'Dark Night Of My Soul'

- Igyunk vizet!
- Az mi?
- A víz nagyon erős! Hajókat cipel, házakat sodor el.

Ezen felnevettem. Kb. ennyi kiemelendőt találtam Lehár Ferenc: A víg özvegy operettjében.
A táncosok és a díszlet is dicsérhető, Fandl Ferenc pedig - jellemző, hogy prózai szereppel - kiemelkedett a darabból. Sokadik darab, melyben tetszik az alakítása.
Félreértés ne essék, nem a színészekkel, a zenekarral vagy a rendezéssel van bajom. Magának a teljes operett műfajnak a létjogosultságával kapcsolatban vannak kételyeim. 1905-ben még lehet, hogy elment ez a szint, de 2014-ben... Mondjuk, a nézőtér alapján azt mondom, hogy az idősebb korosztály vevő rá, de...
Néhány jó poén (több nagyon gyenge), nulla darab emlékezetes, jó "dal"; jó színészi alakítások és hangok, néhány (2-3-4)jó zenei ötlet... Kb. ennyit adott az előadás.
Nem szeretem az operettet, így nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. Számítottam ismert dalokra, ez nem jött be. Mint ahogyan az sem, hogy könnyed, magával ragadó (Beatles szindróma :) dalokat hallok majd.
Nem tudom ajánlani.
Sok Fear Factory dal kell - a jobbak közül - hogy halványítsam emlékét. :)
A vízzel pedig csak óvatosan!

A képek forrása: www.mnsz.hu

"Az aláírást másolja le, majd a másolatot írja alá, hogy hiteles."

Hosszú egy hét ez... Alig várom, hogy

Meglepődöm magamon, hogy - ha hagyom - mennyire rá(m)nyomja bélyegét a munkahely az ember lelkivilágára. Amit csinálok, azzal nincs gond, még azt is mondhatjuk, hogy kedvelem és szívesen csinálom, ez tehát nagyon rendben van. Vannak azonban egyéb, külső körülmények (főleg a "napi hány óra, aminek 8 órának kellene lennie?" - tárgykörben, sőt, még a fizetéssel kapcsolatban is), amelyekben ott van a konfliktus. Érdekes lesz.
Azon - szerencsére nem magamon tapasztalva - nagyon meglepődöm, hogy (anyagilag?) kiszolgáltatott emberekkel mit meg lehet csinálni, mennyi dolgot elnéznek, lenyelnek.
Most is (a dátum ne tévesszen meg, éjjel van) ilyesmiket írok, holott eszembe sem kellene lennie, hogy mik történtek délelőtt.

Már beszóltam itt Enya-ra - hogy a sok év alatt meguntam, illetve, hogy annyit fejlődik, mint az én németem.. Ehhez képest munka közben beleszaladtam egy rádióban az egyik - igaz, régi - dalába. Derült égből, a többi "mai" ""zene"" között azért hatott rendesen. Az is jelent valamit, hogy 25 év elteltével is működnek a dalai.

Ez volt az:

(Ennyit a (gagyi) telefonos fényképezésről.)

I Origins (Az origó)

A szem a lélek tükre? Ha igen, érthető, hogy nincs két egyforma. De mi van, ha mégis akad? És mi az, hogy lélek, ha van egyáltalán?
Érdekes, jó dolgokat felvető, egészen jó film. Bár, az állandó kézi kamerahasználattal soha nem fogok megbarátkozni.

6,8/10 pont

Whiplash

A legjobb egyetemen egy elsőéves dobos (tanuló) srácnak egyetlen célja van, a hangszer legendáinak sorába emelkedni. Ám az oda vezető út rögös, nem csoda, hogy nagyon kevesek érnek a végére.
Lehet-e megszokott módszerekkel kiemelkedő zenészeket "faragni"? Érzékenynek vagy éppen hogy mindent kibírónak, eltűrőnek kell lennie egy zseninek?
A cél szentesit(het)i az eszközt? Van határa a csúcsra vezető úton a szenvedésnek?
Aki dobos akar lenni, pokolra kell annak menni?
A zene (szerintem) nem sport, hanem (ön)kifejező művészet. Ebből ugyan szinte semmit nem mutat meg a film, de - mint a végén kiderül - remek (!) forgatókönyvvel, történet szövéssel zseniálisan ábrázolja, milyen a "sport" része.
Nem csak zenészeknek.

