'Dark Night Of My Soul'

Az igaz, hogy felrobbantották az eredetit, de legalább egy müncheni múzeumban megtekinthető egy egészen szép, nagy makettje.

Kis falu a határ mellett. A jelzett időpont után sokkal megjelent egy hölgy kocsival, elintézte pár ember dolgát, aztán elkocsikázott. Hétköznap, munkaidőben (ki ér rá??), esőben, hóban kemény 15 perc - ezt nevezem szolgáltatásnak!

A hosszú hónapokon keresztül 205 (vagy 209?) Ft-ért vásárolt tej fölött a kötelező csökkentést követően hirtelen ez a felirat fogadott és fogad a mai napig. 

     Bizony! Semmi nem gátol meg abban, hogy újabb sorozatba kezdjek, annak ellenére, hogy szinte egyiknek sem érek a végére. A negyedik albumától követtem naprakészen a zenekar zenéjét (a dobosuktól való elköszönésig), de az első három album dalait talán csak koncert(felvétel)eken hallottam. Örültem tehát, mikor a Rosenheimerstrasse 77-ben potom 10 Euróért beszerezhettem a kezdeti dolgaikat a múlt héten. Kicsi üröm, hogy a Train Of… így már kétszer is megvan eredetiben, viszont az első album nem része a csomagnak, azt még nem birtoklom. Ezért kezdem a sorozatot a második CD-jükkel.
     A borító nagyon tetszik, főleg a madár. Itt kezdenek 3-4 dolgot összemixelni – ez sokáig jellemző volt a csapatra – és remekül sikerült. A felállás a klasszikus, kivéve, hogy ekkor még Kevin Moore a billentyűs.
     8 dal, 57 percben. A Pull Me Under-rel indul – a Greatest Hit :), az egyetlen slágerük, a klip sokkal rövidebb, mint a 8 perces szerzemény – és itt található a Take The Time koncert himnusz, a végére hatalmassá terebélyesedő Learning To Live és a Metropolis-Part I is, rossz tehát nem lehet. Ezek talán mindegyike a mai napig a koncertek része. A Mertopolis és az őt követő Under The Glass Moon a két legkomplexebb dal a nyolc közül, helyenként rendesen elengedik az ujjaikat és a matekot bennük, de ezzel együtt is minden percük élvezhető laikus zenekedvelők számára is. A Pull me… és a Take… között az Egyirányú út (Egyedül Blues) témája szólal meg az Another Day-ben, ami azért bravúros, mert három évvel megelőzte az Edda „eredetijét”. A legnagyobb kedvencem a lemezről a mindössze 2 és fél perces Wait For Sleep a hangulata miatt.
     Összességében jó kis dalok gyűjteménye, kellő mennyiségű, de messze nem eltúlzott mértékű hangszeres villanással. Portnoy (dob) még nem zsenizik, csak lekíséri a dalokat, LaBrie (ének) gyakran azt a benyomást teszi rám, mint élőben, hogy csak erőlködik, kiabál – de lehet, hogy csak én vagyok érzékeny a hangszínére, ha kiengedi a hangját -, Petrucci (gitár) viszont alkot nagyokat. Kellemes, jó kis album. Érdeklődő laikusoknak, rockereknek és progresszivitásra vágyóknak is bátran ajánlható.
/Független, szűz fülű ellenkező nemű kritikusunknak 3-4 dal kifejezettem tetszik, csakúgy, mint az énekes hangja, és csak kevés, progos résznél mondta, hogy „ez már sok”. Összefoglaló értékelése: ez jó választás volt, mert hallgatható, 7/10 pont. Ez Nála kiemelkedő ilyen típusú zenére./
Aki még nem ismeri a zenekart, mindenképpen bátran ismerkedjen velük. Nem érdemes az én kritikáimra várni – jobb előre menni a hallgatással (én időrendben tervezek haladni), hogy majd vitatkozhassatok a véleményeimmel. Ahogyan ex- gitáredzőm is tuti megteszi majd, ha épp beszélgetős passzban lesz.

