'Dark Night Of My Soul'

     Ma olyat teszek, mint még soha. Szakmailag, mélységében (?) elemzek komolyzenét!
De előbb a szokásos kontárkodásom következik.
      Brahms: Változatok egy Haydn-témára: az, aminek látszik. A szerző az első
szimfóniájának megírása előtt gyakorolt. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.
A végéhez közeledve azért már egészen komoly magasságokba emelkedik.
      Oláh Kálmán: Passacaglia for Orchestra & Jazz Trio:
ez is az, aminek látszik, de ezt már nehezebb elképzelni.
Oláh Kálmán jazz-zongorista műve... És akkor itt álljunk is rögtön meg!
Az egész műben az az egyik legcsodálatosabb, hogy Kálmán szerezte.
Már a bőgő-hárfa kezdés remek, majd jön a szimfonikus zenekar. Beléjük olvad
a nagybőgő/dob/zongora jazz trió, aztán külön megmutaja magát a dob és a bőgő,
aztán ismét egybehangzik (szavakat alkotok!), szétválik a két "csapat".
Az improvizációnak ható jazz részek is jók, nem elvontak, nem lógnak ki a
műből, és a szimfonikusok is tartalmas, jó dolgokat játszanak, nem csak
"sablonokat".
Az egész mű mindezek ellenére homogén. Egy CSODASZÉP, egyszerű dallamra épül, az tér vissza néhányszor, az adja meg a hangulatát.
A hárfa kicsit csőharanggal is játszik együtt benne - mekkora ötlet!
Rohanós napjaim vannak, plusz még a számítógépem is halódik, úgyhogy mérgesen
ültem be a hangversenyre, de ennél a műnél már facsarodott a szívem, szárnyalt
a lelkem és könny gyűlt a szemembe. Én az ilyen hatást elérő ZENÉNÉL érzem,
hogy élni jó, és hogy a zene művészet.
Öregszem, ez tény :), de az is az, hogy Kálmán döbbenetesen jól megírta ezt a
nem hétköznapi művet. Ha tehetitek, hallgassátok meg! Megéri.
      Rahmanyinov: A holtak szigete egy festmény alapján készült.
Leírva a kép sokkal jobb, mint valójában: "ciprusokkal benőtt kis
temetőszigetet ábrázol, mely felé a tengeren apró bárka tart gyászos rakományával".
A háttérbe kivetítették a képet. Teljes sötétben kezdett a zenekar, majd egyre
erősödött a világítás. A zárás fordítva. Hangulatos, jó ötlet volt.
A nyitó 5/8-ados ütem érdekes, az egész pedig annyira zord, nyomasztó és komor,
hogy az csak jó lehet.
     Hogy egy Hi-Fi komponenst, egy karmestert vagy egy teljes szimfonikus
zenekart leteszteljünk, ahhoz kell egy mű (egy lemez), amit nagyon ismerünk.
Nálam ez a Csillagok háborúja filmzene.
Szerencsére már többször hallottam élőben, így most minden részletre figyeletem,
de nagyon.
A főcím és a vége főcím zenéje közé bepakolták Leila (szerintem Leia),
Darth Vader (verhetetlen!) és Yoda (!!!) "dalát". Utóbbit szinte biztos, hogy
nem hallottam még élőben, de "nem élőben" sem sokszor. Pedig szuper.
Star Wars rajongó vagyok, a filmeket is akárhányszor meg tudom nézni, de a
zenéjét is valahányszor ámulattal hallgatom.
Ha lenne elég pizza és sör (és a WC-be is kihallatszódna :), képes lennék egyben
végighallgatni a hat film kb. 13 órányi zenéjét élőben.
Eddig csak dallamilag és felépítésében tetszett. Az, hogy minden szereplőnek
van egy dallam motívuma, ezeket variálja, vegyíti egymással a szerző.
Most arra röttem rá, hogy irgalmatlanul meg is van komponálva.
Szinte valamennyi hangszer(es) jóízűt közdött, a szó jó értelmében tegnap este is.
Nem tudom, nehéz lehet-e kürtön játszani, de 1-2 nem kellően direkt hang
becsúszott náluk, volt néhány csend helyetti meg nem szűnt halvány lecsengés,
illetve az arányok nagyon rövid időre (3-4 másodperc) összekuszálódtak, de
nagyítóval is csak ennyi hibát találtam a majd' félórás kéjhömpölyben.
Nem lehet egyszerű karmesternek lenni, erre is rájöttem.
     Nőnek a gyerekek: Z. öccse bebőgőzte magát a zenekarba, így már kb. 10 zenészt
ismerek a csapatból.
Az egyikük szólt, hogy menjek, mert valószínűleg érdekelhet a hangverseny.
Meglepett, hogy emlékezett ilyesmire: "azt mondtad 1szer,szereted a Sztárvórsz
zenéjét, hát most lesz 14-én koncerten, ha van kedved, gyere!"
Mentem. És nem csak a Star Wars miatt mondom, hogy régen szórakoztam ilyen jól.

