HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

  • tizenkéthúr: Kedvenc idéztem a témában (nem szó szerint, és nem tudom kitől, de elhangzott): Kemény munkával si... (2024.09.12. 09:04) Csak a szöveg
  • stx: Megöregedtek a fiúk... A '80-as, '90-es évekbeli lelkesedés elmúlt. Az új albumon is elvétve talál... (2024.08.26. 19:35) Anagramma
  • tizenkéthúr: Csoda, hogy egy ilyen "bók" után nem zavartál el. :D Nekem is volt egyszer (max. kétszer) fekete h... (2024.08.07. 20:22) Norah Jones
  • tizenkéthúr: Stockholm. (2024.07.02. 17:34) Idei nyaralásunkról...
  • tizenkéthúr: Valami agyament új szabályozás miatt egy ideje már hivatalosan így kell írni (a Szépnevűtől tudom). (2024.06.25. 12:02) Született doktor?

2018.12.01. 08:05 Krap

Motörhead albumok (2.): Indul a dübörgés (1979.)

Az Eddát és Suzanne Vegát elfelejtettem említeni, tehát legalább öt életmű/sorlemez ismertetőm áll. Ez viszont halad:

Motörhead: Overkill (1979.)

Annyit is elég lenne írnom, hogy az album( címadó dalá)ról már 1980-ban elneveztek egy máig működő thrash metal csapatot. Frissült kicsit a hangzás, közel vagyunk a végső formához és ahhoz, hogy "vérbeli Motörhead" albumnak nevezhessük, kristályosodik a stílus, irányvonal is, de például az (I Won't) Pay Your Price könnyed játékossága, az első albumra hajazó (Hendrixes) Capricorn vagy a merő blues Limb From Limb nehezen nevezhető klasszikusnak. Még mindig "mazsola-barát" a zene, tehát ez az album is szélesebb körnek ajánlható, mint majd a többiek.
Az eredeti felvétel 34:46-ig tart.
Jó hallgatni. Az Overkill pedig kifejezetten jó munkanap indító.

/Kedvenc dal: a nyitó Overkill és a király, tipikusan Motörhead riff miatt a Metropolis (26:18-tól)./

8/10 pont

Motörhead: Bomber (1979.)

Bizony, még mindig 1979-et írunk. A második Motörhead album abban az évben.
Több sávban szólnak a gitárok, többnyire két hathúrost hallani, sűrűbb tehát a hangzás, ezáltal frissebb, modernebb is, de még ott van benne a '70-es évek is. Annyi az előrelépés, hogy egyre több a tempós dal, kb. a szerzemények 50%-a. Ezek mutatják, mi lesz a fő csapásirány a későbbiekben és egyben a lemez legjobbjai. A lomha Sweet Revenge és a blues Step Down (ének: Eddie) kifejezetten nem tetszenek.
A borító figyelemre méltó.

Az eredeti album 36:38-ig tart.

/Kedvenc dal: Stone Dead Forever (17:27-től), az őt követő All The Aces és a Talking Head (29:20-tól)- nálam ez az első három 100%- ban Motörhead tétel./

Ezt a lemezt is a klasszikus hármas vette fel. Phil 2015. nov. 11-én, Lemmy 2015. dec. 28-án, Eddie 2018. jan.10-én halt meg. : (

8,1/10 pont

 

Szólj hozzá!

Címkék: lemezismertető Motörhead


A bejegyzés trackback címe:

https://krap.blog.hu/api/trackback/id/tr1014403668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása