'Dark Night Of My Soul'

Olyan ez, mint a könnyű-/pop zene. Sok (volt) a megélhetési kókler, másoló, de néhányan nem kis dolgokat alkottak.
És nem is ez (nálam) a legjobb Wagner tétel!

Where do I take this pain of mine
I run but it stays right by my side

So tear me open and pour me out
There's things inside that scream and shout
And the pain still hates me
So hold me until it sleeps

Just like the curse, just like the stray
You feed it once and now it stayes
Now it stayes

So tear me open but beware
There's things inside without a care
And the dirt still stains me
So wash me until I'm clean

It grips you so hold me
It stains you so hold me
It hates you so hold me
It holds you so hold me
Until it sleeps

So tell me why you've chosen me
Don't want your grip, don't want your greed
Don't want it

I'll tear me open make you gone
No more can you hurt anyone
And the fear still shakes me
So hold me, until it sleeps

It grips you so hold me
It stains you so hold me
It hates you so hold me
It holds you, holds you, holds you
until it sleeps

I don't want it, I don't want it, want it, want it, want it, want it, noo

So tear me open but beware
There's things inside without a care
And the dirt still stains me
So wash me 'till I'm clean

I'll tear me open make you gone
No longer will you hurt anyone
And the hate still shames me
So hold me
until it sleeps

/Metallica: Until It Sleeps/

Meghalni nem dicsőség, bárki képes rá.
                                   /Johnny Rotten/

Jogos a csalódottság, persze. Először az lepett meg (első rész), hogy egy ekkora és ennyire egyszerű filmes alapötlet eddig/addig senkinek nem jutott eszébe.
Második meglepetés az volt, hogy sikerült másodszor is (Másnaposok II.) megröhögtetniük (de rendesen) ugyanazzal az ötlettel/csapattal.
A harmadik rész csalódás.
Számomra a legnagyobb, hogy nincs Mike Tyson... :(
Esküvő sincs, (a negyedik részben lehetne, feldobták a labdát, de nem lesz negyedik rész), másnaposság sincs. És még Stu sem énekel.
A régi csapattal (+ John Goodman) egy közepes, néhány poénnal megtámogatott kalandfilmet kapunk a trilógia utolsó epizódjaként. Nem rossz, nézhető (ez nálam még mindig bók), de sok szót nem érdemel.
vegyük inkább a dumákat!

- Egyszer Carlosnak hívtak (téged). Ezt tudod?
- Nem.
- Pedig így volt. És őszintén: az jobban illik Hozzád.

- Nothing hurts Chow. I am invisible.
- It's invincible, and you are not. You're just out of you f@..ing mind.

Újra megnéztem a második részt:

- Stu, kelj fel! Helyzet van.
- A büdös pi...ba! Hol vagyunk?
- Alan, a fejed!
- Nem, a te fejed!
- Én is kopasz vagyok?
- Stu, ki fogsz akadni, de nem lesz semmi baj.
- Megint a fogam az?
- Nem, nem az.
- Biztos?
- Aha.
- Alul is megvannak?

Ezt nevezem (árnyalt) humornak!

Az eredeti festményben meglátni azt, hogy úgy néz ki, mint a kalózok, miután Asterixék sokadszorra szétverték/elsüllyesztették őket...! Teljesítmény!! :)

Ha Angol Válogatott, akkor UMBRO - evidencia.
Mióta az eszem tudom, gyűjtöm ezeket a mezeket. A cégnek 2018-ig volt szerződése. "Az elmúlt 60 év nagy részében" UMBROban játszott a csapat.
Erre most a Nike kilóra megvette az egész boltot. (Előbb az UMBROt (580 millió dollárért) - melytől már szabadulna -, majd a mez szerződést.)
Az írek elleni meccset inkább csak hallgattam, de most a brazilok ellen (a februári 2-1-es vereség után most 2-2-t bírtak összeszedni a dél-amerikaiak) már láttam is az új mezt.
Tiszta szégyen.
Mi lesz a következő? Rooney adidARSE-ban??? (Azt, hogy ezzel a nulla díszítéssel és kék gallérral mennyire hasonlít az egész adolfék mezére, már nem is említem.)
Lennie kellene meg nem vásárolható dolgoknak.

