), a jelenetek közül is
ismertem néhányat, de jó volt újra elolvasni õket. Ami viszont teljesen új volt,
az a néhány kis lételméleti, gondolkodásmódot, buddhizmust lefestő, érzékeltető
kid pár oldalas szösszenet. Egyszere érdekesek, viccesek, elgondolkodtatóak.
Az Erzsébet királynős könyv után (majd mesélek) kifejezetten kellemes, könnyed,
de tartalmas kis olvasmány volt. Tetszett.

"Ha valaki átérzi egyszer, hogy milyen baromságokért folyik a kicsinyes, de ádáz
harc, ami a mai világban élő mai emberek fő tevékenységi körének mondható,
alaposan elkeseredik."
Ez a bővített kiadás borítója, én "csak" az eredetit olvastam.

Nem tudom, hány éve kezdődött, de Győrött, az biztos. A szokásos, évenkénti
egyszeri Totya látogatás alkalmával (jajj, de kár, hogy lassan elmaradtak ezek a
rendkívül mókás összejövetelek), amit egy Pál Utcai Fiúk koncerttel kötöttünk egybe.
Ott egy ismeretlen zenekar játszott Lecsóék előtt, a Kaukázus. Tutus árult,
és megkért, hogy amíg iszik/nézi a koncertet, vigyázzak a pultjára.
Azon volt a Kaukázus ingyenesen osztogatható lemeze, a Majdnem Kína. Persze,
hogy osztottunk magunknak Totyával.
"Teljesen józan" este volt, de a lemez megmaradt. (Még a PUF koncertet is felvették
haverok.) A lemez pedig tetszett, tetszik. Nem mindegyik dal, de az összkép és
5-6 nagyon.
Hosszú szünet következett, majd az első (?) miskolci fellépésük kb. 14 ember előtt.
Ott már egyértelmű kedvenceim lettek/voltak. Kb. ekkor kezdett futni a szekér is.
A Teszkót nagyon nem szeretem, de a Szalai Éva, és pláne a Tartós béke már mindent
visz nálam az újabb "slágerek" közül.
Jöttek a koncertek, profi, feszes kis zenekar lett belőlük. Az nagyon tetszett,
hogy nem adtak ki lemezt, hanem netre pakoltak majdnem mindent, amit alkottak.
Persze Hi-Fi mániám van, úgyhogy vadászom a felvételeiket "igazi" minőségben.
Az is tetszett, hogy (a la Fear Factory) náluk is váltott a basszusgitáros
szólógitárra és az is, hogy volt olyan koncert, ahol Janó mezitláb játszott.
A dobosuk (Toldi Miklós) döbbenetesen jó. Minimál cuccon, ÉRZÉSBÕL játszik
valami magyon nagyot! Ráadásul, mint megtudtam, egy barátom családi vállalko-
zása által gyártott dobverőkkel. Kicsi a világ, kicsiország.
Janó politizál, gyakran koncerten is. Nem zavar, mert a világnézete közel áll
hozzám, a környezetvédelem, ökobigyó pedig pláne. Egyedül a (könnyű) drogokról
van gyökeresen ellenkező véleményem.
Aztán tavaly (előtt?) interjút is csináltam Vele. Jó volt, beszélgettünk sok
mindenről.
Alig, hogy megjelent a cikk, kiderült más forrásból, hogy a zenekarral
kapcsolatban csak vetített, hogy minden szép és jó. Ez nem esett jól - kvázi
hülyére vett -, de később megértettem, hogy az adott bizonytalan helyzetben
nem mondhatott mást.
Nyáron láttam az első egyszemélyes koncertjét (KafKaz). Hangulatos, tartalmas
volt. Utána ismét beszélgettünk, immár kötetlenül, hármasban egy közös
barátunkkal. Rá három (!!) nappal a PeCsában már ismerősként találkoztunk.
Addigra kiderült, hogy több KEDVES közös ismerõsünk is van.
Elkalandoztam...
A búcsúkoncert jó volt, de nem tetszett túlzottan. Érdekes hangulatban voltam,
a zenekar is, és a nagy zsúfoltságban nem igazán kerültem (táncolós)
hangulatba. Azért a derült égből Rézcső majdnem meghatott (szentimentális
trotty vagyok, Totya is megmondta). Fél éven belül másodszor bőgtem el magam
kevés híján zene hatására (a másik Mátrafüreden a Ballad Of Bodmin Pill alatt
(Justin Sullivan, New Model Army) történt) - ez tényleg aggasztó. :)
Sajnálom, hogy gondjaik lettek, olyan személyes ellentétek kerültek elő,
melyet nem tudtak megoldani, mert ahogy elindult, és a semmiből a csúcsra
jutott a zenekar, az elismerésre méltó, és - ha egy irányba húztak volna -
még sok-sok remek "lemezt" készíthettek volna.
Persze a zene, a mondnivaló így is bennük van, ki is jönnek majd, de azok már
másféle lemezek, zenék lesznek.
Most szomorkás vagyok, mert két napja az említett PeCsa koncert felvételét
hallgatom, és ha hivatalos kiadvány lenne, simán rajta lenne a tavalyi 10-es
listámon, akkora KIRÁLYSÁG. Pedig semmi okom melankóliázni, az élet megy
tovább. Janó is alkot, és a többiek sem állnak le. Egy nekem tetsző,
teljesen egyéni zenekarnak vége lett, "csak" ennyi történt.
A youtube tele van Kaukázus élő felvételekkel. Még a búcsúkoncerten is
készültek nagyon jó videók. Már most fura őket néznem...
Közben kiderült, hogy 2005 februárjában történt a győri koncert.

