Színdarab, régi, és olasz. A színház három terméből a legkisebben játsszák, minden közel van és jól látható tehát.
Érdekessége, hogy a tíz szereplőt öt színész játssza, mindenki kettőt. Mindig, mindenki színen van, az átöltözések is a színpadon zajlanak.
Vígjáték. Ebbe az is belefér - és ezzel még nagyobb a csavar; vagy éppen, hogy tudatosítja, hogy hol vagyunk - hogy a színészek többször a kettős szerepeket játszó színészeket is játsszák. "Kiesnek a szerepből", szólnak a súgónak, a kellékesnek, a közönséghez, egymáshoz, mint színészekhez. Ez persze okoz néhány vicces jelenetet, mint például amikor a kávézó vendége kér még egy kört, és a helyiség előtt éppen beszélő báró (az őt játszó színész alakítja a kávézóst is) beszól, hogy "ne kelljen már most átöltöznöm! Szolgáld ki magad!". Amikor nincs szerepük, akkor ülnek, és nézik a kollégáikat.
A történet nem egy nagy szám, egyszerű, de "az arcok maradnak, a szerepek mások" szindróma miatt számomra nem is volt élvezhető, mert többször gondolkodtam (hogy ki kicsoda, és hogy ki kivel találkozott, kivel nem), ahelyett, hogy élveztem volna, sodort volna magával.
Az ötlet jó, a színészek jók -> jó, érdekes színdarab.
Ha szeretném a színházat, biztos tetszett volna. Így "csak" egy érdekes estét jelentett. Ajánlani tudom.

A képek forrása: www.mnsz.hu