'Dark Night Of My Soul'

      Na, ez is idõ előtt ért véget számomra. Az összes kedvencem leszerepelt.
A svéd jégkorong válogatott imponáló játékkal vert le mindenkit a csoportkörben,
majd az elsõ egyenes kieséses meccsen beleszaladtak - szintén imponáló
játékkal - a jó napot kifogó szlovákokba, és kiestek.
A skót brit nõi curling csapat dánok elleni meccsét láttam. Úgy veszítettek,
ahogy csak nők tudnak. Simán vezettek, amikor egy cseppet sem jelentős állásnál
a csapat másik két, korábban befejező (skip) játékosa elkezdte meggyőzni a jelenlegi
főnököt, a még mindig csak 19 éves Eve Muirhead-et, hogy mit csináljon.
Ezzel úgy elbizonytalanították, hogy innen kezdve nem sok értelmes dobása
akadt a meccsen. El is veszítették.
Nem tudom, a másik kettő (Kelly Wood szintén kellően dekoratív egyébként) volt-e
a hibás azzal, hogy okoskodott, vagy Eve, amiért nem azt csinálta, amit jónak lát,
nem tudta megértetni a többiekkel, hogy ő a kapitány.
      Ha már női curling: a kanadai Kristie Moore hat hónapos (!!!)
terhesen nyomja a tornát, és esélyes az olimpiai bajnoki címre.
      Ami viszont mindent vitt nálam az olimpián, az Joannie Rochette. A 23 éves kanadai
műkorcsolyázó hölgy kevesebb, mint három nappal édesanyja halála után állt ki
a rövidprogramra és lett harmadik. Kb. a (hazai) közönség szimpátia tapsánál bőgtem
volna el magam már a jégre lépésnél a helyében, aztán össze-vissza estem volna.
Ő futott egy hibátlant, és noha rendesen elérzékenyült futását követően, nem tört össze.
Közvetlenül utána lépett jégre Sebestyén Júlia. Azt bírta nyilatkozni a nap
végén, hogy nagy lelki teher volt számára a hazai lány után korcsolyázni. Paff.
Most nem esett el, bár megpróbálta, így a 13. helyről várta a második felvonást.
Itt egy videó található Eve Muirhed-del.

A 'Stop. Hammer Time.' idézet MC Hammer legismertebb számában, a U Can't Touch This-ben található. A dal a meglehetősen gyenge 1990-es Please Hammer, Don't Hurt Them albumon leledzik. A STOP táblák átpingálása nagy poén szerintem. Jól jelzi, mennyire népszerű volt a dal (és a klip). Világszerte, de különösen az USA-ban.
Ismertem, persze, de különösebben nem hatott meg. Aztán, mikor elkerültem a főiskolára még mindig sláger volt, és a koleszban, a szintünkön egyszer megdörrent, de olyan hangerővel és hangminőségben (a falakon át is), hogy akkor eldöntöttem, hogy nekem Hi-Fi tornyom lesz, ha egy fél évig kiflin élek, akkor is.
Persze egy néger srácnál szólt. :)
Az évfolyamon minden harmadik figura össze tudott volna pakolni egy erősítőt
(nem KözGáz! :), minden tizedik csinált is, de az én érdeklődési körömmel (220V alatt
félek mindentől :) és kézügyességemmel esélyem sem volt.
Szóval, ha az a figura nem hozza ki belőlem, az "azt az eget! ilyen gagyi zene hogy'
tud ilyen KIRÁLYUL szólni?" mondatot és elképedést, akkor valószínűleg csak a Depeche
Mode-ra kattanásomkor pakoltam volna össze az első Hi-Fi tornyomat.
Hi-Fi-t építeni egyébként nem gyenge élmény. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
"Van, aki CD-t hallgat, és van, aki ZENÉt."
A U Can't Touch This-t azóta megszerettem. Van benne vagy négy jó ötlet, élen az alap
groove-val (vagy hogy' hívják).
És persze szól, mint az állat!

Ez mekkora poén! :) Kíváncsi vagyok, leesik-e valakinek - a hozzám hasonlóan öregek közül. A következő bejegyzésben mesélek.

Slamó hazatért. Nagy tömeg volt kíváncsi itthoni fellépésére. Zeneileg, hangzásra
nem is volt a koncerttel semmi gond. A dalokkal annál inkább. Persze, hogy Miskolc
közepén kajálja a nép a régi Edda számokat, de aki - mint én - annak idején rongyosra
hallgatta az első kettő (a harmadik már trotty volt hozzájuk képest ) Edda (Művek) lemezt, annak húsz-huszonöt év elteltével azon túl, hogy némelyik szöveg a mai napig aktuális és a zene sem rossz, az is feltűnik, hogy idõ közben azért jócskán megváltozott a zene, és ez a múltban toporgás messze van a kreativizmustól.
Jó ötlet volt több énekessel dolgozni és 1-2 No dalt is elő venni, de az összkép a legjobb jóindulattal is csak "hallgatható" volt. Persze, én nem vagyok nagy Eddás, soha nem is voltam.
A Ritmikliftre sokkal kevesebben voltunk kíváncsiak, de a rövid koncert végére azért
kialakult a kívánt mennyiség és mozgás. Szeretem a zenéjüket és a koncertjeiket.
Tehó fejlődik, nem dohányzott színpadon - vagy csak nem mert a gázpalackok mellett. :)
Albumot mielőbb!!!
Péterfy Bori & Love Band: jó kis februári esőben nyomtak egy csont profi, hangulatos
koncertet. Tökéletes hangzás, nagy tömeg. Élőben sokkal gitárcentrikusabbak,
mint lemezen, és Bori, illetve a dobos profizmusa is sokkal jobban kijön.
A Téged nem-et nem igazán tudják a vezér szinti királyság nélkül eljátszani úgy,
hogy legalább fele akkorát üssön, mint lemezen, de a többi dal bőven kárpótolt.
Önálló (klub)koncertet nekem!!
Kowalasky meg a Vega hozta a szokásos, már TÚL szokásos programot.
"Kezet fel, hangot ki!", forradalom így, forradalom úgy.. Nekem már unalmas. A dalaik
jók, de csúnyán elmentek kommerszbe és túl is játszották magukat az elmúlt években.
Egyedül több szólamot egyszerre énekelni pedig még mindig ciki élőben.
A Hooligans-be csak belefüleltem. Annyival jobbak Kowáéknál, hogy náluk nem
szól a háttérből cucc, de olyan gyenge a hangzásuk, hogy jajj.