ANNYIRA érdekelne, a The Smashing Pumpkins, vagy csak Billy, a szerző mennyi pénzt kapott azért, hogy ezt a 25 éves dalt felhasználták a reklámhoz.
(D, Am, G :II; D, Am, C; D, Am, G, G7; refrén: C, Em, C, Em, G, D, Am - hozzám hasonló koca gitárosoknak. A neten ott figyel a teljes dal. Élmény játszani.)
A teljes nóta (remek, egy tökéletes dupla-albumról):
"Kikapni sosem jó. A csapat nincs hozzászokva ahhoz, hogy kétszer egymás után vereséget szenvedjen, de mentálisan erősek vagyunk, és a Puskás elleni találkozót követően a szurkolóink reakciója nagyon sokat segített mind a játékosok, mind a stáb hangulatán. Úgyhogy nemcsak magunk, hanem a drukkereink miatt is a győzelem reményében utazunk Debrecenbe." - nyilatkozta Feczkó Tamás, a Diósgyőr edzője, majd elutaztak Debrecenbe, ahol alibi "játékkal" kaptak egy sima négyest a kiesés szelétől megcsapott, hirtelen megtáltosodó hazaiaktól. Meccs alatt és után Feczkó úr a "hal a szatyorban" arculatot vette fel. Mentálisan.
Nálam teljes a pangás, SEMMI gondolatom nincs hetek óta. Hallgassátok hát helyettem Portnoy papát, amint (a lányával) énekel:
Megváltoztam, elmúltak a "régi szép idők". De azért a mai napig tetszik, ha egy zsernyák be van sz.... (szeppenve). Hiába szeretne dühösnek látszani:
Kedvenc hozzászólások: "Szimplán csak keress más munkát!", "Nyugodt, csendes, összeszedett tagnak tűnik. Ideális vezető." :))
Egy közismert dal annak érzékeltetésére, hogy mit tud a fiatal srác Marty zenekarában. Laikusoknak 1:49-től. (Mókás, hogy az első akkordot egyből elrontja egy akkora szóló után! :)
Mindenek előtt: hatalmas a poén, mert a saját zenekarában is rengeteg szólót átenged a fiatal srácnak, abszolút szerényen és önzetlenül. Gondolom, sokan vártátok :), hogy mi a 100%-os verziója a szólónak. Nos, ez:
Avagy: a hangszeren kell játszani, nem a tremolon vagy a wah pedálon!
A kottát itt is oda nem illőnek tartom, egyébkét ámulat:
/Liquid Tension Experiment : When the Water Breaks/
Ezt a zsernyákot kicsit nehezebb lesz kimosdatni, mint a Rodney King-et 1991-ben félholtra verő egyenruhás bandát.
Hétfőn volt egy 20 perc alatt teljesített 4 kilométerem, aztán leálltam, mert nem bírtam tovább. Nem tudom, volt-e ilyen valaha, hogy nem futottam végig a távot. Foghatom a páratartalomra, de a tény tény: Hofi után szabadon kérdezhetem, hogy "Tudod, mennyit futok, 5,6 km-en?? Négyet.".
Magyar Kupa döntő: Kispest (vagy hogy' hívják éppen) - Mezőkövesd 2-1. :(
Nem azzal van bajom, hogy a Diósgyőr női focicsapata "csak" a harmadik a bajnokságban. Ez alapból dicséretes, pláne azt tudva, hogy csak néhény éve játszanak az első osztályban. Ami nem tetszik, de nagyon, az az edző Fórizs "azt gondolom" Sándor viselkedése, mentalitása.
A csapatok erősségéből adódóan csak néhány igazán "éles" meccse van a csapatának, ezek (és a szezon) előtt mindig jönnek az elvárások, a szép, színes álmok, amelyek szerinte csak karnyújtásnyira vannak; meccs után - melyek nagy részében egyértelműen megveri csapatát a két fővárosi csapat valamelyike - pedig jön a magyarázkodás.
Tegnap is. Meccs előtt volt minden, optimizmus, ha ez, ha az, jól sikerült felkészülés, profizmus, erőnlét, felkészülés a letámadásra, blablabla. Aztán 5. perc: 1-0 oda, félidő 3-1 oda, vége 5-1 oda. Egy olyan meccsen, ahol győzni szerettek volna. Egy olyan csapat ellen, amely pár hónapja 4-1-re lépte le őket hazai pályájukon a kupában.
Nem értem. A meccs után közvetlenül jött az "azt gondolom" megszeppent nyilatkozat, másnap pedig már egy büntető vitatása. Önkritika??? Semmi. Mindezt egy összevásárolt csapattal, amelyben magyar elvétve fordul elő.
Elhiszem, hogy hisz a csapatában és önmagában, de nem ártana kissé a realitások talaján mozogni. Röviden és képzavarral: annyi pofont kapott már, hogy igazán zsugorodhatna kicsit az ARCa.
