Olvastam. Hosszú hónapok után éppen rám tört az olvashatnék, amikor a kezembe nyomták a regényt, mondván, ez arat mostanában. Szeretem a véletlen egybeeséseket, ezért bele is vetettem magam, és néhány nap alatt el is olvastam.
Az első negyede/harmada nagyon tetszett. Gyakorlatilag semmi nem történik benne ezalatt, azt leszámítva, hogy a (mint később kiderül, csupán csak az egyik) mesélő ide-oda ingázik a vonaton, az olvasó pedig egyre többet tud meg róla, életéről, múltjáról. Ügyesen megírt, jó ez a kezdés.
Aztán történik egy esemény, a vonatból látott néhány szereplő pedig egyre jelentősebb szerepet kap a történetben.
Nő írta. Ez nem lenne fontos, de az, hiszen ha nem tudná, akkor is kitalálná az olvasó. Mindent női szemszögből ismerünk meg, női logika vagy éppen logikátlanság szerint cselekednek a főszereplők. Ez azonban nem zavaró. Még szórakoztató is a sokszor tapasztalt "működésbeli" különbözőségek közül például az, hogy gyakorlatilag bármi történik, egy nő - inkább előbb mint utóbb - önmagát hibáztatja miatta.
A történet kerek, bár meglehetősen egyszerű. A kellően hosszú "mindenki gyanús" szakasz után különösebb éleslátás nélkül kitalálható a tettes (igen, alapjában krimiről írok) személye, ez azonban nem, vagy csak keveset ront az összképen. Nem tartom eget verően nagy könyvnek, de színvonalas kikapcsolódást nyújt.
Cseppet sem bántam, hogy elolvastam. Lendületből folytattam is az olvasást Chaplin meglehetősen részletes önéletrajzával. Az olvasón hagyta az előző tulaj, akitől vásároltam. Jól tette.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.