Minden olyan epizód végén egy sorozatban, amelyet Chuck Lorre írt, néhány tizedmásodpercre felvillan egy-egy írás. Olyan rövid az idő, hogy olvasni semmit nem lehet belőle, csak látszik, hogy van ott valami.
A digitális rögzítés korában persze nem kunszt megállítani a műsort és elolvasni a "kártya" tartalmát. Jó az ötlet, olvasásra érdemesek az üzenetek. Még akkor is, ha pl. ez az ellenkezőjét állítja magáról. Olyasmi, mint egy blog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.