8,5/10 pont, kerekítve 8/10

Azért is szeretek külföldön időt tölteni, mert ilyenkor általában bővül a zenei gyűjteményem is. Most éppen szerény 17 CD-t sikerült beszereznem, amelyek közül a Saturn matricások ráadásul bontatlan új példányok. (Jó, a felső sorban balról az első kettő az útra olvasáshoz vett "Hammer" melléklete.) Isten áldja a (használt és új) lemez(eket áruló)boltokat!

/NEM, fogalmam sincs, hogy az eddig csak a függőleges képeket elforgató felület most miért forgatja el a vízszintes képet is, akaratom ellenére./

"Mi olyan számokat írunk, amelyek hatására az ember bebassza egy rendőrautó ablakát!"
                                  /A Sick Of It All-ban zenélő testvérpár könyvéből (Vér és verejték)/

Csaknem 18 százalékos lesz az éves infláció - mondta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter.

Mint utólag (!) kiderül (majd), stroke után szedte össze magát és nyomta le a legutóbbi turnét 70-71 évesen. Szeretem a humorát. Lényeg, hogy jól van. Éppen arra gondoltam, hogy "sokáig éljen, egészségben!", amikor kimondta, hogy "Isten áldja mindegyikőtöket". Csak kedvelni lehet.

"Nagyon büszke vagyok a csapatra, óriásit dolgoztak ma a játékosok az egész mérkőzésen és nagyon sokszor olyan helyzetbe kerültünk, amikor közelebb kerülhettünk volna a célunk felé."
           /Boér Gábor (ZTE), miután két vereséggel kiestek a nemzetközi kupából/

"Két félidős mérkőzés volt.."
"... sajnos nincs bennünk több."
          /Kuttor Attila (Mezőkövesd) két meccs, két vereség, most éppen otthon, egy 4-2-es a Diósgyőrtől/

Négy magyar csapat játszott a nemzetközi kupákban, ebből három az első adandó alkalommal kiesett onnan, ahol indult. A Debrecen 11-esekkel jutott tovább (10 ember ellen), a Ferencváros pedig még áll ott, ahova kiesett. A helyzet tehát a szokásos. Nem kell attól tartanunk, hogy jövőre hat csapatunk indul a BL-ben.

Szkenneltem egy nagy gépen. Megmutatta a srác, hogyan működik. "Nem rakétatudomány. A NASA-ban tudod, mit mondanak?: Nem zeneelmélet. :) És a zenészek?: Nem burkolástechnika. És körbe is ért a sztori, mert a burkolás nem rakétatudomány."

Még manapság is találok olyan Motörhead zenakari fotókat, melyek újak számomra. Nem kevésen közülük felröhögök. Amíg a cápát (aztán a zoknit, majd a békatalpat) meg nem láttam, addig csak mosolyogtam. De nagyon. Nyugodjanak békében!

A "szívében"-ből indultam ki, ezért írtam az utolsó munkanapos bejegyzésben eredetileg hosszú í-vel. Nem egyszerű a magyarázat, de - ha jól kerestem rá -  (csak?) rövid i-vel a helyes. Vizében.

Mire ez a bejegyzés megjelenik, már a régi/új munkahelyemen leszek. Ez nem gyár. 

Általában jól szereplek a "bírd ki mosoly nélkül" kihívásokon, de ezt nagyon sokszor kellene megnéznem, hogy ne röhögjek fel:

Negyed egykor kisétáltam a munkahelyről. Onnan utoljára.
Ha unjátok a meleget, tegyétek azt, amit én ezt követően: bicajozzatok el a városkátok 685 méter magasan lévő részébe, ott alaposan mosakodjatok meg a forrás nem is annyira hidegnek érzett vizében (a lenti, először meglátogatott forrás sokkal hidegebbnek hatott), ücsörögjetek kicsit az árnyékban miközben becsócsáltok két sört, majd (óvatosan) zúzzatok le a hegyi úton, kb. 20 km-en keresztül élvezve a menetszelet.
Persze, Jávorkút csak egy van.
"Haszontalan tanácsaim alföldieknek" rovatomat olvashattátok. :)