8/10 pont

Beégett minden a helyére, a mocsár az tényleg mocsár
Talán lecsapolni kéne, és a sárból meg lehetne vár
Toronnyal mindegyik sarkán, az egyikben lakna egy lány
A könnyei alatt felnőne egy valamirevaló sárkány
Mert a lányok mindig csak sírnak, nem jó nekik a semmilyen vár
A sárkányok persze tenyésznek e furcsa harmónián

Te vagy utolsó reményem, galambom, kis tubicám
Repülj el, vidd el a hírem, valaki csak reagál

Repülj el ösztönből kérlek, Bostonból gondolj majd rám
Repülj el, vidd el a hírem, a mocsár az tényleg mocsár
Majd befog egy közepes herceg, nagyapja magyar volt talán
Mondd el, rendkívül nagy már a sárkány, nem kellett volna sírni talán

Győzd meg, hogy jöjjön el értem, galambom, kis tubicám
Rámenősnek kell majd lenned, ígérj neki fűt, fát, pin@t
Értékesítésről szól minden, a valóság nem számottevő
Ha engem megment a herceg, lehetek végre hercegnő

Majdnem mindegy, honnan nézed, mindenhonnan jelentős a kár
Majdnem mindegy, miben kéred, a kölcsönkenyér visszajár
Visszajár, vissza kell térjen, de a postagalamb is csak madár
S mi van, ha ő máson van, mint régen, más mágneses energián

És a reakcióidők nőnek, és csökken a potenciál
Majdnem mindegy, miben kéred lényegébe' már...
Automatizál

/Kaukázus: Bostoni galamb/

"Ha valamiben tudok segíteni, esetleg Amerikában élő gazdag Magyar leszármazott vagy és szeretnél meghívni a kerti party-ra zenélni, nyugodtan keress meg! Igyekszem mindenkinek válaszolni, kb egy hét átfutási időt kérek!"

Kardos-Horváth János honlapjáról :)

Az első kép életem első céges mobiljával. :( Nézzük a jó oldalát a dolgoknak: remek a rádiója és zenét is meglehetősen jó minőségben játszik le.

1964. október elsején, 50 éve (!!!) indult (Tokióból Oszakába) az első gyorsvasút. "A tesztek során a vonatok sebessége a hagyományos vasúti kocsiknál 443 km/h, a mágnesvasút vasúti kocsijainál pedig 580 km/h volt." Földrengés- és tájfunbiztos, napi 424 ezer utas, 50 év alatt kétmilliárd megtett kilométer, ilyesmi.

Hagyományos vonaton utaztam Japánban. Ilyet (Sinkanszen) is láttam nagyon közelről, de az adott rövid távon még a helyieknek is drága lett volna. Poénból, a kedvemért még így is majdnem kipróbáltuk, de a menetrend úgy hozta, hogy maradtunk a "sima" vonatnál.

50 éves vonatokat Magyarországon sem kunszt látni. A menetidejük nálunk több, mint 20-25 éve.

Nem kamu képek! Washingtonban egy templomon Darth Vader-ről formázták az egyik vízköpőt.

Sumák lázadók, véreres szemű senkiháziak
rám figyeljetek
Bohócok vagyunk
és mind belehalunk

IQ-rádiók, kábítószerek
Nézz rám és egyből gerjedek
Szerelmes leszek
és mind belehalunk

Na ez az üzenet
Az üzeneted

Akármerre mész, felejtőt találsz
Eltűnsz innen akármerre jársz
Mindig az fogad,
Hogy belehalunk

Micsoda üzenet

A konyhában ül, a hamutartóból dekket szedeget
Mással beszél, de a szeme az itt kopog a halántékomon
Mindig bejöhet
Szeretem,
Mert te is szereted

Rám ne számítsatok, én eleget ráztam az öklöm
Eleget hallgattam olyat, aki tudta hogy miről beszél
Csak azt nem hogy kinek
Én a legszéléről jöttem
Tudtam hogy itt leszel valahol, és tessék itt vagy
De nem megy
Mit csináljak ha nem megy?

Mikor itt ülsz velem szemben
És a dekket szedegeted
Hol marad az üzeneted?
A konyhában ülsz és a dekket szedegeted
Hol az üzenet? Hol marad az üzeneted?
Csak a dekket szedegeted

Itt akármerre mész, felejtőt találsz
Eltűnsz innen, itt akármit csinálsz,
mindig ez fogad
Hogy belehalunk
Mind

/Hiperkarma: Felejtő/

Hosszú idő után ez volt az első munkahetem. Érdekes élmény. :) Elsejétől lesz teljes, amikortól villamossal járok majd dolgozni. Ez régi vágyam volt a sok ingázás után. Illetve az élmény fizetéskor tetőzik majd.Vélhetően.