"Miért kell spanyol szőlőt például Magyarországon vásárolni, hiszen a
környéken, itt, öt kilométeres vonzáskörzetben annyi szőlővel el
lehetne árasztani az áruházakat..." - Janó Miskolc belvárosában.
Azt hiszem, számomra a gondolatébresztés marad meg a Kaukázusból.
Ez az a többlet, amit adtak, amiben mások, mint a többi zenekar.
És persze: A E F#m D - Megmozdultam.
A képekért nagy köszönet Nagy Enikõnek!

Érdekes év volt zenei termés szempontjából. "Normál" esetben, azaz, ha simán
sorbarendezem a nekem leginkább tetsző "könnyűzenei" alkotásokat, akkor a
Prodigy vitt volna mindent. Minden megvan az Invaders...-ben, amit szeretek:
tempó, dallamok, keménység, egyéniség, húzás. Aztán jött a két "miskolci",
a Therion és az Epica, és borult minden. Behozták a komolyzenét a listára - a
Therioné már-már komolyzenei lemeznek is elmegy, az Epica viszont a SZÉP részét
kapta el jól a szimfonikus muzsikának -, és nem igazán tudtam dönteni közöttük.
A Mono is szimfonikus zenekarral operál, de teljesen más vonalon - ez sem
könnyítette a helyzetem. Ráadásul japánok!! :)
Azért lett a Katatonia az első, mert ők nagyzenekar nélkül, maguktól megcsinálták
a zene csodáját, amikor nincs zenész, nincs hangszer, nincs hang, csak
gondolatok, érzések.
Metalban egyértelműen a Threat Signal lemeze tetszett leginkább, de a Kreator
is nagyon nagyot alkotott. Az Amorphis hozta a szintet, a Megadeth pedig végre
ismét összeszedte magát és szétgitározták az agyukart!
Sok instrumentális(ba hajló) zene kapott előkelő helyet - Mono, Long Distance..-,
de hozzájuk lehet sorolni a Porcupine Tree-Katatonia-Dream Th. hármast is, mert
utóbbiak a progrockkal érnek el hasonló hatásokat. A Katatonia úgy lett nálam a
legjobb progrock lemez, hogy nem is azt játszanak! :)
A sorrendet nagyon nehezen szültem meg, még most is képlékeny, hiszen egyforma
nívón, de különbözõ stílusban zenélõ csapatok verődtek össze.
Magyarok közül nagyon tetszett az Agregator és a Fish! idei lemeze.
A Depeche Mode nem fért fel, a Paradise Lost csalódás, a Metallica pedig
továbbra is sehol sincs.
És akkor még ott van a New Model Army: Today Is A Good Day-e, melyet egyszerűen nem tudom, hogy melyik helyre tegyem.
Kb. ennyi.

My favourite albums, 2009.

  1.  Katatonia: Night Is The New Day
  2.  Epica: The Classical Conspiracy, Live In Miskolc, Hungary
  3.  Therion: The Miskolc Experience
  4.  The Prodigy: Invaders Must Die
  5.  Threat Signal: Vigilance
  6.  Long Distance Calling: Avoid The Light
  7.  Tori Amos: Midwinter Graces
  8.  Mono: Hymn To The Immortal Wind
  9.  Kreator: Hordes Of Chaos
10.  Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings

11. Amorphis: Skyforger
12. Megadeth: Endgame
13. Porcupine Tree: The Incident

Szöveg majd holnap. 

Három dolog tetszett nagyon:
- A bejutásunk mókásra sikerült. Közölte ugyanis H-ral a hölgy, hogy egyikünk sincs
felírva a zenekar listájára. Gyors telefon Janónak, majd kiderült, hogy Kovács Irma
és Krapulax neveken szereplünk. :)
- A Rézcső. A nagyon hosszú koncert elsõ ráadásszáma volt. A szokás szerint egész
koncert alatt hangtalan gitárral játszó Janó egyedül adta elő. Ennél az egy számnál
szólt a hangszere. Döbbenetesen jó, és hatásos volt, már-már megindító, pedig
már kezdtem álmosodni, éjjel fél kettő lévén.
- A koncert után nem sokkal Janó megállt a teremből kivezető lépcsőn, és váltott
néhány szót mindenkivel, aki megszólította.

Nagyon fura volt az egész koncert. Tudni (közönségnek és zenésznek is), hogy
ez a zenekar valószínűleg soha nem lép fel többé...
Fura volt. Majd egyszer kifejtem, ha már nem lesz ennyire friss minden.

Sok jó fej emberkével ismerkedtem meg - szeretem az ilyesmit.