...nap van a Petőfi rádióban. Ajánlom. Megérdemlik.

     Meglepő, de ezer éve nem hallgattam komolyzenét otthon.
Esetleg a Bartók rádióban olykor.
A CD-imben eljutottam ehhez a fejezethez. Egyből bele is húztam a közepébe:
Beethoven: 5. szimfónia
A Négy évszak mellett talán ez a legismertebb komolyzenei mű. Legalábbis ami a
nyitó dallamot illeti.

https://www.youtube.com/watch?v=_4IRMYuE1hI

Ami leginkább meglepett benne, az a második és harmadik tételek.
Az első teljes, hibátlan (tökéletes), azt hihetnénk, fokozhatatlan,
és akkor egy laza "stílusváltással" (tudom, szimfónia, tehát valójában csak a formulát követi) ír egy érzelmes, olykor a szó jó értelmében terjengős, egyszerre GYÖNYÖRŰ, agyas, fennkölt, könnyed tételt.

https://www.youtube.com/watch?v=EQIVWhKhwPA

Aztán a korona az egészre, a harmadik tétel.

https://www.youtube.com/watch?v=7mvbRe5JOWk&feature=related

A teljes művet indítóhoz hasonló, szerintem azt felhasználva készült óriási dallam
jelzi, hogy ez a fazon nem gyengén tudott, ha zeneszerzésről volt szó.
A negyedik tételről és például a zseniális hangszerelésről nem írok, mert így is
eleget kontárkodtam olyasmibe, amihez nem értek.
(C-)moll a szimfónia, amivel nálam eleve nehéz veszíteni.
((A harmadik tétel, főleg az említett csoda-dallam szerintem dúr-ban van (szólamvezető úr?, ex-edzőm?), de csak félve írom ide, mert nem szeretek tévedni.))
Négy tökéletes, önállóan is teljes tétel, melyek együtt, egymást követően hatnak rendesen.
     Szimfónia mániás vagyok, és ez az egyik legjobb, amit eddig hallottam, de nem sokkal
marad el tőle Dvorak 9. (Új világ) szimfóniája sem, melyet szintén most hallgattam újra, és tele van nagy(on hatásos és dallamos), közismertté vált ötletekkel.
"Természetesen" ez is moll (e).
Persze, nálam még mindig Haydn a nyerő.

Mostanában nem történik semmi
nincs itt az idő hogy történjen.
Csendes a felszín, nyugtalan a mély,
olyan távoli az ébredés.
Keresem a hívó hangokat,
Szorongásaimból kiutat,
Keresem a választ magamban,
(Miért lettem lassan hontalan.)

https://www.youtube.com/watch?v=kUXgPNaTkIA

/Beatrice: Mostanában/

Ha megélem, ha Magyarországon élek, és ha valami miatt elhagyom kis városomat, akkor ebben a faluban szeretnék élni.Talán nem kell magyaráznom, miért.

Egy ismerősöm Stockholmban töltött néhány napot. Fotózott is.
Mint már írtam, ez a legszebb város, ahol eddig jártam. Egy tó és a tenger találkozásánál fekszik.
A kis szigetet is lefotózta, amelyen mindössze egy kis kastélynak/háznak van helye. Egy (két??) híd vezet rá, aztán annyi.
Fetrengek. És remélem, visszajutok még oda.

A hó víz lesz
A köd bágyaszt
Szög hasítja
fel a ruhámat
Mögöttem sárrá válik minden.

A tavaly csak keserűség
Elhordott ing lett a hűség
Kötélen leng, nem szárad meg
sosem.

Meztelen tavasz jön el

A malomárok árterén varjak,
térdig érő télben baktat
egy lovas szán
a fogyó Hold felé.

