Nem vagyok valami naprakész a filmeket illetően, csak az imént néztem meg. Először. És vélhetően utoljára. (Na, jó, majd, egyszer, magyar szinkronnal vagy felirattal.)
A humora (pl. a mellékelt képek, de a verbálisak és a zeneiek is) nagyon jó!!! Többször nevettem rajta.
A látvány is pepec, mi más is lehetne?
A szimpátiámat és az esélyét, hogy nálam nyerő film legyen már rögtön az elején elvesztette azzal, hogy Saraht egy új, az eredetire nem hasonlító szereplő játssza... Aztán a "kétszer vissza a múltba ugyanoda" egy nagyon pici érdekességet adott, de sokkal inkább zavart, hogy zárójelbe, meg nem történtté tette az első három részt. Arról nem is beszélve, hogy ezzel tulajdonképpen Doki és McFly versenytársa lett Arnold és csapata. Márpedig Martyék nehezen verhetőek.
A fék nélkül száguldó iskolabusz és a harmadik részben már ellőtt "menet közben egy ponton rögzítem a földhöz a daruskocsit/iskolabuszt, ezzel átdobom önmagán" poén megismétlése kifejezetten kínos. És ezzel messze nem soroltam fel mindent a tárgykörben.
Schwartzi jó, öröm volt ismét látni, és ha a filmet egy monstre Fear Factory klipnek tekintem, akkor azt kell írnom, hogy nem is rossz. Mostanra ugyanis rendesen fedésbe került a zenekar ember/gép kapcsolatok szöveg- és zenei világa a film cselekményével.
A vége főcím közepén elhelyezett képsor alapján sejthető, hogy nem itt ért véget a történet.
Lehet, hogy a folytatás bemutatásakor már lesz olyan mesterséges kreálmány, amely élvezettel fogja nézni. Vagy - mert végül is a reményről szól a történet - addigra összeszedi magát a forgatókönyvet készítő csapat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.