'Dark Night Of My Soul'

Az Eddát és Suzanne Vegát elfelejtettem említeni, tehát legalább öt életmű/sorlemez ismertetőm áll. Ez viszont halad:

Motörhead: Overkill (1979.)

Annyit is elég lenne írnom, hogy az album( címadó dalá)ról már 1980-ban elneveztek egy máig működő thrash metal csapatot. Frissült kicsit a hangzás, közel vagyunk a végső formához és ahhoz, hogy "vérbeli Motörhead" albumnak nevezhessük, kristályosodik a stílus, irányvonal is, de például az (I Won't) Pay Your Price könnyed játékossága, az első albumra hajazó (Hendrixes) Capricorn vagy a merő blues Limb From Limb nehezen nevezhető klasszikusnak. Még mindig "mazsola-barát" a zene, tehát ez az album is szélesebb körnek ajánlható, mint majd a többiek.
Az eredeti felvétel 34:46-ig tart.
Jó hallgatni. Az Overkill pedig kifejezetten jó munkanap indító.

/Kedvenc dal: a nyitó Overkill és a király, tipikusan Motörhead riff miatt a Metropolis (26:18-tól)./

8/10 pont

Motörhead: Bomber (1979.)

Bizony, még mindig 1979-et írunk. A második Motörhead album abban az évben.
Több sávban szólnak a gitárok, többnyire két hathúrost hallani, sűrűbb tehát a hangzás, ezáltal frissebb, modernebb is, de még ott van benne a '70-es évek is. Annyi az előrelépés, hogy egyre több a tempós dal, kb. a szerzemények 50%-a. Ezek mutatják, mi lesz a fő csapásirány a későbbiekben és egyben a lemez legjobbjai. A lomha Sweet Revenge és a blues Step Down (ének: Eddie) kifejezetten nem tetszenek.
A borító figyelemre méltó.

Az eredeti album 36:38-ig tart.

/Kedvenc dal: Stone Dead Forever (17:27-től), az őt követő All The Aces és a Talking Head (29:20-tól)- nálam ez az első három 100%- ban Motörhead tétel./

Ezt a lemezt is a klasszikus hármas vette fel. Phil 2015. nov. 11-én, Lemmy 2015. dec. 28-án, Eddie 2018. jan.10-én halt meg. : (

8,1/10 pont