A fokhagyma.
Szedjük gerezdekre a fokhagymát (biztosan lehet direkt ültetni valót is venni, de én nem vesződtem ilyesmivel), majd a véknyabbik felükkel felfelé ültessük el őket egyenként, kb. 20 cm-re egymástól, éppen olyan mélyre, hogy már ne látszódjanak ki a földből.
Kb. ennyi. Hogy mikor kell kiszedni őket, azt nem tudom (majd olvasok a témában), de tény, hogy néhány hét alatt szépen szárba szökken a történet.
Nem egy nagy meló - ha már nagyon száraz a talaj, meglocsolom. Ennyit simán megér, hogy télen gyakorlatilag ez a növény tart egészségesen.
Közben a mentáim nagy bokorrá fejlődtek.

Azt hittük, nagy jelentősége lesz. Aztán...
Mivel mindent elfelejtek (és van, aki szobnak tart :), leírom, hogy az 1860 Munchen-Freiburg (1-1) és az Ehime-Giravanz Kitakyushu (2-2) meccseken voltam legutóbb. A hét végén viszont egykori padtársam kis falujának csapata az NB I-be jutást tervezte ünnepelni, vettem tehát az irányt Mezőkövesdre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy együtt ünnepeljek/örüljek matyó barátaimmal. (A tervezett hogyant lásd: "Nagyon..." című bejegyzésem két napja :)
Egész nap esett - aztán a meccs teljes időtartama alatt zuhogott -, ráadásul a bentmaradásért (az életéért) küzdő Cegléd nagyon simán (0-1-es félidő után 1-3) verte a gyakorlatilag veszélytelen hazaiakat.
Jó volt Styipovics úrral ("logopéduss") találkozni, a meccsnek, "stadionnak" is volt hangulata, de még jobb lett volna, ha elmondhatnám, egy futball-történeti esemény szemtanúja voltam.
No, majd talán az első hazai NB I-es meccs alkalmával.
Bár, első osztályú meccsen nem tudnám megmondani, mikor voltam legutóbb. (Annál két BL meccs is később volt.)

(Az első és a harmadik kép forrása: boon.hu)

A múlt héten az egyik Kaptár filmet leszámítva nem tudom, mikor néztem végig a TV-ben filmet legutóbb.
Hiány(osságoma)t pótoltam viszont a címben szereplő 1969-as klasszikus megtekintésével.
Felüdülés volt ez a két óra. Egy olyan korra emlékeztetett, amikor a filmnek még nem a szemét volt a szinonímája. Nem sodró, nem izgalmas, nem hangos, nem vibrál. Megnyugtat, elcsendesít, kérdéseket vet fel, elgondolkodtat.
DÖBBENETES, hogy mennyire aktuális 2013-ban is.
Egyrészt kíméletlen pontossággal előrevetíti a "valóság-showk" világát, a média működését, másrészt bemutatja, mi mindent megtesznek a kiszolgáltatott emberek, mi mindenre rá tudja őket venni (a kényszer?) a hatalom, a kilátástalanság, a remény.
Egy maratoni táncverseny története. Kb. 1932-ben játszódik, a nagy gazdasági világválság idején.
Rendezte: Sydney Pollack.
Nem teljesen hiteles a "versenyzők" fizikai és szellemi állapotának ábrázolása, de ez semmit nem von le az értékéből.
A regény is remek lehet, melyből készült.

... régen nevettem ennyit egy videón. :))) A pogo alapjait bárki elsajátíthatja a segítségével.

Ezer éve szeretem a focit, ehhez képest kedvenc játékosom nem volt sok.
Van emlékem Kevin Keeganről, aztán a Lineker féle csapatról, de először John Barnes technikássága fogott meg, (ezt csak a napokban láttam először. idegenben, a brazilok ellen:
https://www.youtube.com/watch?v=9SCyXGiJ-jc)
szinte egyszerre az Owen-Fowler és a York-Cole csatár kettősök zsenialitásával, gólérzékenységével. Majd jött Beckham, Giggs, aztán Henry és Gera.
A legnagyobb élmény viszont PAUL SCHOLES játékát volt figyelnem az évek folyamán.
Lőtt nagy gólokat, és minden bizonnyal ez a megmozdulása ("What about that?") lesz az, melyre amíg működik az agyam, emlékezni fogok,