"Tudom, hogy a nevelésed révén mindenben megbízhatom benned, akár csak saját magamban. Azért hát mindössze csak egy apró kis jó tanácsot akarok neked adni. Ha már majd úgy az ötven felé jársz, aztán kedved szottyanna valakit feleségül venni… akárki légyen is az… eredj és zárkózz be tüstént a lakásodba, ha ugyan lesz lakásod, s igyál mérget. Csak a paraszt akasztja föl magát, eszedbe se jusson hát a kötél. Igyál mérget, édes fiam, Samuel, igyál mérget és meglátod, hogy nem fogod megbánni."

/Charles Dickens: A Pickwick Klub/

A reumatológiára (és "minden orvosunkhoz") novemberre adnak időpontot a (vár)megyeszékhelyen lévő kórházba. Mire az én generációm eljut oda, hogy ilyen helyekre kell rendszeresen járnia, addigra szerintem ez lesz az általános helyzet. Vagy rosszabb. Egy életen át fizetett járulékok, hozzájárulások, adók jutalma. 

A héten kértem időpontot szemészetre. 2024. márciusára kaptam.
Október a látás hónapja, akkor a szemüvegekkel foglalkozó cégek nagy része ingyen, profin ellenőrzi a szemeteket, látásotokat. Csak szólok. Pedig nem is nekik fizetjük a TB-t, amit most már ki tudja, minek nevez az állam, hogy nehogy véletlenül az egészségügyre kelljen költenie.

Élek, "virulok", de agyilag nagyon le vagyok terhelve - ezért nem jelentkeztem itt. A munkahely... Áh, hagyjuk!
Idén is megpróbálom a kertben termő sok fokhagymát "megszelídíteni". Ma szétszedtem egy szorosan egymás mellett kinövő hagymákból álló csomót (gondolom, egy fej volt eredetileg, amely magától, vadon nőtt) és elültettem őket szálanként egy sorba. Már csak meg kell jegyeznem, hogy hol vannak. A megjegyzéssel minden évben próbálkozom, de mire kiszedhetném a hagymákat, addigra eltűnnek, belevegyülnek a többi (gyom)növénybe.
Találjátok meg az apró szépségeket az életben, és ne stresszeljetek semmin!

Azóta kedvenc, hogy először hallottam. Avagy: egy félelmetesen remek dobos ücsörögni is tud, amikor a riff a lényeg, nem az Ő játéka.

/The Smashing Pumpkins: 1979,  Live on the Howard Stern Show, 2023. 03.29./

/Forrás: New Yorker hírlevél/

Kollégám repült Németországba. Visszafelé a bicskát felengedték a repülőre (!), de a tolómérő miatt rendesen körülállták és elvették tőle. Odafelé az is felmehetett simán.

Tényleg kegyelti okok, a hátrahagyott család, stb., de az eltelt pár hónap alatt sem tudtam eljutni addig, hogy ne írjam le a véleményemet az esetről. Adva van egy fickó ("őrjöngő férfi", "tomboló férfi"), akit három rendőr próbál megbilincselni egy lépcsőházban éjszaka. Az intézkedésnek az lett a vége, hogy mindhárom rendőr megsebesült, az egyik meg is halt, a másik kettő kórházba került, de utóbbi kettő előtte még a tagot a villamossínen, ordibálva kergette, majd csak azt követően fogta el, hogy lábon lőtte.
Hogy a három rendőr szakmailag nem volt a csúcson az estenél, az eléggé egyértelmű és rendkívül finom megfogalmazás. Lehet emberileg sajnálni a halottat és családját, értem, hogy valószínűleg már nem oszt, nem szoroz, de egy ilyen akció után törzszászlósból főhadnaggyá előléptetni valakit...? 
A tanulság? Legyetek jóban a szomszédaitokkal, mert ez az állomány véd meg Titeket is, ha baj van! És Ti nem lesztek hősi halottá nyilvánítva, bármi is történik Veletek.