Ez a magyar cím (is), a főszereplő neve. Egy rendkívül korai (1973-as) zsönge, mely évtizedekig fiókban pihent, majd 2007-ben jelent meg, miután átírta a szerző.
Relatíve rövid és egyszerű a történet - én két este alatt végeztem vele -, így nagy karakterleírások, jellemfejlődések nincsenek benne. Viszont nincs is igény ilyesmire, lévén minimális a szereplők száma. A cselekménybe ágyazott visszaemlékezésekből megismerjük Blaze életét, lelkivilágát, gondolkodásmódját. Gyakorlatilag teljes képet kapunk az alapvetően félénk, egyszerű gondolkodású és lelkületű tagbaszakadt férfiről, akit jobb nem felbőszíteni vagy megijeszteni, mert olyankor nem képes fékezni elemi erejét.
Amikor elveszti bűnügyi partnerét, az értelmi szerzőt, nem habozik, és kivitelezi a már megtervezett nagy dobást.
Noha vannak benne stílusjegyek (Blaze hallja, hallani véli elhunyt társát), nem kimondottan tipikus Stephen King. Fő ereje, hogy könnyű Blaze helyébe képzelnie magát az olvasónak, ráadásul nem túl szimpatikus tettei és életvitele ellenére egy nagyon szerethető karakter. Amolyan "ez bárkivel megtörténhetett volna" életút az övé, így egy percig sem lehet rá haragudni.
Beszippantott a könyv, jó tempóban, hamar végigsodort, kellemes időtöltés volt olvasni. King már 1973-ban is tudott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.