Rég beláttam, nincsen éden
Sok kiállott hideg a részem
A fejem fölött
Kigyullad az ég

Meztelen tavasz jön el

A felkelő napot várom
Merül a szív, kerül az álom
Kihűl a lélek, gőzölög a száj

A láng kialszik, hogyha hagyják
Fák mutatják a szél alakját
Nem szabhatsz a múlásnak irányt

https://www.youtube.com/watch?v=FEvD1vQyUDo

/Magashegyi Underground - A Fogyó Hold felé/

Véletlenül belefutottam a Piers Morgan Tonight friss adásába, ahol
Heidi Klummal beszélgetett a műsorvezető. Nem érdekel a divat, Heidi sem tetszik
különösebben - bár az elismerésre méltó, ahogyan négy gyerek után is kinéz.
Kis nyelvgyakorlás után kapcsoltam is volna tovább, de megtetszett, ahogyan, és
amiről beszélt.
Német születésű létére gyakorlatilag alig (sem) hallható, hogy nem az angol az
anyanyelve, értelmes gondolkodása, értékrendje pedig felüdülés volt a "celebek"
tartalmatlan világában.
Simán megmondta kérdés nélkül, hogy 38 éves, megmutatta a ráncait a homlokán,
kifejtette, hogy nem tudja, a jövő mit hoz, de esze ágában nincs plasztikáztatni
magát, mert nem szeretne mesterséges dolgokat látni a tükörben, akkor inkább
megöregszik, de nem nézi le azokat, akik átalakítják magukat.
"I can't look in the mirror and look at fake things. I just can't. I'd rather age."
Szimpatikus volt. Ha neten lesz, idepakolom a teljes interjút.

      Éppen egy éve írtam női tenisz(ező)ről.
Akkor vonult vissza a nem sokkal azt megelőzően megkedvelt Dementieva.
Úgy fest, lesz újabb kedvencem.
Még nálam is nagyobb időmilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki kövesse a teniszt.
Néha azért bele-belenéztem az adott tornába.
      Adva vannak a számomra teljesen ellenszenves/közönbös Williams nővérek, a számítás fonákságának és a sok sérülésnek/anyaságnak köszönhetően világelső Wozniacki, aki hiába szőke és nőies, de úgy nem tetszik (még a játéka sem), ahogy van.
Ide tartozik még Kvitová és Azarenka is, akik nálam teljesen egyformák.
Egyformán karakter nélküliek.
Karaktere van, szerethető is, de teljesen nem az én világom Schiavone.
Kinézetre egyértelműen az orosz Sharapova a világbajnok nálam (klikk a nevekre),
szoros versenyben az alakra nehezen verhető Ana Ivanovic-csal. Kár, hogy egyikben
sem érzek semmit, ami miatt szurkolni tudnék nekik.
Akkor inkább az "annyira érdekes, hogy az már szép" :) Clijsters, mert Ő legalább
egyéni, és egyénien is játszik.
Az ausztrál Samantha Stosur majdnem nyert. Kék szem, EGYÉNISÉG, jó játékos, kellően
vagány, "fiús" (azok a felkar izmok!), erősen üt, kék szem, szeplők, de...
A játéka nem kiegyensúlyozott. Szimpatikus, de semmi különös.
      Nem mondom, hogy Dementieva utóda nálam, de azon kaptam magam, hogy újabban kezdek szurkolni egy hölgynek. Aki miatt újabban teniszt nézek, a mufurc agresszív kismalac, a korábbi hisztérika, Vera Zvonareva.
A nő, akinek jól áll a sapka nélküli sild (mert nincs királylány szemöldöke) és az összefogott haj (kibontva teljesen más karaktere van az arcának).
      A múlt héten zajló VB-n végképp megkedveltem (a játékát).
Nem volt jó. Négy meccséből mindössze egyet nyert, a világelső Wozniacki ellen,
olyan 6-2-es első szettel, aminél jobban gyakorlatilag lehetetlen játszani.
Csak lestem, hogy amihez csak nyúl, az védhetetlenül kerül a túloldalra.
Nem is lenne nő, ha előtte nem kapott volna ki Kvitovától olyan játékkal, mint aki
nem fogja fel, hogy ellenfele BALkezes, és Wozniacki legyőzése után nem kapott
volna ki Radwanskatól úgy, hogy a döntő szettben 5-3-nál egymást követő meccslabdái
voltak. (Na-ná, hogy 5-7 a vége.)
Ezt követően röviden össze sem foglalható óriási szerencsével jutott a VB elődöntőjébe,
ahol nagy küzdelemben, de csak a papírt nézve simán (2:6, 3:6) kikapott Azarenkatól.
Az eredményektől függetlenül kezdek rákattanni (a játékára).
Legjobban talán az tetszik benne, hogy szinte mindig komoly, már-már zord, de a
leglehetetlenebb helyzetekben (pl. 2:6-ra elvesztett szettnél a labdaszedőtől
labdát elkérésnél, hogy helyesen is megüthesse a vesztes ütést) azért olykor
elmosolyodik. És olyankor látszik rajta, hogy noha dollár százezrekről van szó, ez csak
egy játék.
Egyébként erős, kellően ötletes a játéka, de nem annyira gyilok jó a lábmunkája,
mint Dementievának (volt).
Nem is hisztizik annyit (mint régen), mint Dementieva - pedig az is veszett nőies
tevékenység tud lenni, ha jól csinálják.
Orosz, kék szem, szeplő, jó alak, morci fej.