de a góljainál (499 angol bajnokin 107 gól, 66 válogatott meccs, 14 gól) sokkal többször ejtett ámulatba a passzaival, azzal, ahogyan lát a pályán. 50-60 méterre a legnagyobb természetességgel rúgta pontosan a labdát. Rooney kezd hasonló dolgokat csinálni újabban, ami a pályán látást, rúgótechnikát illeti (beismerten utánozza!), de rajta és Beckhamen kívül nem láttam Scholeshoz akár csak halványan hasonlítót, foghatót sem.
Soha nem volt "sztár", de a legnagyobbak közül is meglepően sokan ismerték el nyíltan a tudását. "Ha velem játszott volna, sokkal több gólt lőttem volna" /Pelé/
"Messi+Villa+Pedro+Iniesta+Xavi=SCHOLES" /ronaldo/
"A kedvenc játékosom" /Sir Bobby Charlton, Zinedine Zidane, Thierry Henry/
"Egyszerűen ő a legjobb." /George Best/
Egyszer már visszavonult, de még szükség volt rá. Most (a West Brom. elleni 5-5-tel!!!) ismét elköszönt.
Csak a Manchester United-ban (és a válogatottban) játszott pályafutása alatt.
A fenti góljánál találtak három szebbet, nagyobbat:
https://www.youtube.com/watch?v=uzvKfNOkhjI
Nem tudom, lesz-e valaha focista, akit annyira fogok csodálni, mint ezt a "kis vörös fickót".

Sokat dumálok itt újabban. Az egyik legjobb riffet tartalmazó dal, amit valaha hallottam.

Selejtezett egy ismerősöm, és ki akart dobni egy jó adag képregényt. Elkértem tőle, és eszembe jutott, hogy ezek/azok nekem is megvannak valahol.
A nagy részüket meg is találtam, csak éppen a legműkincsebbeket nem, a Csillagok háborúja két füzetét és A Birodalom visszavágot.
A Rejtő sorozatom viszont teljes, és sok meglepetésre (A bolygó neve: halál, Terminátor 2 stb.) is bukkantam, melyekre már nem is emlékeztem.
Jó újraolvasni őket. Rácsodálkoztam a bőven a számítógépes korszak előtt készült rajzok minőségére, kidolgozottságára.
Azóta mástól is kaptam képregényeket, még angol nyelvűeket is.
Az Asterix történetek a kedvenceim. A magyar fordítások is viccesek (ahány fordítás, annyi féle nevek), Messesaglix a halárus a csúcs (és a párbeszédei a kováccsal), de a kiskutya angol Dogmatix neve, vagy Hangianix a bárd mint Cacofonix is legalább ilyen szellemes.
A humora is nagyon közel áll hozzám. A különböző népek jellegzetes vonásait, szokásait bemutató árnyalt humor (pl. a padon üldögélő nagyon idős korzikaiak), és a geg, hogy rengeteg mai szokás, építmény a gallok miatt lett (ilyen). :)

Ugyanitt Rejtő füzeteket adok Star Wars képregényekért!

Az elmúlt néhány hétben elhunyt (a balesetét követő négy év kóma után!!!) Chi Cheng, a Deftones basszusgitárosa - addig is volt valami emelkedett a Deftones zenéjében, de azóta pláne érezni, hogy átgondoltak ezt-azt -, Jeff Hanneman, aki megalakulásától kezdve a Slayer gitárosa volt, és - ez döbbentett meg leginkább - Clive Burr is.
Clive az első három Iron Maiden lemezen dobolt, melyek közül a The Number Of The Beast nem kis kedvencem. Kb. 27 éve, az első hallgatástól benne van a személyes top 3-5-ömben (sokáig a csúcson volt), nem kis részben Clive erőteljes, mégis ötletes dobolásának köszönhetően.
Sok éve sclerosis multiplex-et diagnosztizáltak nála, ez okozta halálát is.
Egy dobosnak azzal szembesülni, hogy kiesnek a dobverők a kezéből...
Amilyen gusztustalanul rúgta ki a zenekar (az apja temetésére hazautazott a turnéról, majd visszatértekor már nem kellett), annyira kiálltak mellette betegségét követően (is). Most olvastam, és teljesen meghatott, hogy a segélykoncerteken, gyűjtéseken kívül is, a háta mögött Bruce szólt Clive feleségének, hogy bármikor, de tényleg, bármi kell, csak egy telefonjába kerül, és hogy a londoni koncertekre a legjobb helyet mindig felajánlották Neki a lelátón.
56 éves volt.
Nyugodjanak békében! (vagy égjen (Jeff?) örökké(???) - melyikőjük hogyan szeretné)

- A Barátok köztnek mikor lesz vége?
- Szerintem soha.

