'Dark Night Of My Soul'

Cold-blooded angels in blankets of ash
Alone in the southern pines
There's a place in the garden
Where nothing will grow
But I could stay forever
Where I lay every night on the forest's floor
Asleep with both eyes open
'Cause I need that bitter hand
That struck me blind
To keep my eyes from closing

Pale as the rose or the shadow it throws
Over earth and sky
If the rocks in my pocket
Were cinder and stone
I'd owe it all to nothing

Wasted years on an empty road
Where flies buzz around my head
Now I miss the bitter hand
That cut me down
All the way to nothing

Wasted years on an empty road
Where flies buzz around my head
If the dust in my pocket
Was silver or gold
I'd spend it all on nothing

There's something waiting at the door
I hear it breathing
Follow even though I'm sure
I should be leading
There's something waiting at the door
I see it bleeding
Every time I ask for more
I can't believe it

All I need was hanging 'round the door
I'm not sleeping anymore
'Cause I remember every single word
Every little thing I can't forget

Cold-blooded angels
Stop staring at the sky
We all pay a terrible price
When we learn to fly
And if I could forget you
Oh, how hard I tried
Please, somebody tell me
How the hell did I survive?

/Baroness: Cold-Blooded Angels/

A tegnapelőtti videó koncertjét néztem a napokban DVD-ről. Nagyon tetszett.
A zenéjüket nagyjából ismertem, igazi, brit, olykor darkba hajló, cicoma nélküli egyenes rockzene. Noha a (The Cure), New Model Army, Sisters Of Mercy, (The Mission, Joy Division) zenéje közelebb áll hozzám ebből a vonulatból, a The Cultban is ott van az ÉRZÉS.
2001-es felvétel. Los Angelesben rögzítették, teljesen puritán, semmi show, körítés nincs, csak a 4 tag (akkor éppen Matt Sorum a doboknál!) és egy háttérbe húzódó vendég gitáros.
Billy Duff gitárjátéka úgy laza, hogy közben veszettül feszes is. Nem tudom értelmezni, de élmény látni, hallani. Az egész banda (énekhanggal, dobbal, basszussal) nagyon egyben van/volt (lesz?).

      Ahogy tavaly a Nazareth, úgy idén a Uriah Heep koncertje is a "ha már itt járnak, miért hagynám ki?" kategória volt. És ahogyan tavaly a Nazareth, idén a Uriah Heep is nagyon kellemes meglepetést okozott. Ha a Nazareth nem lett volna remek, tuti nem mentem volna még egyszer erre az egyébként szuper mezőkövesdi rendezvényre.
Az eléggé amatőr volt, hogy a délutáni zápor lebontotta a színpadot, eláztatva ezt-azt, például az orgonát, és ezért hirtelen kellett egyet fordulni Budapestre. Így egy órás késéssel, 22:10-kor kezdődött a móka, 2-3 lendületes, kemény dallal, gyilok jó megszólalással és hangerővel. A hangzás annyira tökéletes volt, hogy a számok szövegét is lehetett érteni.
Majdnem 50 éve zenélnek, ennek ellenére nem sok dolgukat ismerem, mondhatjuk tehát, hogy nyitott és szűz füllel álltam a bandához. Ráadásul a hard rock stílus sem a szívem csücske, így aztán elfoguatlanul, objektíven (objektívan?) figyeltem a történéseket. Továbbra sem mondom azt, hogy a billentyűs hangszereket hiányolom olyan zenékből, ahol nincsenek jelen :), azt viszont mondom, hogy egy hibátlan koncerten voltam vasárnap éjjel.
       Elsőre a dobos győzött meg. Ő később sajnos kicsit halkult a keverésben, de jó dolgokat ütött feszesen és nagyon erősen. A másik meglepetés az volt, hogy nagyon sokszor hanyagolták az énekest és egyéni valamint közös szólókkal/instrumentális részekkel pakolta tele a számokat a négy hangszeres. Úgy, hogy ez nem ment a dalok rovására. Amikor viszont volt ének, akkor az tiszta (én és az énekesek megfigyelése, elismerése, oh! :), érthető, átélt volt.
      Én lennék az első, aki szétszedné őket, ha megérdemelnék, vagy ha lett volna gyenge pont, de ahogy a Nazareth, úgy a Heep is meggyőzött, hogy nem hogy helyük van még a zenei palettán, de nagyon sok dologban példát mutatnak a mai "zenészeknek".
Gondolkodtam is ezen, és arra jutottam, hogy ha a pénzért csinálnák, akkor valószínűleg régen abbahagyták volna, vagy évente vállalnának tíz motoros fesztivált és kész. Így viszont, hogy a zene miatt csinálják, nem tehetik meg, hogy gyengébb szinten, hakni felé elmenve (figyelsz, Nagy Feró!?) lejáratják az évtizedek alatt bejáratott zenekari nevet. A hamarosan megjelenő, huszonötödik (!!!!) albumuk címadó dalát is eljátszották. Aki eddig követte őket, az idén sem fog csalódni.
Engem - nagy szó! - meggyőztek, sokkal jobb zenét toltak elém, mint amire számítottam. Sajnáltam, hogy csak kb. 80 percet játszottak.
Köszönet a szervezőknek. Ami korábban is felröppent pletyka szintjén, az most nyilvánosan is elhangzott: jövőre Deep Purple ugyanott.