Az jutott eszembe ezt a reklámot

(az évek alatt már sokszor) látva a CineFesten, hogy:
- mennyire egyszerű zene is lehet nagyon hatásos,
- mekkora balfékek, ha a Nike feliratokat és a pipákat véletlenül és ingyen hagyták benne a szörf(ös)ön (moziban nagyon látszik),
- bármilyen is a reklám, attól még a termék egészségtelen cukros műanyag lötty.

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Kedves, mai, magyar, szerethető, humoros, gördülékeny. Tetszett.
Azt minden mozis bejegyzésemhez odaírhatnám, hogy olyasmiről írok, amihez nagyon nem értek, hiszen a film még a zenénél is összetettebb, sokoldalúbb művészeti ág, amelyet csak élvezek, de soha nem tanulmányoztam.
Laikusként akkor tartok jónak egy filmet, ha valamiben teljesen egyedi, vagy nagyon jó a története. Ilyen egyszerű vagyok.
Ebben a filmben vannak egyéni ötletek, képi és forgatókönyvi gegek, a történet pedig nagyon jól van elmesélve.
Kifejezetten tetszett benne, hogy homogén a zenéje. Az egyetlen Szécsi Pál dalt leszámítva (ha jól figyeltem) valamennyi betétdalt azonos gárda szerzett és adott elő. A képi világa változatos, de a legkevésbé sem elvont. Nem csodálom, hogy fesztiválról fesztiválra jár, ugyanis amellett, hogy könnyen befogadható és naprakész, "szakmailag" is friss és ötletes.
Nem értek hozzá - nem ragozom: tetszett és gratulálok az alkotóknak!

8/10 pont - egyszer mindenképpen nézhető, nézendő, bármelyik magyar film mellé (elé) odatehető.

Free Entry

Két fiatal lány kalandjai a Szigetre ki-/bejutás előtt és a fesztiválon, az életben.
Szigetes filmet készíteni úgy, hogy az ott elhangzó zenéket nem használhatják az alkotók, (kevés kivételtől eltekintve) a fellépőkről nem mutathatnak képeket... nálam itt meghalt a hangulat. Persze, a Free Entry egy történet, nem pedig egy fesztivál film.
A sztorit viszont nem érzem kellően erősnek, érdekesnek, fontosnak, és több nem túl logikus "fordulat" is van benne. Nem az én filmem.

5/10 pont - Yvonne, lesz jobb!

/A kép forrása: www.cinefest.hu/

Der Anständige (The Decent One, A megfelelő ember)

    Ha valami érdekel a történelemből, akkor az a második világháború, így kíváncsian ültem be a vetítésre.
Heinrich Himmler naplójára és - főleg családjával folytatott- levelezésére építve mutat be a film egy embert, egy kort.
"Heini" a Hitler utáni legbefolyásosabb ember volt a náci Németországban. Úgy lett hírhedt egy háborúban, hogy gyakorlatilag nem is katona, hanem a táborok, a Gestapo, a rendőrség vezetője volt.
     Leveleket filmezni, a bennük leírtakat felolvastatni német nyelven nem egy nagy kunszt, korabeli filmeket keresni, összevágni sem lehetetlen küldetés, így a szememben a film csak a történelmi, dokumentációs értékkel bír. A némafilmeket hanggal, zenével ellátni, na az nem kis feladat lehetett, de remekül oldották meg - a film utáni beszélgetésen ez fel is merült, ki is emelték az alkotók.
    Kicsit több "szakmaiságot" el bírtam volna viselni, a munkájának, Hitlerrel való kapcsolatának bővebb részletezését, kifejtését szívesen néztem volna, de nem én mondom meg, miről és mennyit írt a családjának. Így viszont feleségéről, gyerekeiről, szeretőjéről és a "civil" Himmlerről tudunk meg többet.
    Nem bombasztikus, de erős, jó film, kb. a Spektrum, Nat. Geo. jobb alkotásainak szintjén.
Gyorsan ide is írom a pontszámot, mert a továbbiaknak nincs köze a filmhez, az alkotókhoz.

7/10 pont

A film után azonnal hazavágta az alkotás kiváltotta hangulatomat Izrael Magyarországi Nagykövete. BORZALMAS volt, hogy egy olyan ország állampolgára, politikusa, amely ország a megalakítása óta konfliktusok, HÁBORÚK forrása, gerjesztője, testőrök között (!!! egy filmfesztiválon!!!) kiáll és békéről, szeretetről, rosszul döntő erőszakos emberekről beszél.
Hihetetlen számomra, hogy 70 éve ott tartanak, "abból élnek", amit a nácik tettek velük. Az is döbbenetes, hogy most óvatosan kell fogalmaznom, mert bármit is írok, az rólam mutat (akár hamis) képet. Pusztán azért, mert a téma Izrael és a zsidóság.
Szóval, kedves Nagykövet Úr, hagyjuk meg a filmet a nézőknek, alkotóknak, a politikusok pedig foglalkozzanak a jelen kor problémáinak megoldásával. Ha ugyanis az izraeli vezetők csak fele annyira hinnének abban és annak megfelelően cselekednének, amit papolnak, akkor nem növekedne napról napra az áldozatok száma térségükben.
Himmler hitt egy szörnyű dologban és tette is. Izrael - és életben tartója, az USA - miben hisz, mit tesz?

