'Dark Night Of My Soul'

     Nagyon jó színdarab!!
(Igen, észrevettem: kezdek "színházjáró lenni. A nem változó emberek is változnak.?)
      Leginkább a miliője (szeretem ezt a szót) tetszett. A két háború (nem a Falkland és az iraki! :) közötti Budapest, Magyarország. A ruhák, a cipők, a frizurák, a magázódás, a tetszikelés, a pengő, az olykor megszólaló zene, a ma is létező utcanevek emlegetése... Mivel nagyjából ismerem a fővárost, még el is tudtam képzelni, mikor a kerékpáros küldönc mesélte, hogy honnan hová ment a hóesésben.
      Nem tudom megmondani, miért tetszett nagyon. A történetben egyszerre van ott a szerelem és a csalódás, a nem látni és szeretni, a látva nem látni... A "csavar" kiszámítható, előre sejthető, de ez semmit nem von le a "forgatókönyvből".
A humora szinte hibátlan. Semmi blőd, erőltetett vagy felszínes.
Közel ültem a színpadhoz, így a "finom" dolgokat is jól láttam. Az is tetszett, hogy a megfázott főhősnő piros orráról a festék/smink ("hetekig") ottmaradt a főhős köpenyén. Baki, de ettől csak emberibb lett az egész. Ullmann Mónikát most láttam először (ha a Színház büféje nem számít! :) és nagyon jó volt. Az illatszertár tulajdonosát játszó Szegedi Dezső pedig egy olyan biztos pont a Színház életében, akit minden komolyabb szerepében élmény látni. 1982-től a társulat tagja!
      "Szakmailag" nem tudom, milyen a darab, de szórakoztat, úgyhogy nem is agyaltam alatta máson - vitt magával a történet.
Karácsonykor végződik, de egyáltalán nem szirupos vagy giccses. A fő szál (vidám) befejezését például nem is mutatja - pedig kézenfekvő, happy-end, csúcspont, záró jelenet lehetne -, csak tudja mindenki, hogy meg fog történni. Jó ötlet. Majd' elfelejtem: László Miklós írta, 1937-ben volt a bemutatója.
     NAGYON jól szórakoztam, nevettem, gondolkodtam, és noha nem kerül be a 10 pontos (12 dühös ember, Portugál, Prah) darabok közé, semmi kivetnivalót nem találtam benne - csak ajánlani tudom.
Azon gondolkodom, hogy jobb volt-e, mint Az eltört korsó, de arra jutottam, hogy mindkettő másban erős, másképpen ad másféle dolgokat.

A képek forrása: www.mnsz.hu

"egy finom humorú, békebeli szerelmes mese, az egyik legkedvesebb történet, amit valaha magyar színpadra írtak."

"Megismertelek
 Nem is mertelek nem ismerni meg"

A Hiperkama új lemezéről egy villanás. Telibe lőtt. Túl a nyelvi sziporkán (!!!) azonnal emléket, egy konkrét élethelyzetet, párbeszédet idézett fel bennem. Jó, hogy volt, amikor sokkal intenzívebben éltem, éreztem. Akkor egy pillanat elég volt ahhoz, hogy biztosra (!!) tudjam, hogy "Igen, Ő az!! Csak elé kell állnom és a többi majd jön magától." . És nem is tévedtem.

"Limitált kiadású különleges sör a Tankcsapda ízlése szerint fejlesztve."
Ha ez csak annyiban igaz, hogy a zenekar elé pakoltak néhány ízmintát, és választottak közülük, akkor is mondhatom, hogy egyezik az ízlésünk.
Tökéletes, nem túl világos szín, testes, erős íz, remek illat.
Nem ragozom - ez nem egy gasztro-blog :) - : egy remek világos sör, csak ajánlani tudom. "Itt kezdődik ez-az" - jegyzeteltem még kóstoláskor, de most fogalmam sincs, mire érthettem. Lehet tehát benne erő. :)
4,8% alkohol.
8/10 pont

Mostam volna el a szüleimnél a teás bögréimet, amikor észrevettem, hogy lila a szivacs. Kerestem másikat. Egy fél pillanatra elgondolkodtam, hogy dobtam-e már ki (megérintés és használat nélkül) a saját lakásomban hasonló szivacsot csak azért, mert lila volt, de aztán rájöttem, hogy eleve kizárt, hogy vegyek, hazavigyek ilyesmit.

Vannak dolgok, melyek egy élere megmaradnak.