Különösen ajánlom Beatles :)), Roxette ;-), Pink Floyd :)))), Pistols, Metallica (!!!! :), Enya :), Koncz Zsuzsa :)), Ladánybene :)))))), valamint Kovács Ákos rajongóknak:
Ő a Megadeth aktuális gitásosa. Eszméletlen "vaj keze" van. A bal ujjai mintha alig mozdulnának, mégis minden a helyén van. Ha szenya szeretnék lenni, azt írnám, hogy 98%-ban megcsinálta. :) 4:12-nél az össztönből bepengetett pár hang nagyon tetszik, ahol a szólóból visszavált ritmusozásra.
Már az elején, ahogyan az ujjaira néz és nagy levegőt vesz felröhögtem, mert sejtettem, mi jön. Ha nagyon szenya szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy 94%-ban megcsnálta. Mivel azonban az állam leesett, és ez a legnagyobb kedvenc szólóm, így inkább csak annyit írok, hogy csodáljátok:
A szokásos 5,6 km, 14 kör. Szombat kb. 13 óra, körbekerített rekortán, belülről a második pálya (hogy biztosan meglegyen a táv), kb. 18 fok, szűrt napfény, minden ideális. A kondimat leszámítva. Ez volt az idei első futás. Kezdtem egy(-két) 1:50-es bemelegítő köridővel, majd ezt követően.... NEM TÖRTÉNT SEMMI. Sőt! Lassultam. Semmi kedvem/erőm nem volt a tempót növelni, netán sprinteket beiktatni. A 7. kör végén (féltávnál!) már hosszú (de annyira azért nem erős) holtpontom volt, az utolsó két kört pedig már semmi porcikám nem kívánta. Minden idényben az első alkalom a legnehezebb; ahogy idősödöm, egyre nehezebb... Ma, hétfő reggel is izomlázam van.
Ez az idő zérus, szégyen, de nézzük pozitívan: 28 percen át futottam egyhuzamban. Nem sokszor csináltam ilyet ilyen hosszú ideig. :(
//Találtam a régi bejegyzések között egy hasonlót - 2007.04.10., 29 perc 30 másodperc. Brrr.//
Mert nem csak egy album lehet maximum pontos, hanem akár egy dal is. Ez például nálam egyértelműen az. Gyakorlatilag minden tetszik benne (a dob "csak" 90%-os. A cinek remekek, de nem sok érdekeset üt. És a hangzása nem tökéletes.) - a hangulata, a fura hangszerek, a sok-sok réteg, az ismétlések, dallamok egymásra/egymás mellé pakolászása és hát persze leginkább az építkezés utáni beindulás. Onnan valami frenetikus. Egyszerre mozdítja meg az embert és hat az agyra. Éjjel ismét belefutottam. Kb. 20 év után. Kihoztak egy dupla válogatást hanglemezen (!!) a napokban. Az már a Bandcamp-en lévő digitális változatból is süt, hogy szól, de nagyon. (masfel.bandcamp.com)
Visszagondolva azt mondom, szerencse, hogy egy olyan korban voltam fiatal, amikor még jobbnál jobb magyar zenekarok (is) alkottak nagyokat. Erre is megmozdultam jópárszor élőben is. Még csocsóztunk is a tagokkal. (Chaos, relmélem, jól vagy!)
Hamarosan lejár az útlevelem. "Üdvözli Önt a Belügyminisztérium" az alábbi sorokkal fordult hozzám:
"Tájékoztatjuk, hogy a kihirdetett veszélyhelyzetre tekintettel a magyar állampolgárok Magyarország területén hatályos, lejáró hivatalos okmányai a veszélyhelyzet megszűnését követő 15 napig érvényesek.
Kérjük, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel okmánya cseréjét a veszélyhelyzet megszűnését követően kezdeményezze.
A veszélyhelyzet megszűnését követően az alábbiak szerint járhat el.
A normál eljárásban igényelt útlevél ügyintézési ideje 20 nap, így annak érdekében, hogy minél előbb kezében tarthassa új okmányát, keresse fel személyesen az Ön által kiválasztott járási/kerületi hivatal okmányirodai ügyfélszolgálatát vagy a megújult Kormányablakok valamelyikét a szükséges iratokkal! "
Magyarul: a ködös jövőben (sem) létező veszélyhezet megszűnéséig (plusz még minimum 20 nap, ha nem fizetek még többet, mint a szokásos!!!) az Unió fogja vagyok. Mondom, alakul a Némethország, 1933-tól 1945-ig feeling...
Elemükben vannak. ANNYIRA szeretem, amikor nem görcsölnek, vagy keresgélnek, "csak" hozzák azt, amiben ők a legjobbak. És az a megszólalás!!! (Van olyan, hogy "majdnem tercrokon fordulat"? Vagy mi lehet az 2:17-nél?):
/Paradise Lost: Ghosts/
Pénteken jelent meg a tizenhatodik (!!) Paradise Lost album. Ha valaha szeretted a zenéjüket (vagy nyitott vagy), ez hatni fog:
/Paradise Lost: Hope Dies Young/
