Beégett minden a helyére, a mocsár az tényleg mocsár
Talán lecsapolni kéne, és a sárból meg lehetne vár
Toronnyal mindegyik sarkán, az egyikben lakna egy lány
A könnyei alatt felnőne egy valamirevaló sárkány
Mert a lányok mindig csak sírnak, nem jó nekik a semmilyen vár
A sárkányok persze tenyésznek e furcsa harmónián
Te vagy utolsó reményem, galambom, kis tubicám
Repülj el, vidd el a hírem, valaki csak reagál
Repülj el ösztönből kérlek, Bostonból gondolj majd rám
Repülj el, vidd el a hírem, a mocsár az tényleg mocsár
Majd befog egy közepes herceg, nagyapja magyar volt talán
Mondd el, rendkívül nagy már a sárkány, nem kellett volna sírni talán
Győzd meg, hogy jöjjön el értem, galambom, kis tubicám
Rámenősnek kell majd lenned, ígérj neki fűt, fát, pin@t
Értékesítésről szól minden, a valóság nem számottevő
Ha engem megment a herceg, lehetek végre hercegnő
Majdnem mindegy, honnan nézed, mindenhonnan jelentős a kár
Majdnem mindegy, miben kéred, a kölcsönkenyér visszajár
Visszajár, vissza kell térjen, de a postagalamb is csak madár
S mi van, ha ő máson van, mint régen, más mágneses energián
És a reakcióidők nőnek, és csökken a potenciál
Majdnem mindegy, miben kéred lényegébe' már...
Automatizál
/Kaukázus: Bostoni galamb/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.