'Dark Night Of My Soul'

John Lydon with Keith and Kent Zimmerman: Rotten
No Irish, No Blacks, No Dogs

Ez egy (fél) életrajzi könyv. John Lydon életét mutatja be, mielőtt a The Sex Pistols énekese lett Johnny Rotten (Rohadt Jancsi) néven, a bandával eltöltött éveit, és egy fejezetben a pereskedést a volt manager-rel. A Pistols utáni időkről, az azt követő bandájáról nem szól.
A téma adott és nehezen verhető: olyan ember mesél a Pistolsról és az egész punk jelenségről, aki a lehető legérintettebb.
Terjedelmes, sűrű oldalakból álló olvasmány. Nem is ezzel akartam kezdeni a télre tervezett könyvek közül, de beleolvastam a benne található fényképek leírásába, és már a második (az első útlevélképe (lefelé fordított Luftwaffe felvarróval a ruháján)) és a hozzá kapcsolódó rövid leírás (az amerikai nagykövetség kikérdezte a kép láttán :) lekötött, magával ragadott.
Aztán maga a könyv a híres utolsó színpadi mondattal ("Éreztétek valaha átverve magatokat?") és az azt követő, azt közvetlenül megelőző eseményekkel indít. Hogy aztán sok-sok fejezet múlva onnan vegye fel ismét a fonalat.
Balkezes, ír szülőktől született, de Londonban (nevelkedett), kis korában (ált. suli) agyhártyagyulladása volt, de olyan, hogy majdnem belehalt, hosszú hónapokig volt vele kórházban, és mindent elölről kellett kezdenie, Arsenal drukker.
A bandába ő került (Sid előtt) utolsóként, de senkivel nem jött ki, főleg nem a basszusgitárossal (Glen Matlock), akit ki is túrt, hogy bevehesse haverját, Sid-et. Bár eleinte nagyon akart, Sid nem tudott zenélni, még annyira sem, mint a többiek, így a zenekar egyetlen nagylemezén Matlock játszik, mint fizetett vendégzenész. A Pistols beindult, botrány botrányt követett, mai ésszel elképzelhetetlen mértékűek. (Rottent meg is késelték egyszer csak azért, mert a zenekar tagja.)
1994-es a könyv, így a (többszöri) újjáalakulásról már/még nem szólhat. Sajnos.
Befaltam. Élveztem minden sorát, oldalát.
Remek a felépítése! Rotten mellett egy-egy fejezetet írt az apja (!! kettőt is), gyermekkori barátja, a felesége, a Pistols dobosa, a Siouxsie and the Banshees basszusgitárosa, de minden fejezetben ("szegmens"ben) többen is szót kapnak többször. Billy Idol, a volt zenésztársak, fotósok, barátok, újságírók. Mindenki, aki jelen volt, kivéve a volt managert (és persze a fiatalon elhunyt Sid és Nancy párosát), akit John ki nem állhatott.
Egy fejezet az ellene (Malcolm) indított per bírósági vallomásaiból válogat.
Olyan az egész, mint egy remekül szerkesztett beszélgetés, amely összerakja Rotten és a Pistols sztoriját, kiegészülve a véleményével, hozzáfűznivalókkal. Márpedig véleménye - nem is akármilyen - mindenről van!
Zenetörténelem. Mindenkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel a punk, a '70-es évek Angliája, a The Sex Pistols vagy a rockzene.
Az angolja (inkább amerikai) könnyen olvasható, érthető. A Mrs Dalloway után visszaadta alaposan megtépázott önbizalmamat.
Életem lejobb helyre tett 5 dollárja (szállítással 9, a két 1-1 centért (!!!) vett Nick Hornby regénnyel és azok szállítási díjával együtt 17).
Tökéletes!!!
(Az "íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos" létező tiltás volt egykor!)