Hála a KLM-nek, a hosszú oda- és visszaút interkontinentális részén
(szumma 23 óra) kedvemre válogathattam a repülő memóriájában (!!) lévő filmekből.
Mivel nem igazán tudok aludni járműveken, megnéztem néhányat.
Mindegyiket angolul, és többségüket félálomban, fáradtan:
Mission: Impossible (4.)-Fantom protocoll:
Jajj. Egynek jó, de annyi a kamu, a lehetetlen ezekben a filmekben, hogy
valahol a második rész táján elvesztettem az érdeklődédmet irántuk. 4,7/10pont
The Artist (A némafilmes):
2011-ben fekete-fehér némafilmet készíteni nagy ötlet, de megnézni nem túl
szórakoztató. Bérénice Bejo csodaszép!! 5,5/10pont
Young Adult (Pszichoszingli):
Ennél bénább magyar címmel régen találkoztam! Csak Charlize Theron miatt
néztem meg. Ő tökéletes, a játéka sem rossz, a film annál inkább. 3,7/10pont
Hugo (A leleményes Hugo):
Scorsese filmje. Egyszerű, kedveske történet a filmkészítés kezdeti
idejéről, idejéből. Egyszer simán nézhető. Talán ez volt a felhozatal legjobbja. 6,5/10pont
Extremely Loud and Incredibly Close (Rém hangosan és irtó közel):
Egy kisfiú apja halála után egy zárat keres, de egészen mást talál. Egy fontos párbeszédet nem értettem (a néger férfival), pedig többször visszatekertem, így lehet, hogy éppen a film lényegét hagytam ki. Sandra Bullock első filmje, melyben el bírom viselni. (Kellően kicsi a szerepe.) 6/10pont
Ha láttam még valamit, arra nem emlékszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.