Hiba lenne bármi olyasmit állítanom, hogy tudok koncerten képeket készíteni.

     Az első LGT album. Ennek a dallistáját írtam ide néhány napja.
Fura, nagyon fura. Nem csak most, hanem megjelenésekor, 1971-ben is az lehetett. Nagyon. Nem progresszív a szó szoros értelmében, de hogy a hangszereken, nem a refréneken van a hangsúly, az tény. A hangszereket pedig magasabb szinten kezeli a négy zenész (Laux-Barta-Presser-Frenreisz), mint az akkori átlag. Köze nincs a későbbi, ismerté vált LGT lemezekhez, dalokhoz.
      Nem az én világom, ajánlani is csak az érdekességekre vágyóknak, vagy a régi korok zenéibe szerelmeseknek tudom – utóbbiak gondolom, ismerik és kedvelik -, viszont szokatlansága értékkel is bír és méltóvá teszi legalább egy hallgatásra minden zenekedvelőnél.
A tengelykezű félembert viszont nagyon nem tudom hova tenni.
Kora ellenére kifejezetten jó állapotú példányhoz jutottam hozzá, amely mai füllel is remekül szól. Vastag, nehéz a hordozója. Nem mérem le, de szerintem simán van 180 gramm.
A borítója elsőre eléggé megmosolyogtató, de jobban belegondolva azt mondom, hogy 1971-ben ez bőven vállalható volt. Sőt.

Itt lehet vele ismerkedni: https://www.youtube.com/watch?v=-uEa-mjTql0

Nálam ez jóindulattal is csak

5/10 pont

A 1. Egy dal azokért, akik nincsenek itt  2. A Napba öltözött lány  3. A kötéltáncos álma  4. A tengelykezű félember 5. Hej, én szólok hozzád

B 1. Ezüst nyár 2. Ordító arcok 3. Sose mondd a mamának 4. Nem nekem való 5. Royal blues (Gipszeld be a kezed)

Ezek létező számcímek, egy nem gyengén ismert és híres magyar zenekar első albumának dalai. Kíváncsi vagyok, van-e olyan közületek, aki tudja, kikről van szó. Nekem nem lett volna értelmes tippem.

Az nagyon jó a lemezgyűjtésben, hogy kapok (Stones), illetve otthagyhatatlan áron vásárolok (Floyd) olyan albumokat, melyeket egyébként nem hallgatnék meg. Mondjuk, utóbbit quadrophone-ban nem is fogom, sajnos.

Azért az eredetit sem gyengén tolják még most is. ((Az egész beiktatási ceremónia is remek. Trent Reznor beszéde, Robert Smith köszönő beszéde... És előtte az interjú a csajszival!! ("- Te is olyan izgatott vagy, mint én? - Így, hang alapján, nem."  "- Gondoltál valaha erre, vágytál erre? - Ha-ha, most mondja az agyam egyik része , hogy 'Gyerünk, mondd, amit elvárnak!' " :)) :)) )))

(Időközben leszedték a Hall Of Fame beiktatós Lovesongot, de itt egy másik.)

Ha valakit érdekel, hogyan készült a dal, hogyan készül egy dal, hogyan kell egy jó TV műsort csinálni, emberek munkáját összehangolni, az keresse a Dalfutárt. Például a Youtube-on.

Az első a kilátás a szobánkból:

Fotóztam is az elmúlt héten.

A Maldív-szigetek legmagasabb pontja 2,4 méterrel van a tengerszint felett a Guinness rekordok könyve szerint. "Egy újabb érdekes adat". Láttam képen olyan táblát, amely 5,1 méternek jelöli ugyanazt a "csúcsot". Nem valószínű, hogy egyhamar megmászom, de egy kollégám gyerkőce megy az országba hamarosan.

Egy az ezernyi sziget közül (kb. 200 lakott közülük):

Tegnap magyar kommentárral néztem a női meccset, és kiderült, hogy új szabályt vezettek be, mely szerint mostantól minden kezet érő labda szabálytalan (a 16-oson belül). Ritka nagy hülyeség. Szinte látom magam előtt az olasz bajnokikat, ahol az a szent cél, hogy sikerüljön rápöckölni a labdát az ellenfél kezére a 16-oson belül.