Sakk-vereségeket követően:
- Kezdem látni a gyengéidet.

Jó (néha) kocsmába járni. Hallani érdekes dolgokat.

Nem tudok olyan nagy hülyeséget mondani, írni, mely ne válna valóra.
Cikiztem a nem saját tulajdonban lévő stadionokat, és éppen a Depeche Mode-ot hoztam szóba. Erre mi történik?
A szombati FTC-MTK meccset nem a stadionja (át)építése miatti ideiglenes otthonában (Puskás Ferenc Stadion) játssza az FTC, mert ott három nappal azt követően (!!) Depeche Mode koncert lesz.
Hogy egy másik budapesti stadion logikusan adódó bérlése helyett miért Győrt (!!!) választották a mérkőzés színhelyéül, arról fogalmam sincs. Gondolom, így egyszerűbb lesz indokolni az alacsony nézőszámot.

Nem régen jött itt szóba. És az is, hogy szeretem az állandóságot. Erre...
Sir Alex Ferguson az idény végén befejezi "vezető edzői" ténykedését a Manchester Unitednál. 26 és fél év után.
72 meccse volt - csak a Chelsea ellen (!!!), ha jól értettem a közvetítésben.

Vasárnap szőlőcukrot ebédeltem. Sokat. Sok-sok vízzel. És mézzel. És sóval.
Sikerült a Bükkben egy olyan rövidítést találnom, mellyel 60km helyett csak 57-et kellett tekernem hazáig, de szintben sokkal többet, mint a bejáratott úton. Pedig az is húzós lett volna.
Rendesen megzakkantam, kifáradtam, mire hazaértem.
Az is rátehetett, hogy előző nap az odaút volt idén az első komolyabb tekerésem.
A látvány nem volt csúnya, és olyan is volt, hogy egy őz futott velem párhuzamosan, kb. 50 méteren át, kb. 50 méterre tőlem.

A megyében március végén a munkanélküliség aránya 23,2%-os volt, kis városkámban pedig bőven 11.000-nél többen kerestek állást. 170 ezer alatti teljes lakossággal számolva minimum elgondolkodtató.
Ezek a Munkaügyi Központ adatai, tehát sejthető, mekkorák a tényleges számok!

"Nehéz megtalálni egy fekete macskát a sötét szobában, főleg, ha nincs is ott."
                                                                                         /Irigy Hónaljmirigy/

Természetesen sok dolog ébresztett gondolatokat bennem Cegléden.
     Fellépett például Radics Gigi, akinek remek (hibátlan?), nagy terjedelmű (főleg a magas tartományban) hangja van... Mégis ki nem állhatom, ha énekelni kezd. Van az a hangszín, amitől ugrom, menekülük. Az övé ilyen. Ő sem, én sem tehetek róla, mégis ez a helyzet. A zenei ízlésünk sem egyezik, és azt sem szeretem, amikor mások dalát adja elő valaki (kivétel a feldolgozások).
     A dobról, dobolásról az a véleményem, hogy nagyon AGYAS, technikás hangszer, de más hangszerek nélkül nem sokat ér. Nyilván én sem értek hozzá, azért ez a véleményem, de ha 5-10-20 percnél tovább hallgatok egy ütőst szólóban játszani, unatkozni kezdek, és hiányozni kezd a zene, a többi hangszer, amit kiemelhet, kiegészíthet a dob.
Egyszerű vagyok zeneileg, nem vitás.
(A dobszerkó Mangini aznapi felszerelése.)

Az Arsenal nem pite stadiont rittyentett London közepébe. A Wembley és a Manchester United pályája után a harmadik legnagyobbat Angliában. Az előző is a klub tulajdonában volt. (mutassatok EGY ilyet pl. Olaszországban, ahol ha üzleti alapon menne a dolog, csak ott és akkor lenne meccs, ahol/amikor éppen nem tervez a Depeche Mode vagy az Iron Maiden koncertet! :) 
(Rákerestem. A legnagyobb, magán tulajdonban lévő stadion ott a Juventusé, 41 ezer férőhellyel. Bájosan amatőr. Bár, annyi pénzt bundán összeszedni nem lehetett egyszerű :)