Az egyik nyilatkozatkirály kedvencem - Márton Gábor - már nem a ZTE edzője. Kivárom újabb felbukkanását, hogy folytathassa a magyarázkodásait. (Itt az alsó képen Ő a bal oldali. Kinevezésekor készült, amikor mindenki mosolygós és optimista volt.)
Keddi, utolsó meccse után - 2-1-es vereség Pakson, Kupa kiesés - is alkotott, ez volt a helyzet: „Az döntött, hogy a Paksnak vannak olyan játékosai, akik egy-egy helyzetet jobban megoldanak, mert igazából helyzet nem nagyon volt részükről. A második félidőben abszolút jól játszott a csapat, csak egyszerűen nagyon rosszul játszottuk le a végét. Megvoltak a lehetőségek, már a szabadrúgásgól előtt is, hogy szépítsünk, de sajnos nagyon rossz döntéseket hoztunk.”
Mr. C. (a „gonosz Cooper”) Nyugat Montanában szkanderezik, erőszakot alkalmaz, megtud ezt-azt, főleg a koordinátákat; egy gyűrű, ami itt eltűnik, odaát koppan; Dougie újabb merényletet úszik meg, de még mindig csak annyit kommunikál, hogy gyakran a hallott utolsó mondat utolsó egy-két szavát megismétli (megismétli); Norma kávézója nem megy jól, de a többi kávézója igen; a doki és a félszemű nő nagy öröm közepette találkozik hét év után; Audrey már nem csak Billyt nem tudja, hol van, de a discot sem; ahol a filmbéli James Hurley két vokalista lánnyal ad elő egy dalt, de nem ott, hanem Nagy Ed (szintén Hurley) benzinkútjánál zárul az epizód, ahol nem történik semmi.
Tammy ügynök a csapat része lett, Jerry egy tisztáson fut, egy hölgy (Sarah Palmer) kissé bekattan a vegyesboltban, de később (megszólal a ZENE (AZ a zene)) megnyugtatja Sólymot, hogy jól van, Tim Roth karaktere lelő valakit, a doki 29,99-ért arany ásót árul és agitál, de nagyon. Audrey személyében egy újabb régi kedves ismerős tűnik fel, aki a két napja eltűnt Billyt keresné, de Charlie (a férje) egy telefonhívással megtudja, hol van – vagy nem, ezt nem bírja kinyögni.
Lassan haladunk a végső esemény felé, közeleg a dátum, a helyének koordinátáit is egyre többen megismerik. Buckhornban az FBI helyszínel, ennek kapcsán Gordon kis betekintést nyer odaátra (?), a kollégái pedig látják, hogy történik vele valami, előkerül a test, mely az első részben talált fejhez tartozik, a gyanúsított pedig hirtelen elveszti a (fél) fejét, Sólyom az ősei térképének segítségével elmesél ezt-azt a sheriffnek, ismét üzenetet kap a tuskós hölgytől, a katatón Dougie Coopert megmenti a vörös szobából megjelenő félkarú tag és egy gengszter álma, na és a meggyes pite. Kivételesen nem a Twin Peaks-i , hanem egy elegáns Las Vegas-i bárban zárunk, ahol egy zongorista játszik. 
Ne (szem)tanúskodj, tovább élsz, a piros-kék lencséjű szemüveges doki nyomja a kormányellenes felvilágosítást ezerrel, Jerry az erdőben kóvályog, Dougie-t megvizsgálja egy orvos, az ellenségei pedig megpróbálják a kaszinósokat úgy manipulálni, hogy azok meg akarják ölni, Diane lebukik Alberték előtt, és Mr. C. és a New York-i kocka között is talál kapcsolatot az FBI, Sólyom kap egy szokásosan elvont üzenetet a tuskós hölgytől, Laura a kulcs, a bárban egy dob-gitár-billentyű hármas egy remek hangú (!), a túlvilági szoba padlózatáéra erősen hasonlító mintájú ruhában lévő énekesnővel (mint kiderítettem, Rebekah Del Rio a neve) egy sejtelmesen szép, lassú dalt játszik. Végig a jelenben, a valóságban járunk, de Gordon ügynök pár másodpercre lát egy arcot a múltból.
Ismét a jelenben és a valóságban vagyunk, a vontatott kezdés után pedig rengeteget haladunk a megfejtés felé. Kiderül, hogy a holttest teste az egyik régi ismerősünké, aki nem csak a gyomrában lévő gyűrűvel, hanem egy régi bútordarabban elrejtett tárggyal a múltból is üzen (nem csak az FBI-nak, de a fián keresztül a Twin Peaks-i rendőröknek is), a holttest feje pedig találkozott is elhunyta előtt ezzel a régi ismerősünkkel – természetesen egy másik dimenzióban, megtudjuk, hogy ismét nyílni fog egy kapu a dimenziók között, azt is, hogy mikor és hol, illetve hogy Diane nem biztos, hogy a jó oldalon áll. A sztárok közül Tim Roth tűnik fel egy apró szerepben. Jerry még mindig betépve ténfereg az erdőben, a hotelben pedig szüntelenül ott van a zúgó hang. A bárban előbb egy magányos DJ játszik zörejeket, majd pedig három szintis csaj egy nagyon hangulatos dalt. Szinte vártam a ló megjelenését az utóbbi alatt, de nem történt ilyesmi. Remek epizód volt. Bár ilyen lett volna mindegyik!
Ez minden idők egyik legelborultabb Twin Peaks epizódja. Nagy szó, tudom- főleg törpe és vörös szobák nélkül-, de tartom. Megtudjuk belőle, hogy a gonosz Coopert sem egyszerű megölni. még pisztollyal sem, illetve, hogy történetünk Földön játszódó része 1945-ben kezdődhetett, majd 1956-ban be is indult. Ritka zakkant rész, amely nagy részében a másik dimenzióban és a múltban játszódik, és melyben a hallgathatatlanul elvont Nine Inch Nails dal (élőben a The Bang Bang bárból) a kellemesebb percek közé tartozik. Kíváncsi vagyok, a jövőben a jelenben, vagy a múltban (is) halad majd a történet.
