'Dark Night Of My Soul'

... még mindig eljutok olykor érdekes helyekre:

Tegnapi magyar bajnoki: Kisvárda-Fehérvár (2-1). A 22 kezdő közül négy játékos volt magyar. (És öt brazil.)

Kollégám nem gyengén gyűjti a pénzeket. Olykor igen csak érdekeseket is mutat.

/"Persze", hogy elfordult./

Lehet, hogy nem először tettem ki. Az is lehet, hogy nem is utoljára.

/Aurora: Nincs térerő/

Ugyanúgy tetszik, mint az első hallgatáskor 1989-ben. Az sajnálatos, hogy a szövege a mai napig aktuális, az viszont örömteli, hogy a zenekar azóta is folyamatosan alkot.

"Álmomban tanulom az új mesét: a diktatúra már véget ért."

Mi ez, valami óriáspatkány?
                         /Ford Fairlane a koalára/

Olykor eszembe jutnak ezer éves poénok. És ismét röhögök rajtuk.

/Philip Glass: Morning Passages/

Már meséltem a hangjáról, kisugárzásáról. De hogy azt is bekajálom, hogy egy nappaliban táncikál...!

/Anneke Van Giersbergen: Hurricane/

"Isten áldja az Internetet!"
Jugoszláv (!), persze, de számomra akkor is műkincs. Dupla album.
A deluxolás miatt az eredeti CD-t külföldön, bagóért leárazva vettem meg (vagy 10-20 éve?). Most belefutottam lemezen. Hogy örülök neki, az nem kifejezés.

Mielőtt éjfélt üt az óra

Mielőtt lemegy a Nap

Mielőtt felkel a Nap

Maradt a földön, ugyanúgy beszél, ugyanúgy nevet, ugyanúgy szeret énekelni, mint a font-milliók előtt. Bírom.

Portnoy Papa dobol. A többiek pedig zenélnek.

Nem tudom, miért, de soha nem az ének határozta meg, hogy tetszik-e egy zene. Valahogy' az alakult ki bennem, hogy "10-ből legalább 4 nőnek jó hangja van, akkor miért lenne nagy szám, ha olyat hallok; egy éneklő férfi pedig, hömmm"... OLYKOR azért elgondolkodom, hogy már maga a hang is teljes zene, minden nélkül.

A tegnapi egy Tears For Fears dal eredetileg, az első albumukról. Meglepett, hogy mennyire "britebb", alterabb (egyébként tiszta New Order), mint azok a Tears F.F. dalok, melyeket én ismertem. Kiderült: én abból a szakaszból ismertem dalokat, amikor már oszlott a duó és egyikük vitte tovább a nevet.

Egyik reggel az első dal volt, amit hallottam. Éppen ilyen hangulatom volt:

Aztán kiderült, hogy 14 éves volt, amikor elénekelte.

"Mindenki megnyugodhat, ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani."
                                                                                                          /Orbán Viktor/
 

9429 halott Magyarországon tegnapig, akikről azt állítják, a koronavírus okozta a halálukat.

Hazugságoktól mentes, egészséges, BOLDOG új évet kívánok!

Az Ünnep alatt elővettem és újra elolvastam néhány Asterix képregényt. A halárus és a kovács (cívódása) és az öreg, Sokadikix talán a kedvenceim, de az egész világ, az összes szereplő jól kitalált, szellemes.

14-16 lejátszott meccs után.

A DVTK a 10 pontból 3-at játék nélkül kapott.

Közben a norvégok ismét nyertek egy nő kézilabda Európa Bajnokságot. 8 meccs, 8 győzelem.
A mieink? 6 meccs, 2 győzelem, 4 vereség. Például a norvégoktól 32-21-re. ((Bővebben (gondolom) Kocsis Máté fideszes politikustól, aki 2015-től elnökli az egyre eredménytelenebb sportág szövetségét.))

A múlt héten rájöttem, hogy az a majd' húsz sörösdoboz, amit rendrakás címén visszaváltottam, az a gyűjtemény volt, amiről nyáron jegyzeteltem, csak még nem gépeltem be ide dolgokat. Így bajos lesz őket lefotóznom.
Hétvégén pedig sikerült több mint 36 órát egyhuzamban pizsamában töltenem... Nem vagyok tehát túl aktív. A Mandalorian második évadát végignéztem azért, tetszett.
Ez sem a saját képem, ötletem:

Avagy, amikor Christina Applegate pengetett az Anthrax-ben: