'Dark Night Of My Soul'

     Mindenek elott utalnek arra, amirol itt mar esett szo: ahhoz, hogy jo kedvem legyen, nekem eleg, ha Shirley Manson megjelenik, eszembe jut, olvasom a Facebookon a bejegyzeseit. Ha beszel, mosolyog, plane ENEKEL, mint most, zenekara friss albuman, akkor olvadok, gumicukor vagyok a tenyeren.
     Rejtely a csapatara kattanasom, mert noha irtak nehany oriasi slagert, olyan tipusu popos rockot (rockos popot) jatszanak, melyet altalaban kellemes hatterzenenek tartok, nem muveszetnek. Shirley hangja sem kiemelkedo, megis valami miatt nagyon szeretem hallgatni. Nezni pedig.... Nyamm. :)
     Az onkent vallalt szunet es het evvel a legutobbi albumuk utan ismet itt vannak.
1. "Lenduletes, de semmi extra", 2. "! Nev-/vegjegyszeru jo kis dal" 3. "atlagos" - irtam a jegyzetembe, majd jott a Control, annak is a refrenje, es borultam. Innen kezdve ez a lemez jo, es kesz - gondoltam. Ez a dal teljesen a stilusom. Elvont, megis felemelo, kiszmithatatlan, megis egyszeru. Mind a harom hangszer jo dolgokat jatszik a refrenek alatt (az enekrol nem is beszelve!!), egyutt pedig sokkal tobbek, mint a szimpla osszeguk.
     Nincs igazi nagy slager a lemezen. A gyorsabb tetelek kozul a Battle In Me es a remek Man On A Wire allnak kozel ahhoz, hogy azok legyenek; a harom lassubol a cimado gyenge, a Sugar edesen jo, a zaro Beloved Freak pedig egyertelmuen nyero.
Az osszkep csucspont, mega-himnusz nelkul is jo. Aki szereti oket, az valoszinuleg hozzam hasonlo( emberek)an kedvelni fogja, aki nem ismeri oket, az nezzen szet a Youtube-on es a nagy slagereikkel kezdje az ismerkedest.
A 11 dal nem sok, varom a Deluxe kiadast negy masik felvetellel.
     Mert vannak zenekarok, akiket - ha nagy bakot nem lonek - csak szeretni tudok. A Garbage ilyen.
Garbage - Not Your Kind of People

https://www.youtube.com/watch?v=bFN6_F_HlHI

7/10 pont

Na, ami meg a kulcscsonttoresemkor is kimaradt, az ma megvolt. Szirenazo mentoautoval vittek egy korhazba. Raadasul Japanban. Egy hangot nem ertettem az egeszbol, a korhazban egy fia angol betu nem volt. Erdekes elmeny volt.

Nem nekem volt bajom, hanem a vendeglatomnak, akivel lementunk focizni a parkba (es sogoraval). Egy rossz lepest, esest kovetoen rettenetesen fajt a laba es meg volt gyozodve, hogy eltorte.

Hogy nem tort el, es hogy az achilesze sem szakadt, azt en is kideritettem a megnyugtatasat kovetoen, mire a mentok kiertek, es csak remelni tudtam, hogy huzodassal megussza.

Nem uszta meg, de nagy szerencseje van, ugyanis reszleges izomszakadasa (?? szerintem inkabb szalag) van. Igy egy kotozest es manko berlest kovetoen haza is engedtek. Ma egy barati csaladnal alszik, de holnap hazater. Ha teljesen elszakadt volna, tuti mutet. Fura a mentalitasuk, mert rajtam kivul (tavoli ismeros) SENKI nem aggodott erte vagy mutatott torodest, reszvetet. Nevetgeltek, intezkedtek, de semmi szemelyeskedes. O" neha sirt, neha nevetett, es hol miattam, hol a munkahelye miatt aggodott, hogy mi lesz, ha nem tud menni hetfon.

Egyebkent ma meccsen jartam. A prefekturank csapata (Ehime FC) irgalmatlan szerencsevel jatszott 2-2-t a jobb vendeg Kitakyushu ellen a Japan Masodosztalyban.

Elso helyszetbol golt lottek a meccs elott a nepes bajnoksag 10. helyen allo "mieink", majd ugyanilyen gyorsan kaptak is egyet, igy a 6. percben mar 1-1 volt. A vendegek (ugyanannyi ponttal a 11. helyen a fordulo elott) iranyitottak, meg is szereztek a vezetest, a masodik felidoben 2-3 ziccert kihagytak, uraltak a meccset. Neha tul passzivak voltak, de a hazaiak semmit nem tudtak kezdeni veluk egeszen a lefujas elottig, amikor egyenlitettek.

