Mindenek előtt egy jó tanács: ha úgy döntesz, elolvasod a regényt, lehetőleg egymást követő napokon tedd, mert másképp a folyton változó, relatíve nagy számú narrátor szinte lehetetlenné teszi annak követését, hogy ki kicsoda. Az összes fő(bb) szereplő mesél, egymást néhány oldalanként váltva viszik tovább a cselekményt. Három délután alatt végeztem vele, de így is többször vissza kellett lapoznom, hogy képben legyek, kinek a szemszögéből nézem éppen a kirakóst, ki kinek a micsodája.
A történet szerencsére nem ennyire kusza, még csak összetettnek sem mondanám. Szépen, apránként oldódik meg a rejtély, kerülnek elő a homályban lévő kapcsolatok, motivációk, történések. A szereplők többsége - csakúgy mint a szerző - nő. A műfaj krimi, amely az eltitkolt dolgokra támaszkodik - ebben hasonlít az író előző, első könyvére A lány a vonatonra. És abban is, hogy olvastatja magát, a nem túl sodró események ellenére nem ül le, leköti az olvasót. Különösebb hatást nem tett rám, még a csattanó sem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Amolyan "egynek elmegy" kategória - nálam ez már dicséret. Ha lesz harmadik könyve, az viszont már csak akkor kerül a kezembe, ha nagyon pozitív nemzetközi visszhangot kap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.