Fura a viszonyom ezzel a regénnyel. Összességében azt mondom, hogy nagyon jó, élmény volt olvasni, pedig - így, utólag belegondolva - kissé öszvér egy történet. Adva van a könyv első fele, mely egy bűncselekmény utáni helyzetet ír le. Az ügy a napnál világosabb. A vád és a védelem is tökéletesen biztos a dolgában, megdönthetetlen bizonyítékokkal a kezében. Izgalmas és érdekes, de megoldhatatlannak látszik a rejtély. Aztán - a könyv második felében - King, a rá jellemző, olykor meglehetősen "bekaki" módon megoldja a paradoxont. Itt már egy igazi Stephen King stílusgyakorlat a regény. És talán ez a - nagyon pici - bajom is vele. Hogy egy ekkora életművel, önálló stílussal bíró szerzőnek nagyon nehéz újat, váratlant nyújtania, kibújni a bőréből.
Remekül van megírva, felépítve, vezetve, párszor a frászt is ráhozza az olvasóra, de nem tudom eldönteni, hogy kiemelkedő-e, vagy "csak" egy nagyon jó sztori a szerző életművében. Önmagához képest nem sok údonságot hoz (erős négyest azért így is kap), ha viszont mindentől függetlenítve, mint önálló alkotást nézem, mondhatom, hogy hibátlan és mesteri.
Arra ráébresztett, hogy a Mr. Mercedes-Aki kapja,marja-Agykontroll hármasból az utóbbit még nem olvastam. Ideje pótolnom.
Angolul olvastam, csak nagyon kevés helyen kellett a magyar verziót elővennem.
A borítók egészen jók, beszédesek - a magyar talán gyengébb -, így hármat is mutatok belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.