Így ejtették ki a regnáló világbajnokot, Japánt a női foci VB-n a 16 között tegnap. Jobbak voltak, mint a hollandok, csak hát egy "kamu" 11-es a 90. percben eléggé meghatározó.

Nézem, ha tehetem (bár tv-m most nincs), de tegnap hajszálon múlott, hogy az egészet befejezzem. Történt, hogy a játékvezető kétszer ment vissza videón sokszor megnézni egy elsőre is egyértelmű esetet, majd 11-est ítélt egy vétlen kezezésért. Már nem először fordul elő ilyen a VB-n. Pedig a szabálykönyv (100 éve?) egyértelműen leírja, hogy akkor szabálytalan a játékos, ha "szándékosan kézzel érinti a labdát". A svéd kapus kivédte a 11-est. Aztán volt egy olyan is, hogy befújta a 11-est, a svéd hölgy már állt a labda mögött, hogy elvégezze, de előtte még kiment a játékvezető videózni. Ott látta, hogy tényleg volt szabálytalanság, de ezt megelőzően a beadáskor úgy ítélte meg, hogy a szabad szemmel nem látható, tizedmásodpercnyi helyzetben lehet olyan kockát találni, amely alapján les volt. Így nem lett 11-es. Szóval, jó a technika, de az emberi hülyeség leveri.

Az viszont nagyon tetszett, hogy a vesztes meccs és a kiesés ellenére a kanadai edző is szimpatikusan nyilatkozott, sőt, a 11-est kihagyó kanadai hölgy is odaállt a kamera elé a lefújást követően.

A svédeknél nagyon jó az utánpótlás nevelés. Lotta Schelin helyére olyan dinamikus, gyors, OKOS és technikás játékosOK kerültek, hogy csak lesek.

Női VB, 8 közé jutásért: Svédország-Kanada 1-0.

Ősszel lesz Magyarország-Svédország tétmeccs. Adott a nem kis feladat.

'You make me real'

1956., 1957., 1966.

Forrás: fortepan.hu

Kapok hanglemezeket. Ennek egyik előnye, hogy így olyan zenéket is meghallgatok, amelyek létezéséről sem tudnék egyébként. Mert tény, hogy hallottam már az Electric Light Orchestra nevet, de hogy milyen zenét játszanak, arról fogalmam sem volt. Jelentem: abbas, beatleses, kicsit hippiset - hallgathatót. A borító pedig a kor technikai fejlettségét tükrözi. Egyben felvetette bennem a "melyik lehetett az első lemez, amelyhez teljes szövegkönyv járt?" kérdést. Nem nézek utána, hanem a saját gyűjteményt figyelem majd. Ez 1979-es, és van benne. Made In Holland.

"lemezeikből világszerte több mint 50 millió példányt adtak el"

1980., nem Presser írta nekik.

     A tegnapi dal önmagában csodás. Úgy került ide, hogy egy picit más változata rajta van egy friss lemezen, amit mostanában hallgattam.
      Gondoltam, ha már ennyi ideje a pályán van és sikereket ér el, meghallgatom egy sorlemezét. Könnyen lehet, hogy én választottam rosszul. A „művésznő” új albuma ugyanis minden, csak nem egy szólóénekes friss zenéje. Sajnos – ja, mániám – egyetlen dalt sem jegyez sem zeneileg, sem szövegileg a 13-ból. Nekem égne az arcom ilyen helyzetben a nevemet/képemet a borítóra tenni - de nem vagyunk egyformák, és nem is vagyok az Ő helyzetében.
Tulajdonképpen a dalszerző azonnal felismerhető stílusán kívül leginkább Katona Klárit hallok a zenében helyenként, mást nem nagyon (Zoránt?), de Katona Klári csak egy van, és nehezen pótolható/helyettesíthető.
Nem részletezem, mert nem szeretnék senkit megbántani. Így ez számomra egy jó kis Presser lemez az orrhangon éneklő lány/asszony hangjával. Az pedig nekem nem tetszik különösebben.
      Ha Pressernek nem ment el a hangja, akkor nem tudom, miért nem Ő énekelte fel és adta ki ezt az albumot.

Hallgassatok Dead Kennedys-t! Ők ALKOTtak valami újat annak idején.

Ezek után pláne nem sanszos, hogy Magdolna poplemezei közül is meghallgatok egyet valamikor.

Rúzsa Magdolna: Lélekcirkusz (2019.)

Zene 8/10, az összkép 4/10 pont