Mindezt kb. 6000Ft-os jegyarral, egy pepec helyen (domb teteje a varos felett, korben nagyon nagy hegyek) levo, a kapuk mogott epites alatt allo, jo reginek kinezo, olyan remek gyeppel megaldott stadionban, hogy nem hittem el, hogy nem mufu, kb. 3500 nezo elott, tuzo napfenyben, enyhe szelben, 20 fokban. Nem rosz, ahhoz kepest, hogy tegnap a Paks 600 nezo (!!!) elott jatszott NB I-es meccset. 

A szinvonal? Kozepesen hajtos, sportszeru, keveset cselezo, inkabb passzolo foci, kb. a mi masodosztalyunk szintjen. Erdekes lenne osszehozni egy itteni es egy hazai csapatot. Az Ehimenek van egy brazil es egy horvat jatekosa, de egyik sem jatszott ma.

A ket tabor (100, illetve kb. 250 fo) vegig notazta, dobolta a meccset, de a tobbi nezo nem kiabalt, mint nalunk, legfeljebb morajlott, olykor tapsolt. Mokas, hogy itt nincs felmeztelenul kemenykedve szurkolas, mert a boruk egyszeruen nem birja a napfenyt. Rajtam kivul mindenki hosszuujju ingben (kotott puloverben, melegito felsoben), fejfedoben, sallal, torulkozovel a nyaka korul , hosszu nadragban nezte a meccset, es rajtam kivul senki nem viselt napszemuveget.

Kellett mar ez a meccs, mert ezt megelozoen egy 1860 munchen-freiburg nemet masodosztalyut lattam legutobb. Tiszta szegyen.

Vege az utazgatasnak, most mar csak pihenek, bringazom a varosban. Az ido(jaras) remek. Erosen sut a nap - sokkal delebbre vagyok Magyaro-nal -, de nincs hoseg, mert kozel a tenger (ocean, ha ugy tetszik) es olykor felhok is jonnek. A fenyo es a palma megfer egymas mellett. A levego tiszta, mert altalaban fuj a szel, vagy legalabbis szello lengedezik.

Ha azt mondom, nehez ismerkedni vagy hogy onmaguktol nem kommunikativak a(z itteni) japanok, akkor semmit nem erzekeltettem a rendhagyo viselkedesukbol. Mondjuk, eppen ma szolitott le ket holgy az utcan, de sajnos ez kivetel volt. Egyutt lehettek vagy 160 evesek, es nem, egyik sem volt tobb 120-nal. :) Az altalanos az, hogy a kis gyerkocoket leszamitva (ugy tesznek, mint akik) eszre sem vesznek. Mast sem.

Angolul ha tudnak is, nem beszelnek. Foleg (irott) informacio befogadasara hasznaljak a nyelvet. Nagy makom van, hogy egy angoltanar vendege vagyok!

Szoval, ismerkedni olyan feladat itt, mint egy vak es suket emberrel kommunikalni, akit nem erinthetsz meg.

A kormany a jobb oldalon, balra tertanak. Az autoik 85%-a hazai gyartmany, es az atlag sokkal kisebb meretu, mint nalunk megszokott. Az embereke is.

Liszt, cukor, zsir, alkohol, dohanyzas, kover ember - elvetve (sem) talalkozni ilyesmivel. A parlagfu gyogynoveny. Nem ingerultek, elozekenyek. A "koszonomre" mar ot (!!) kifejezest tudok. Egyet csak regen hasznaltak, de a tobbi jatszik, attol fuggoen, hogy mekkora dolgot mennyire koszonunk meg. Indulasom elott olvastam Ruth Benedict Krizantem es kard-jat. A japanok alap gondolkodasarol, mozgatorugoirol sok erdekes dolgot leir. Majd meselek rola itt, de egy japan prof. irt ra reakciot, annak meg nem eretem a vegere. A lenyeg a megfeleles, a hala, a kapott dolgok visszaadasa, kozosseg. Ha ehhez meg hozzavesszuk a szamuraj korok erkolcsrendszeret es vallasukat/hituket, lehet sejtelme az embernek arrol, mit miert (nem) tesznek az itteniek.

Es most a Perefektura (megye) Haza, a bicajom, a furdo felulrol, a ket szintet emelkedo, alapbol sem kicsi ora, es a tobbi. A szovegbol egy idezet: "Kesobb, amikor a hetedik szazadban Jomei csaszar meglatogatta..."

A majdnem 3 oras komputon aludtam egy jot, majd felebredven ez a kep fogadott:

Persze erdekes volt, amint a paraban (helyi kiserom szerint Kinabol jott homok!) egyszerre sejtelmesen es fenyegetoen korvonalazodott a ket hadihajo sziluettje, de amikor a tengeralattjaro (!!) megjelent felenk tartva, majd elhuzott mellettunk, akkor mar kifejezetten kellemetlen erzesem tamadt.