Red Army (Vörös hadsereg)

     Tretyak, Krutov, Makarov, Fetyiszov, Larionov, Kaszatanov - 4-6 névre én is emlékeztem a legendás Szovjet Jégkorong Válogatott tagjai közül.
Elvarázsoltak kis koromban, annyira gördülékenyen, technikásan, elegánsan,  gyorsan (röviden: parádésan) játszottak. Élmény volt nézni őket a TV-ben. Ez a film róluk szól.
     Beszélnek (fiatalon, a "jelenben" és a kettő között is), felelevenítik a CSAPATuk történetét, közben pedig nézhetjük az archív képsorokat Ronald Reagan-től az olimpiai közvetítéseken át az edzésekig. Hogy milyen világban éltek és dolgoztak, azt még mi, "öregek" sem tudjuk felfogni, akik megéltük az előző egypárt rendszert, a maiaknak pedig szerencsére már csak mese az egész. Ezek a sportolók azonban megélték a legkeményebb szovjet diktatúrát, komoly próbákat álltak ki testileg, lelkileg.
     Volt egy meccsük, ahol egy gólt nem adtak meg a javukra, és az eredeti edzőjük (szövetségi kapitány) lehívta a csapatot a jégről. 40 percig állt a játék. Brezsnyevvel a lelátón. Hamar új szövetségi kapitányt találtak a politikai/katonai vezetés nagyon magas szintjéről.
Valójában csak egy jégko- rongcsapat (a valaha volt legjobb!?) története, de rengeteg dolog van benne: hazaszeretet, kísértés, barátság, árulás, történelem, politika, fenyegetés, hazugság, összefogás, zsarolás, beilleszkedési problémák, elszakadás az otthontól, kommunizmus... nem tudom felsorolni.
    Nem csak (többszörös) olimpiai és világbajnokok, de megverték az éppen regnáló NHL bajnokot, a Gretzky-féle Kanadát és gyakorlatilag mindenkit, akivel játszottak.
Fetyiszov több mint 1800 meccset játszott pályafutása során. Larionov, Fetyiszov, Fedorov, Kozlov, Konstantinov 1997-ben (!! nem keresek utána, melyikük hány éves volt akkor) és (Konstantinovot kivéve)  1998-ban nyert játékosként Stanley Kupát (NHL bajnokságot) a Detroittal. Az edzőjük azt mondta, hogy nem tudja, hol tanultak meg így hokizni, de nehogy bármit is változtassanak.
      Tretyak (a kapus, legalább akkora legenda, mint a többiek) keveset szerepel a filmben. Ő az egyetlen, aki nem játszott az USA-ban (NHL), miután erre egyáltalán esélye lehetett egy szovjet sportolónak. Szinte semmit nem mondott a saját teljesítményéről, helyéről a csapatban, csak az öt "mezőnyjátékost" méltatta. Talán ez hatott meg először/leginkább a filmben.
     Fetyiszov hat éven át sport miniszter volt, Tretyak most is az Orosz Jégkorong Szövetség elnöke.
A 2012-ben meghalt Krutov is beszél a filmben.
      Fetyiszov egyszerre csibész, bunkó, komoly, hős és mindent (az életét is) egy lapra feltevő, egyszerű srác és jómódú politikus.
      Hogy milyen játékosok voltak, azt szerencsére láttam. A film kicsit rávilágít, milyen emberek.
Rengeteget írtam. Csak azért, mert nagyon nagy film, tökéletes alkotás. Szórakoztatott, megindított, emlékeket idézett fel.

10/10 pont

HIHETETLEN, hogy mi minden van a neten: Marty Friedman Slayer, Iron Maiden, Judas Priest, Venom (!! :)), Metallica (Dave Mustaine) és Pantera riffekre improvizál - ki mással, mint Kerry Kinggel a saját japán TV-s műsorában.

Ha tetszett: ugyanaz pepitában. Marty japánja nem semmi, és ahogyan King a Black Sabbathot egy hangból felismeri, az sem kezdő! :)