Az év első két hónapjában meglepően sokat olvastam.
Ez egy 2004-es könyv, melyből megtudjuk, hogy nem az a kellemetlen, ha egy legénybúcsún rettenet kínos és magatehetetlen helyzetbe kerül az ember, és még csak az sem, ha azok, akik segíthetnének önhibájukon kívül, de nem jöhetnek számításba... A - kezdetben - boldog vőlegény szemszögéből ez egy "lesz még rosszabb" könyv az elejétől a végéig.
A fő cselekményszál azonban nem az ő kétségbeesett harca a túlélésért, hanem az előkerítésével megbízott Roy Grace főfelügyelőé. Ahogy az olvasónak, neki sincs sok lehetséges megoldás, pláne tettes, gyanúsított a kezében, de aztán lassan jönnek az apró jelek, hogy talán nem lehetetlen megtalálni az férj jelöltet, még ha akár a föld nyelte is el.
Egyetlen angol várost, Brightont ismerem úgy, ahogy - ez a történet ott játszódik. Érdekes volt ilyen szempontból is olvasni.
A lélekről szóló idézetet is ebből a könyvből vettem 1-2 hete, és ez is nagy igazság: "Ahelyett hogy felnőnénk képességeink szintjére, lesüllyedünk kifogásaink színvonalára".
Aki szeret olvasni vagy kedveli a krimiket, tuti nem csalódik a könyvben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.