'Dark Night Of My Soul'

Aki ezt a lemezt végig bírja hallgatni bólogatás nélkül, az tud valamit.
A 40 éves zenekar (!!!) az új évezredben is csúcs formában van. Ez az idei albumuk picit talán tempósabb az átlagosnál, de kb. ennyi - és a záró, egészen jól sikerült Rolling Stones feldolgozás (!!) -, amit le tudok róla írni. A lényeg a megszokott jó öreg rock 'n' roll.
Már-már hihetetlen, mennyire nem fog a zenéjükön az idő. Az Electricity, a régi hangzásukat megidéző Evil Eye vagy a Tell Me Who To Kill akkora nóták, hogy helyből pakolható a nehezen megmondható, hány lemezből álló képzeletbeli Best Of albumukra, de a többi sem töltelék dal.
Ez a hármas nem szórakozik. Az pedig ezen a lemezen is hallatszik, hogy ők találták fel a HANGERŐt. :)
Nem hittem volna, hogy a Würzel (nyugodjon békében!) idők után is rákattanok még a csapatra, de ez a helyzet. Remek dalok, Phil pedig érzésből (!!) szétgitározza az agyát. (Na, jó, az én agyamat! :)
Nagyszerű lemez. Sokszor hallgattam és még sokszor fogom.

Motörhead: Bad Magic (2015.)

Valahogy így kell elképzelni:
https://www.youtube.com/watch?v=wOwB-X6CDbQ

8/10 pont

Úgy éreztem magam a könyv olvasása után (még most is), mint amikor a 12 dühös embert néztük egy tréningen. Mindenkinek ki kellett választania egy esküdtet, és elemezni a viselkedését. Én - véletlenül(?) - a leghangosabbat, legmagabiztosabbat néztem ki magamnak. Sokat tanultam a karakterből. Sokban hasonlított rám. Bizonygatta az egyértelmű dolgokat, és nem értette, hogyan láthat bárki bármi mást, mint amit ő, a kézenfekvőt, hogyan lehet, hogy valaki nem érti a nyilvánvalót.
Aztán sorban dőltek meg a biztosnak hitt dolgai, melyek más részleteket figyelve nem is voltak biztosak.
Az is tanulságos, ahogyan ezekre reagált.
Jó film. Ajánlom. Itt is írtam róla régen.
Én is azt hittem, hogy tudom, mit olvasok a Felföld alatt, csak éppen a sok kis részletet úgy vettem, hogy felesleges hatásvadász dolgok, a "bekaki" faktor miatt vannak ott, nem pedig azért, hogy jelezzenek valamit. Utólag gondolkodtam, nem közben.

Ez egy nagyon jó regény. Mondom ezt annak ellenére, hogy amikor a végére értem, úgy éreztem, hogy megmarom magam.
Aztán belegondoltam a befejezésbe, majd ismét elolvastam azt a részletet a regényből, amihez illeszkedik a lezárás... Ezt követően ismét elolvastam az utolsó oldalakat.
Nem egy síkon játszódik/hat a történet.

"Feladom! - kiáltotta. Elmondta, hogy tud a kamráról és tudja, hogy ott bújtak el. - Nem haragszunk rátok, csak félünk! - folytatta. - Tudni akarjuk, mi folyik itt!"

Elsőre egy "laza", klisés horrornak tűnik. Két pár eltéved majd karambolozik Izland lakatlan, kietlen részén és egy házban találják magukat, ahol két öreg él. Egyre több a gyanús, nehezen magyarázható jel, tárgy, esemény, a háziak furák, a négyes pedig a megmenekülés helyett egyre érdekesebb és vészjóslóbb helyeket talál, a háztól elszakadás pedig mintha lehetetlen lenne. Mondom: mint egy egyszerű horror.
A részletek azonban sehogyan sem állnak össze, a talányok szaporodnak, de egyikük sem fejtődik meg, a szereplők logikátlanul viselkednek - nem osztanak meg lényeges információkat egymással, nem a közös célért dolgoznak.
Aztán - számomra a derült égből - jön a már említett befejezés.
Első reakcióm az volt, hogy úgy hülyeség a könyv, ahogyan van. Most pedig - kb. egy héttel később - még mindig gondolkodom rajta, és ismét elolvasni is lenne értelme, hiszen teljesen új megközelítést hoz a befejezés ahhoz a nézőponthoz képest, amelyből elsőre olvastam.
Másról szól, mint hittem.
A szereplők előéletét, olykor közös múltjukat jól mutatja be az író, és ügyes megoldás, hogy egy-egy eseményt mindig csak egyetlen szereplő szemén keresztül, őt követve látunk, és annak a szereplőnek a múltjáról tudunk meg dolgokat.

"Mindennek vége, kicsi Anna. Nem is volt soha semmi, és most annak is vége. Vége a semminek."

Izlandi az író. 2011-ben adták ki először. Magyarul, könyv formátumban olvastam.
Szeretek nézőpontot váltani. Jót tesz az önismeretnek. Is.