Még hogy nem lehet lemezismertetőt írni egyetlen hallgatást követően!? Most megdöntöm a korábbi - szintén Lana Del Rey album kapcsán született - rekordomat. Ezt az írást ugyanis az album, pontosabban a harmadik dalának (Tulsa Jesus Freak) első hallgatása közben kezdtem írni, és nem szándékszom a játékidőből hátralévő 35 percnél többet tölteni az írással. Ez azt is jelenthetné, hogy lenézem a művésznő munkáját, erről azonban szó sincs.
Ahhoz képest, hogy nincs igazi dobosa :) sokat foglalkozom a hölgy életművével (ez már a negyedik itt véleményezett alkotása a hétből). Ennek pedig oka kell hogy legyen. Ez az ok pedig a remek második albuma, amely nagyon tetszett és tetszik a mai napig, illetve a hangja. Noha a sodrástól ez az alkotás is messze áll, erre már csak rosszindulattal lehetne mondani az "újkori" Lana jelzőimet (bárgyú, unalmas). Picivel talán nőtt a tempó, de azért még bőven lehet lassúzni bármelyik dalra a 11 közül, tehát nem ez emeli nálam az előző (jó)pár albuma felé, hanem az, hogy egy kis ÉLET, érdekesség költözött a barázdák/bitek közé. Éppen csak annyi, hogy időpocséklás/altató helyett beesett a "zene" kategóriába. Hangsúlyozom kell, hogy "nálam", mert ez a szokottnál is szubjektívebb (szubjektívabb?) iromány, ez tiszta sor. Nincsenek ritmusképletek, nagy dallamok, sőt, igazán megjegyezhető dallamok sem, hanem csak az a megszokott álmoskás (fülledt?) hangulat (milliő, hogy sznob legyek), amely eddig gyakran untatott, most viszont működik, szerethető, érdekes. Hogy mitől ez a nagy különbség, ha gyakorlatilag semmi nem változott? Nem tudom. Hogy a Szerelmes Shakespeare-t idézzem: "Varázslat."
Ettől szép a zene mint művészet, hogy a jó alkotásokban benne van ez a megfoghatatlan dolog.
És ez egy jó album.
(Három dal még hátra van belőle. Azok alatt megformázom a szöveget, esetleg írok még bele, ha a három dal indokolttá teszi, és készen is vagyok - ennyit a műhelytitkokról. Nyilván ezt csak bizonyos stílusú zenékkel lehet megcsinálni - Lana-é tipikusan ilyen. Hogy hogy' tud egy metal hammeres arc 40 lemez/könyv/koncertkritikát megírni egy hónapban, azt én sem értem.)
Lana Del Rey: Chemtrails Over The Country Club (2021.)
7,5/10 pont - soha rosszabbat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Krap 2021.04.07. 10:07:11