Replika: A lélek útja
Megszülettem, élek újra
Keresem, hol a börtönöm kulcsa
Valaki szól, ő tudja, hogy hol van
Kövessem, na persze jól van
Ha maradok, a világ elpusztít
Nem akarom, ne legyen így
Nem vagyok egyedül már
Itt vagyunk ebben a világi porban
A legostobább földi korban
Azt sem tudjuk miért élünk
Csak élvezzük a szenvedélyünk
Megvesszük, ami kapható
Elhisszük azt, hogy milyen jó
A büszkeségünk megvakít
Az életünk itt csak egy dráma
Hiába megyünk Amerikába
Átrepülünk néhány évet
Ez az út soha nem ér véget
Mert a látszat elvakít
Ha azt akarod, hogy ne legyen így
Ne ragaszkodj hozzá
És majd eltűnik a kép - a képzelt kép
Elmúlik a vágy - elmúlik a vágy
És megtalál a szó - a tiszta szó
Meglátjuk a fényt - a tiszta fényt
Megszülettem, élek újra
Tudom, hol van a börtönöm kulcsa
Kijönni mégsem vagyok képes
Mert az út még nem ért véget
Ez a tudat szétfeszít
Mit tegyek hogy ne legyen így?
Mondok egy imát
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.