Nincs esemény. A női tenisz VB-t sasolom, de nem egyszerű megérteni, amit leművelnek (nők! :), úgyhogy most csak ennyi.

Persze, még mindig nem az említett gordonka a fő profiljuk.

A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok, sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen

https://www.youtube.com/watch?v=bSMf0hwGErQ

/Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen/

Mivel már szóltam be a magyar tehetségkutatókra, kötelességem, hogy idepakoljam ezt
a videót. Mert döbbenet jó.

Nem szoktam mások vélemével foglalkozni, ha nem kifejezetten vitáról van szó,
főleg nem zenével kapcsolatban, hiszen, ízlések és pofonok különböznek.
Van pár kirívó eset. Ilyen volt, mikor a pösze kertitörpe (Phil Collins)
csúnyán beszólt a Sex Pistolsra (meghallgatta egy számukat, de csak a zenei
hozzáértés teljes hiányát tudta felfedezni), arra a zenekarra, amely egyetlen
megjelent lemezével nagyobb hatást gyakorolt a zenére, mint ő Genesis-szel,
Tarzannal, nyálas trottyokkal '70-től amíg csak él. Nem lehet rá haragudni.
Egyszerű, más világban él, ráadásul nem is tévedett.
Amikor ex-gitáredzőm írta, hogy semmit nem érez a The Exploited-ban, azt is
megértettem, elfogadtam, hiszen nehéz lehet gitártanárként kvint-tologatásban
attitűdöt, tartalmat felfedezni. Egyszerűen másképp hallgat zenét, másra áll rá az agya.
Viszont, ami miatt ezt a bejegyzést írom, az nagyon meglepett.
Bogányi Gergely zongoraművész egy zenei képzésről (is) folyó beszélgetésben azt
találta mondani a TV-ben, hogy a heavy metal "nem felel meg a zene kritériumának",
illetve, hogy negatív.
Csak lestem.
Mert hogy Phil Collins rosszindulatú, az rendben; hogy egy klasszikusgitár tanár
nem hal be a punktról, az tiszta; de hogy egy zongoraművész korlátolt legyen, ha
ZENÉRŐL van szó, az ledöbbentett.
Mondja azt, hogy nem szereti a h. metalt, mondja azt, hogy nem érti/érzi a stílust,
de ilyen durván elmenni tufába, általánosítani, majd azon sírni, hogy nincs ma
Magyarországon megfelelő zenei képzés, az kissé annak az igazolása, ami miatt
éppen sajálkozik.
Hiszen, ha egy zeneileg magasan képzett ember ennyire intoleráns, beszűkült, akkor talán jobb nem is képezni.
A Gergelyéhez hasonló zenei megnyilvánulások sehová nem vezetnek, legfeljebb a butaságot erősítik.
Olyasmi, mint ha azt írná valaki, hogy egy zongoraművész semmit nem tud,
csak kottából játszani/megtanulni mások szerzeményét, semmit nem téve hozzá a zene világához.
Szerzőkét, akik sok esetben több száz éve halottak, miközben a jelenben például
az Anthrax nevű heavy metal (!!!) zenekar új lemezén van egy olyan fél perces tétel,
melyet csellóra írtak (Hymn 1), az azt követő dal (In The End) pedig csőharanggal
indul.
Szóval, Gergely, ezt nem kellett volna. Mert véleménye mindenkinek van/lehet, de
nem bölcs olyasmiről beszélni, amit nem ismerünk.
Én sem fogom Bogányi Úr ma (szombat) a TV-ben sugárzott, magyarul nem beszélő nagy
magyar zeneszerző műveinek interpretálását értelmetlen klimpírozásnak titulálni,
hiszen nem értek hozzá, és igazam sem lenne.