A varos kikotoje mar bekesebb volt.

Hiroshima egy modern, nyuzsgo nagyvaros. Erthetok okokbol nem sok regi epulete van. Talan a kastely a legkiemelkedobb kozuluk:

A varos az emlekezesrol, az ujrakezdesrol szol,

es persze eli mindennapjait.

A villamospark nagy resze regi kinezetu. Sok ilyennel utaztam. Legkondi, gyors es uj motor, de a kulso!!

Huh, emberek! Ma megertettem a nem fiatal Gyongyosi bacsit, aki konnybe labadt szemmel allt a Mount Everes labainal (vagy mar a Himalaja elejen, nem emlekszem). Latszott a tekinteten, hogy nem hitte volna, hogy ez (az orom) Vele valaha megesik, es nehezen dolgozta fel. Ertettem, persze, akkor is, de kicsit furcsa volt.

Na, ma ateltem ugyanezt. DOBBENETES ELMENY volt.

Atsetaltam az elozo bejegyzesemben lathato Aioi-hidon (mar ez is egy hihetetlen almom beteljesulese), es elkeszitettem a kepet, amit mar sok ezren megcsinaltak elottem, de ez nem szamit. Mindig vagytam ra, hogy lefotozzam a vilaghiru epuletet.

Hiroshimaban vagyok, a hotelunk 500 meternel kozelebb van a ponthoz, amely folott (kb. 600 meter magasan) felrobbant az atombomba. Leirhatatlan.

Minden mast majd kesobb. (A kovetkezo bejegyzes majd az igert furdo kepeivel kezdodik.) Legyetek jok! Vilagbeke!

(E. es Sz.! Gondoltam Ratok itteni ido szerint delutan 3 kor! Es negykor is, mert gondoltam, akkorra lenyugodtok es kihozzatok magatokbol, amit tenyleg tudtok. :) Remelem, igy tortent, es sorozunk egy jot az egeszre. "Jo kis 10 ev volt, vagy mennyi.")

   Álmok? Célok? Nem is tudom, mik ezek. Van néhány ilyen kis apróságom, megmagyaráz-
hatatlan késztetésem, hogy "ezt és ezt meg kell(ene) csinálnom az életemben".
   Néhányat ezek közül megfogalmaztam magamnak, de van, hogy hamarabb teljesül egy
- például látni a Mount Everestet -, mint hogy tudatosulna, hogy vágyom rá.
Ha sikerül keresztülvinnem egyet-egyet, az mindig hónapokra feltölt és örökre bennem marad, de nem gond, ha lesz olyan, amely megmarad a terv szintjén.
Egy pszichológus biztosan jót tudna csámcsogni ezen.
   Azért írok most erről, mert nagyon közel vagyok hozzá, hogy két, egymáshoz szorosan
kötődő megvalósuljon a kevés megfogalmazott "álmom" (?) közül.
Nem kell nagy dolgokra gondolni. Az említett kettő például az, hogy átsétáljak
egy hídon (a kép közepén, piros kereszttel jelölve), illetve lefotózok egy épületet.
Ha sikerül, az életre szóló élmény lesz számomra.

Nem sok kepet pakoltam ide eddig, most probalom potolni. Ugy erzem, a mese Kyotorol otthonra marad, ugyanis tul sok szepseg ert ott, es azota is folyamatosan jonnek az elmenyek, tortennek az esemenyek.

Vasarnap pl. belefutottunk a varoskank parkjaban egy nepi ezmegazba. A helyi shintoista templomokbol erdekes ruhakban kihoztak a hordozhato oltarokat (nem kicsik), majd wadaiko (ha jol ertem) dobok vagy dobosok (esetleg dobolas) szorakoztattak a nagyerdemut. Tetszett, mert kelloen hagymanyos volt.

Ma a parkban fociztam vendeglatommal (holgy). Szabalyos edzest kellett Neki tartanom, hogy fejlodjon, gyakoroljon. Nem veletlenul (??) ok a vilagbajnokok labdarugasban. Egyebkent R. is tehetseges.

Mas: nem szeretnek tengeri eloleny lenni Japan partjainak 50-100 km-es korzeteben, mert az itteniek (es en is) MINDENT megesznek onnan. Nem tudnam megmondani, hanyfele halat ettem ittletem eddigi szakaszaban. Talan az angolna (!!!) izlett a leginkabb.

A kepek mindegyiket kis (600 ezres) varoskankban keszitettem.

Es nem kellett vadasznom rajuk, lepten-nyomon erdekessegekbe utkozom. Es az utikonyv szinte kerulendonek irta le a varost. A mait koveto kepsorozatomat igyekszem Japan legregebbi melegvizes forrasra epult furdojenek, furdo hazanak kepeivel inditani. Addig is: