'Dark Night Of My Soul'

     Mindenek előtt egy jó tanács: ha úgy döntesz, elolvasod a regényt, lehetőleg egymást követő napokon tedd, mert másképp a folyton változó, relatíve nagy számú narrátor szinte lehetetlenné teszi annak követését, hogy ki kicsoda. Az összes fő(bb) szereplő mesél, egymást néhány oldalanként váltva viszik tovább a cselekményt. Három délután alatt végeztem vele, de így is többször vissza kellett lapoznom, hogy képben legyek, kinek a szemszögéből nézem éppen a kirakóst, ki kinek a micsodája.      
     A történet szerencsére nem ennyire kusza, még csak összetettnek sem mondanám. Szépen, apránként oldódik meg a rejtély, kerülnek elő a homályban lévő kapcsolatok, motivációk, történések. A szereplők többsége - csakúgy mint a szerző - nő. A műfaj krimi, amely az eltitkolt dolgokra támaszkodik - ebben hasonlít az író előző, első könyvére A lány a vonatonra. És abban is, hogy olvastatja magát, a nem túl sodró események ellenére nem ül le, leköti az olvasót. Különösebb hatást nem tett rám, még a csattanó sem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Amolyan "egynek elmegy" kategória - nálam ez már dicséret. Ha lesz harmadik könyve, az viszont már csak akkor kerül a kezembe, ha nagyon pozitív nemzetközi visszhangot kap.

     Olvastam. Hosszú hónapok után éppen rám tört az olvashatnék, amikor a kezembe nyomták a regényt, mondván, ez arat mostanában. Szeretem a véletlen egybeeséseket, ezért bele is vetettem magam, és néhány nap alatt el is olvastam.
      Az első negyede/harmada nagyon tetszett. Gyakorlatilag semmi nem történik benne ezalatt, azt leszámítva, hogy a (mint később kiderül, csupán csak az egyik) mesélő ide-oda ingázik a vonaton, az olvasó pedig egyre többet tud meg róla, életéről, múltjáról. Ügyesen megírt, jó ez a kezdés.
Aztán történik egy esemény, a vonatból látott néhány szereplő pedig egyre jelentősebb szerepet kap a történetben.
      Nő írta. Ez nem lenne fontos, de az, hiszen ha nem tudná, akkor is kitalálná az olvasó. Mindent női szemszögből ismerünk meg, női logika vagy éppen logikátlanság szerint cselekednek a főszereplők. Ez azonban nem zavaró. Még szórakoztató is a sokszor tapasztalt "működésbeli" különbözőségek közül például az, hogy gyakorlatilag bármi történik, egy nő - inkább előbb mint utóbb - önmagát hibáztatja miatta.
      A történet kerek, bár meglehetősen egyszerű. A kellően hosszú "mindenki gyanús" szakasz után különösebb éleslátás nélkül kitalálható a tettes (igen, alapjában krimiről írok) személye, ez azonban nem, vagy csak keveset ront az összképen. Nem tartom eget verően nagy könyvnek, de színvonalas kikapcsolódást nyújt.
Cseppet sem bántam, hogy elolvastam. Lendületből folytattam is az olvasást Chaplin meglehetősen részletes önéletrajzával. Az olvasón hagyta az előző tulaj, akitől vásároltam. Jól tette.