'Dark Night Of My Soul'

Kezdem érteni, mi tart fél évig a villamos projectben!
Például az, hogy nem egyszerre dolgoznak a teljes megbontott szakaszokon, hanem
szépen, egymás után. Így most áll egy négy villamosmegállónyi szakasz, ahol már
relatíve készen ott figyelnek az új sínek, a forgalom elől egy irányban ezer éve
le van zárva, munkavégzés pedig nem folyik.
Ha mégis, a világítótestek új oszlopra szerelésében és hasonló, "nagy volumenű"
alkotásban merül ki, melyeket simán el lehetett volna végezni a sín cseréjével
egy időben is.
Elmebajnok megoldásunk is van/lesz: egysávos út, végig rakva beton félgömb sorral.
Praktikus. Egy lassabb vagy elromlott jármű, esetleg kerékpár+busz, és már áll is
a sor. A leendő megállók az eddiginél sokkal szélesebbek és hosszabbak, így
mellettük az egy sáv is beszűkül majd.
Agyrém.

Két hónappal a törést követően ma először felejtettem el hosszú (fél) órákra, hogy nem ép a kulcscsontom. Ez jó jel.
Nagyobb súlyokkal még nem terhelhetem, de a gyógytorna csodát tesz, már csak kis különbségek vannak a "jó" és a gyógyuló karom véghelyzetei között és ugyanúgy használom, mint a baleset előtt.
Még egy hónap és jöhet a futás, illetve a bicaj is. Az biztos, hogy bicajra (főleg a lábat rögzítő pedálosra) csak akkor ülök, ha teljesen jól érzem majd a vállam.

(Egyik) kedvenc (magyar) filmem.
Nem tudom elégszer megnézni.
A rengeteg klasszikussá vált idézet is tetszik ("az élet nem habostorta", "a nemzetközi helyzet fokozódik" stb., stb.), de nekem ez a kedvencem a filmből:

- ... azt mondja, mindent megtesz majd..., azt mondja, hogy majd ne tessék
  csodálkozni, ha a tárgyaláson súlyos ítéletet kér.
- Kicsoda? A védőügyvéd??

Persze, minden megnézés alkalmával jönnek új kedvencek is. Most ezek nevettettek meg:

- Mit iszik?
- Én? Tulajdonképpen mindent.

"Ne humorizáljon! Jegyet kértem, nem revolvert."

- Mi újság, Pelikán elvtárs?
- Hát én tudjam?

- Még életemben nem lőttem. Szegény nyuszik!
- Már megint moralizál?

"leverte a vesémet. Mind a kettőt. Az sem volt egy népünnepély."

Kellemes emlék újra és újra megnézni, mert a film is remek, de azt is eszembe
juttatja, hogy a fél századuk (velem az élen) "Én, Pelikán József gátőr, esküszöm"
szöveggel tettük le a honvédségi eskünket.
"Kicsit" untuk, hogy ezerszer el kellett próbálni, és sokan kezdtünk kamu neveket
mondani, hogy röhögtessük egymást. Aztán a Pelikán annyira megtetszett, hogy kb. a
század fele folyamatosan azt mondta. :) Élesben is.
Aztán papíron aláírattatták az esküt a saját nevünkkel :(, így nem volt kibúvó, ha
esetleg olyat csináltunk volna, ami nem járja.

Olyat csalódtam az új In Flames albumban, hogy kénytelen voltam sürgősen máshol
zenei élményt keresni. Szerencsére hamar megtaláltam.
A filmet úgy hívják: The Prodigy - World's On Fire, egy tavalyi The Prodigy koncert
hazai pályán, egy fesztiválon.
A hang és a hangulat hibátlan!
Egy döbbenetesen nagy fesztiválon megoldották a szervezők, hogy ne hering effekt
jellemezze a küzdőteret, így egy 70 perces őrületnek lehetünk szemtanúi.
A kép is tökéletesen visszaadja a dinamikát és a keménységet, ami a bandát jellemzi
- na jó, ez volt a pozitív megközelítés, valójában szinte nézhetetlen a film a sok
kameramozgás és az irgalmatlanul gyakori vágások miatt. Gyakorlatilag néhány perc
alatt kicsinálja a szemet. Csak a lassabb részeknél nyugszik meg a folyamatos
vibrálás, de olyasmi alig akad egy The Prodigy koncerten.
A színpadon lévő, illetve fölé belógatott mentőautók hatásos ötetek, bár a U2 már kitalált hasonlót korábban.
Nem semmi karrier a The Prodigy-é: 20 év alatt mindössze öt nagylemezt alkottak - melyek közül max. három mestermű - , mégis megőrül értük a világ.
Nekem is nagyon tetszik, amit csinálnak.
Sajnos még nem láttam őket élőben, de az Apollo 440-hoz már volt szerencsém, ők is
óriási party hangulatot csináltak egy nagy fesztiválon.
Egyedül (a lenti trailer-ben is látható) a gitár dobcuccba dobása nem tetszik, a koncert végén.
Egy rövid ajánló, mely megvillantja, miről beszéltem:

https://www.youtube.com/watch?v=rRTXOzaTNeM