Avagy: minden mindennel összefügg.
Szerdán volt adásban az M1-en egy újabb On The Spot epizód.
Csak ajánlani tudom. Két magyar fiatal utazik a világban, és bemutatják a
meglátogatott helyet, ennyi.
Egyszerű, mégis nehéz az ilyesmit jól csinálni.
Ők nekem nagyon tetsző filmeket, riportokat készítenek.
A nepáli részben a lány ugyanazt az utat tette meg a Himalájában, amit én is.
A szerdai adásban a(z egyik) legészakibb lakott területen jártak, a Spitzbergákon.
Csodálatos környék.
Egyből meg is mozdult az agyam, hogy milyen jó lenne ott egy nappalt eltölteni,
mondjuk munkával, és mondjuk az áprilistól augusztusig tartó napot.
Kb. tíz percen belül megtaláltam egy ottani kemping (!!?) honlapját, állásajánlattal,
illetve annak a lánynak a blogját (német(ül)), aki idén dolgozott ott.
Sokat fotózott, a lenti képeket Ő készítette.
A műtétemet követően (hamarosan kiszedik a vasakat a kulcscsontomból) könnyen
lehet, hogy befejezem a feltöltődést, és elmegyek feltöltődni:)/dolgozni valami
hasonló helyre. Reméljük!
 

Unseres wort :)  

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor...

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

https://www.youtube.com/watch?v=nVsf4iMCghM

/Ákos: Majom a ketrecben/

Úgy hiányzott már, mint egy komolyzenei hangverseny sok hónapnyi kihagyást követően.
Ehhez képest csak félsiker, de bemelegítésnek jó volt.
Liszt: Ünnepi hangok: a saját esküvőjére komponálta, melyet egy herceg (ex)feleségé-
vel kötött volna. Aztán nem kötött. Elég gyenge előzmény egy műhöz.
Mondjuk, olyan is. Megy, mendegél, aztán egyszer vége. Nem rossz, de egyáltalán nem
adott semmit. Hallgatható, ennyi.
Ez a Liszt folyton kabátlopási ügybe keveredik nálam :), az Ünnepi hangokban ugyanis
ott sasol Elvis Presley I Can't Help Falling In Love With You-jának a dallama.
Szerintem most (is) Liszt az ártatlan.
Amit hiányoltam az első darabban, azt megkaptam Mahlertől. NAGYON!! Pedig csak egy
rövid részletet (ötödik szimfónia, negyedik tétel), az Adegietto-t játszotta az
ütőseitől és fúvósaitól megfosztott kedvenc szimpatikus zenekarom.
Nyugis, szép (áh, fenét szép! GYÖNYÖRŰ!!!), a kezdő hárfa/vonósok téma egyből
megülteti a hallgatót, majd végig kavarja a lelket. ÓRIÁSI!
Ahogy más fogalmaz: "Csodálatos melodikus invenció, végtelenül finom hangszínek
karakterizálják a formailag románcnak nevezhető miniatűr remekművet."
"Isten áldja az Internetet!" jelszóval meg is tudom mutatni. Íme:

https://www.youtube.com/watch?v=_CjoCAemK6Y

Webber (ja-ja, Andrew Lloyd!) Requiemje is a hárfáról és a sok ütősről marad
számomra emlékezetes. Na meg a két szólista kislányról (!!), valamint
László Boldizsár, könnyűzenét is sokat látott (énekelt) tenorról.
A mű maga - kivéve a csodás Pie Jesu tételt - nullás. Úgy nem tetszik, ahogy van, pedig a Nemzeti Énekkar nem kis létszámban tett meg mindent az ellenkezőjéért.
A Pie Jesu viszont megéri, hogy szerepeljen itt:

https://www.youtube.com/watch?v=rkFjC6xyp3Q&feature=related

Gyerkőc énekkel még jobb (én úgy hallottam).

...egy nem gyenge bőrkabátot.
A címkéje is jelzi, hogy nem mai darab.